Szomorú, hogy a városi értelmiség 2022-ben eszmél rá, hogy a kisvárosok, falvak lakói is megérthető és megbecsülhető emberek, de a kutatóknak, a médiának és a véleményvezéreknek is van ebben felelőssége, és az ellenzék is alaptalan előítéletek mentén gondolkodik a vidéki Magyarországról. A Fidesz kistelepüléseken elért eredményeihez az identitáspolitika mellett az életkörülmények javulása is hozzájárult, de sokak döntése mögött a stabilitás iránti igény volt a leginkább meghatározó. Nagy hibába esik azonban, aki a politikában város és a vidék sorsszerű ellentétét látja. A magyar politikatörténet alapján azonban a most Fideszre szavazók véleménye is változhat, és hosszú távon olyan társadalmi dinamikák is megjelenthetnek a NER-ben, amik másfelé vihetik a rendszert – mondja Kovách Imre, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora a G7-nek adott interjúban. 

Mennyire lepte meg a választások eredménye?

A háború hatását nagyon kevesen tudták felmérni, bár a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatásaiból a Fidesz már novemberben is erősebbnek tűnt, mint amilyennek a közvélekedés érzékelte. Akkor még úgy látszott, hogy az egymásra találó ellenzéknek van esélye, de már akkor látható volt, hogy nemcsak a vidék irányában nem rendelkeznek kínálattal, hanem a teljes társadalomra vonatkozó víziójuk sincs. Sok társadalmi folyamatból is az újabb Fidesz-siker következett.

A balliberális értelmiség körében most általános a megdöbbenés a Fidesz vidéki tarolásán, éppúgy, ahogy 2018-ban, és megint beindult a “le kell menni vidékre” narratíva. Mennyire megalapozott ez a vidék-város, vagy népi-urbánus törésvonalon alapuló értelmezése a választási eredményeknek?

Tiltakoznék, hogy a vidék nyakába varrják az újabb kétharmadot. Nagy hibába esik, aki úgy gondolja, hogy egy velejéig konzervatív vidék és egy nagyvárosi közeg sorsszerűen szembe kell, hogy forduljon egymással a politikai mezőben. A falvakban és a kisvárosokban élők körében sem volt teljes körű a Fideszre szavazás, másrészt Budapesten sem volt akkora a különbség a kormány és az ellenzék között, hogy ez nagyon alátámassza ezt a népi-urbánus logikájú szétválasztást.

A szavazatszámláló mozgalomban részt vevő nagyjából 20 ezer ember beszámolói alapján mégis ez az értelmezés kapott nagy sajtót a választások után.

De az is kiderült belőlük, hogy szót lehet érteni egymással. A vidéki és városi emberek ilyen jellegű közeledése pozitívum lehet. Az viszont szomorú, ha a társadalom nagy politikai öntudattal rendelkező felsőbb része most fedezi fel azt, hogy a társadalom másik fele megérthető, szerethető, becsülhető, ugyanolyan értékes emberekből áll. A számlálóbiztosi részvétel nagyon nemes gesztus, de nem gondoltam volna, hogy egy ilyen felvilágosodás 2022-ben következik be. Ez valahol szégyen. Az én szégyenem is, de azé a társadalmi közegé is, ami ezt nem ismerte fel korábban, és jobban ismer sok-sok külföldi társadalmi jelenséget, mint a saját társadalmának a felét.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Leszavaztak a Fideszre, de közben mindenki panaszkodott" - pörögnek a szavazatszámlálók beszámolóiEzek a szövegek egyszerre mutatnak meg valamit a vidékből, a Budapest-vidék ellentétből és a politikailag aktív fővárosiak világképéről.

Kinek a felelőssége ez? A politikáé, a társadalomkutatóké, az újságíróké?

Ez mindenképpen egy értelmiségi felelősség, amiben nyilván a társadalomkutatónak is megvan a szerepe. Kifejezetten vidéki társadalmi jelenségeket elég kevesen kutatunk az országban. A médiában is vannak nehezítő tényezők, hogy a városiak fejében pontos kép éljen a vidéken élőkről. Azok a hírek kerülnek fókuszba, amiket az olvasó könnyen azonosít, aminek az olyan klisék fennmaradása az eredménye, melyek már lehet, hogy a valóságban nem is léteznek. Ott van például a közép- és a felső-középosztályok ki nem mondott vélekedése arról, hogy a vidéki társadalom nem egyszerűen másképpen gondolkodik és szerveződik, hanem bizonyos szempontból alacsonyabb rendű. Gyakran úgy beszélnek a vidéki rétegekről, mint amit fel kellene emelni, vagy mint amit meg kellene változtatni. Holott az igazság az, hogy a magyar társadalomnak ez a része ugyanúgy képes felismerni a saját érdekeit, mint a középosztálybeliek, csak éppen más társadalmi valósághoz passzolnak az érdekérvényesítő képességei és a politikai választásai, vagy éppen a passzivitása.

A Fidesz 2010-től kezdve trendszerűen erős, és még erősödött is a kistelepüléseken. Milyen társadalmi folyamatok vannak a háttérben?

