Az elszálló lakossági energiaárak miatt visszavonulót fújt még a német kormány is

Több nyugat-európai országban is a zöld átállás finanszírozása érdekében kivetett adók jelentős csökkentésével vagy eltörlésével reagáltak az elmúlt közel egy év energiakrízisére. Németországban péntektől több mint két évtizede először nem járul hozzá a lakosság a szektor átalakításához. Egyelőre a legtöbb helyen még mindig tűzoltás zajlik, előremutató intézkedésből viszonylag kevés született.

Kiigazított villanyszámlák

Ahogy arról az elszálló energiaárak elleni európai küzdelemről szóló cikkünkben már írtunk, az EU több országában is az adók mérséklésével igyekezett a politikai vezetés enyhíteni a háztartások terheit. Abban az írásban részletesebben csak az áfacsökkentéssel foglalkoztunk, amely főleg régiónkban volt jellemző, sok országban azonban nem csak a forgalmi adóhoz nyúltak hozzá a lakossági energiaárak lefaragása érdekében.

A rezsicsökkentés bevezetése után kilenc évvel Magyarországon elég nehezen értelmezhető ez, de az elmúlt években számos nyugat-európai országban nemhogy korlátozták volna a gáz és a villamosenergia árát, de még különadók is terhelték a lakossági fogyasztást. Most azonban a megváltozott piaci környezetben a nyugati államok sorra mérséklik vagy törlik el ezeket.

Az adócsökkentések főleg a villamosenergia-piacot érintették. A fenti ábra azt mutatja, hogy egy kilowattóra áram után az áfán felül mennyi adót kellett fizetnie a lakossági fogyasztóknak tavaly és idén áprilisban. Jól látszik, hogy számos nyugat-európai országban tényleg komoly mozgástér volt az árak lefaragására ezeknek a tételeknek a csökkentésével, és sok helyen éltek is ezzel. Jelentősen alacsonyabb most a villamosenergia után fizetendő adó Berlinben, Madridban, Bécsben, Rómában, Párizsban, Dublinban és Luxembourgban is.

A gáz esetében nem ennyire látványos a változás, sőt, ott több esetben^*részben a mindenkori árhoz kötött adó miatt nőtt is az egy kilowattórányi fogyasztás terhe. A lenti ábra ugyanakkor azt elég jól megmutatja, hogy Kelet-Európában miért nem volt opció ezen a területen az adócsökkentés: Ljubljanát kivéve eddig sem terhelték sehol a háztartásokat a földgáz további adóztatásával.

Emellett nyugaton is inkább a villamosenergia-piacon volt jóval magasabb az adóterhelés, nem véletlenül. Egyrészt a gáz messze nem minden országban játszik olyan fontos szerepet a háztartások fűtésében, mint itthon, másrészt a zöld átállásnak az árampiacon vannak jelentős költségei.

Drága energia mellett már nem fér bele az adó

Ez azért fontos, mert a nyugati országok többségében épp a zöld átállás miatt vetettek ki adókat a korábbiakban: az így befolyó összeget szinte mindenhol dedikáltan a klímaváltozás elleni küzdelemre szánták.

Eddig ezt azért nem volt nehéz lenyeletni a lakossággal, mert az európai háztartások rezsiköltségei még az adókkal sem emelkedtek jelentősen az elmúlt években. Sőt, a jövedelemhez viszonyított arányuk még látványosan csökkent is. A nyugat-európai országok többségében egy kétkeresős háztartás már 2014-ben sem költött többet a bevételeinek 3,5 százalékánál a gáz- és villanyszámlára, 2021-re pedig már a 2,5 százalékot is csak kevés helyen haladta meg ez az arány.

Az elmúlt egy évben azonban az európai háztartások számára a villamosenergia majdnem másfélszeresére drágult, a földgázszolgáltatás ára pedig közel duplájára emelkedett. Így most már a kontinens nyugati részén sem ritka, hogy a jövedelem 5-6 százalékát viszi el a rezsi.

