Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter a Davosi Világgazdasági Fórumon azt mondta, Greta Thunbergnek nem kellene annyit beszélnie a klímapolitikáról. “Ha majd elment egy egyetemre közgazdaságtant tanulni, visszajöhet, és elmagyarázhatja nekünk”, tette hozzá a beszámolók szerint. A svéd aktivista rövid tweetben válaszolt, amiben azt írta, az évhalasztása ugyan csak augusztusban jár le, ahhoz azonban nem kell egyetemi diploma, hogy kiszámoljuk, a fosszilis energiahordozók támogatása mellett nem jön össze a legfeljebb 1,5 fokos melegedést okozó károsanyag-kibocsátás.
De nem is az a lényeg, hogy Mnuchin a lenéző kijelentésére egy sokkal inkább szakmai alapokra helyezett választ kapott, hanem az, hogy ahogy a Vox is írja,
éppen Mnuchinnak kellett volna jobban odafigyelnie az órákon, amikor egyetemre járt.
A pénzügyminiszter a Yale Egyetemen szerezte a közgazdasági alapdiplomáját, ahol többek között William Nordhaus neves Nobel-díjas professzor tanít. Nordhaus éppen azért kapta a Nobel-díjat, mert integrált modellt dolgozott ki a klímaváltozás gazdasági és szociális hatásának értékelésére.
Nordhaus arra a következtetésre jutott, hogy minden újabb tonna szén-dioxidnak megfelelő káros anyag, amit a környezetbe juttatunk, mai értéken 36 dollár “társadalmi költséget” okoz. Más kutatók ennél jóval nagyobb költséget feltételeznek, a Trump kormányzat azonban csak 1-7 dollár közé teszi az értéket, ami köszönő viszonyban sincs semmilyen tudományos konszenzussal.
A világ közgazdász közösségének döntő része szén-dioxid-adót szeretne, ahogy ezt a 2019 januári közös nyilatkozatuk óta mindenki tudja. A több mint két tucat Nobel-díjas által is aláírt, konszenzusosnak nevezhető javaslat tonnánként 40 dolláros szén-dioxid-adót szorgalmaz, amit minden évben az infláció felett 5 százalékkal kellene emelni. Ez emögötti elgondolást itt mutattuk be hosszabban.
Mint a Vox is megállapítja, teljesen valós vitát is lehet folytatni arról, hogy mennyire fontos a gazdasági növekedés, érdemes-e visszafogni azt azért, hogy a gazdaság át tudjon állni a szén-dioxid utáni időszakra. Vannak, akik szerint túl nagy növekedési sokk lenne az átállás elsietése, és gazdasági növekedéstől amúgy is nagyobb eséllyel várhatunk hatékony megoldásokat.
Mnuchin viszont élből elutasítja ezt a vitát, ráadásul egy olyan kormány pénzügyminisztereként, amely 70 százalékkal visszavágja a megújuló energiaprogramok finanszírozását, és szép lassan az összes létező környezetvédelmi szabályozást leépített.