Ezen a ponton pedig már a politikusok is sok helyen visszavonulót fújtak. A leglátványosabb ez Németországban volt, ahol a lakossági villamosenergia árába több mint két évtizede épül be a zöld átállást támogató úgynevezett EEG-pótdíj. Ennek lényege kissé leegyszerűsítve, hogy ebből a pénzből fizették ki az energiakereskedőknek azt a többletköltségét, amely a megújuló energia magasabb átvételi árából eredt. A pótdíj az évek folyamán látványosan emelkedett, az elmúlt néhány esztendőben pedig 6 és 7 eurócent között alakult kilowattóránként. Összehasonlításképpen, ez a rezsicsökkentett magyar áramár kétharmada, azaz a németek csak zöldadóként majdnem annyit fizettek, mint a mi nettó villanyszámlánk.

A korábbi német energiapolitika fényében épp ezért már az is meglepő volt, amikor év elejétől a 2012-es szintre vágták vissza az EEG-pótdíjat. Az pedig még inkább, amikor úgy döntöttek, hogy júliustól lenullázák azt. Arra ugyanis 2000 óta nem volt példa az országban, hogy a lakosság nem járul hozzá a zöld átálláshoz.

Messze nem csak a németeknél döngetett azonban ilyen tabukat a mostani energiaválság. Jelentősen csökkentették az energiaadót például a franciák, illetve a hollandok, és 2022-re felfüggesztették a zöldáram-illetéket Ausztriában is.

Tűzoltás zajlik

Ezek alapján eléggé úgy fest, hogy a zöld átállás finanszíroztatása a kormányok számára csak addig volt fontos, amíg azt a lakosság látványos áldozatvállalása nélkül meg lehetett tenni. Az elmúlt években az alacsony energiaárak lényegében teljesen elrejtették a klímavédelmi intézkedések költségeit, így politikai szempontból csak nyerni lehetett az ügyön: a lakosság nagy része egyáltalán nem érezte a többletterheket, a klímacélok elérését viszont egyre többen tartották, illetve tartják fontosnak. Most azonban, amikor a megugró árak miatt már húsbavágóbb lett néhány eurócent többletköltség is a háztartási rezsidíjakban, a döntéshozók hirtelen elkezdtek kihátrálni a dologból.

Persze a jelenlegi helyzetből még nem annyira nehéz visszatáncolni. Logikus, hogy egy ilyen piaci sokk esetében mindig a tűzoltás az első: csökkentsük minél gyorsabban a háztartások – és különösen a rászorulók – kiadásait, aztán, majd ha kicsit normalizálódik a helyzet, rendezzük a sorokat. Ezt emelte ki egy még tavaly ősszel készített elemzésében az OECD is, amely szerint:

A veszélyeztetett háztartások védelmére valóban szükség van, fontos azonban, hogy az ilyen intézkedések időben korlátozottak maradjanak, és ne ássák alá a tiszta energia iránti ösztönzőket.

Ebből a szempontból is aggasztó, hogy igazán előremutató, az energiafelhasználás csökkentését célzó intézkedésből egyelőre nem sok született. Ráadásul még ahol indultak is ilyen programok, az esetek nagy részében ott is egy vagy két nagyságrenddel kevesebb forrás jut rájuk, mint a rövidtávú kármentésre.

Mindez azért különösen problémás, mert az energiafelhasználás csökkentését már nemcsak a klímacélok, hanem az orosz energiafüggőség felszámolása is indokolja. Ennek megfelelően a mostani krízisben azokban az országokban indultak látványosabb energiahatékonysági programok, amelyekben vagy az általános oroszellenesség, vagy az orosz importnak való kitettség, esetleg mind a kettő nagyon erős. Az ország méretéhez és a többi intézkedés költségvetéséhez képest kifejezetten sokat fordítanak ilyen célra a litvánok, de néhány százmillió eurót elkülönítettek különböző energiahatékonysági beruházásokra a finnek, a dánok, az írek és a németek is.

A közvetlen régiónkban nagyobb program csak Lengyelországban indult. Ott 130 millió eurót szánnak elsősorban a háztartások hőszivattyúval való felszerelésére.

Az eddig látott beruházási visszafogottság azért probléma, mert az OECD már hivatkozott elemzése szerint a mostani krízis egyik nagy tanulsága épp az, hogy többet kell költeni energetikai fejlesztésekre. Ha ez nem valósul meg, akkor nemcsak klímacélok kerülnek veszélybe, hanem az energiaellátás biztonsága is.