 A vidéki társadalom is piramisszerűen képzelhető el leginkább, aminek a talapzatán vannak nagyon sokan. Ez a szegényekből és alsó-középosztályból álló nagy massza főleg a 2015 és 2019 közötti konjunktúra alatt azt élte meg, hogy nőtt a fogyasztása. Radikálisan csökkent a munkanélküliség, nagy tömegeket szívott fel a munkaerőpiac, emiatt a közmunkaprogramban résztvevők létszáma is nagyot csökkent. A társadalmi rétegződés viszont nem változott érdemben. Hiába jut a gazdasági növekedésből nagyobb fogyasztásra a lent lévő csoportoknál is, hiába nőtt a munkaerőpiaci integrációjuk, széles rétegek társadalmi helyzete tömegesen nem feltétlenül javult, mert a mobilitás lecsökkent. Volt egyfajta javulás, de a helyzetük a többiekéhez képest nem változott. Emiatt a hatalom szempontjából jobb olyan politikákat alkalmazni, úgy bánni a médiával, manipulációval, identitáspolitikával, hogy fogadják ezt el, azt, hogy ott maradtak. A vidéki alsó rétegek politikai neutralizálásáról van szó.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkErősödött a magyar középosztály, mégis elmaradt a rendszerváltás nagy ígéreteA 2010-es években szélesedett a középosztály, de ez nem járt együtt polgárosodási folyamatokkal. Interjú Huszár Ákossal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMinél nagyobb a jólét, annál alacsonyabb a Fidesz támogatottsága egy adott településenA Fidesz 2022-es listás eredményeit és a települési jövedelmi adatokat összevetve a szegényebb településeken ismét nagyobb eséllyel szavaztak a Fideszre, a jövedelem változása viszont nem számított.

A KSH egyik szegénységi mutatója szerint 2010 és 2020 között harmadára csökkent a súlyosan nélkülözők száma, a csökkenés érinti a cigányságot is, sokan a közfoglalkoztatásból átléptek az elsődleges munkaerőpiacra. Bár az ellenzéki értelmiség ezt nem szívesen fogadja el, de nem lehet, hogy sokan egyszerűen azért nem akarnak kormányváltást, mert objektíve javult a helyzetük?

A véleményformálók ezt nem akarták észrevenni, de tagadhatatlanul javultak ezek a mutatók, “jobban él a nép”. De nem feltétlenül ez volt a döntő, mert azért a jobban élő csoportokban is sok elégedetlenséget lehet felfedezni. Végül azonban sokan úgy gondolkodhattak, hogy egy bizonytalan helyzetben jobb a stabilitás. A háború és az erre ügyesen ráerősítő kormánygépezet ezt felerősítette.

Mi volt ehhez képest az ellenzéki ajánlat? Ők egyszerűen nem értették meg ezeknek az embereknek az aktuális problémáit?

Sok problémája mellett az ellenzéki kínálatnak az is az egyik központi gondja volt, hogy nem volt elég árnyalt. Kliséket és sémákat próbált alkalmazni erőteljes osztályharcos elemmel, fekete-fehéren próbált leképezni valójában sokkal bonyolultabb társadalmi viszonyokat. Az ellenzékről lehetett tudni, hogy mást akar, de hogy mit, az már nem annyira derült ki. A háború és a gazdasági válság kilátásában az ő választásuk rizikós döntésnek tűnhetett. Sok ember számára a történelmi tapasztalat sem feltétlenül bizonyítja a radikális változások pozitív hozamát, elég csak a rendszerváltás utáni zavaros időszakra gondolni.

Az ellenzék, elsősorban Jakab Péter totális vidéki szegénységről és nyomorról beszélt.

Miközben egy csomó sikertörténet is van. Egy másik félig hamis klisé, hogy a vidék a totális szegénységgel és elesettséggel azonos. Számos kutatásban mutattuk meg, hogy kitermelődött egy olyan vidéki társadalmi réteg, amely elég sok anyagi, társadalmi, kulturális tőkét tudott felhalmozni az elmúlt időszakban. Részint 2010 előttről kezdődően, részint besimulva egy jelenlegi kliensi szerepbe. Ott vannak köztük a helyi közigazgatás vezetői, a gazdasági potentátok, és akik a kulturális dimenzióban meghatározóak egy település életében. Ők képesek arra, hogy hatékonyan integráljanak vidéki közösségeket. Azt a szerepet, ami a kulturális kánonban szimbolikusan a vidékieknek jut, ők egyre nyilvánvalóbban kezdik nem szeretni, és vágynak valami másra.

Mi másra?

A világon máshol is tapasztalni nagyváros- és elitellenességet, és nálunk is jelen van. Azzal, hogy megerősödött a vidéki integrációt irányító helyi társadalmi szegmens, határozottabban tudatosul, hogy a vidékiek nagy tömegei nem szeretnék, hogy másodrendűnek tekintsék őket. Ebben rendkívül fontos a helyi identitás újravarrása. Fesztiválokkal és sok minden mással plántálják vissza a helyi közvéleménybe a lokális értékeket, amikre lehet büszkének lenni. A falvak, kisvárosok központját is nagyon sok helyen helyrehozták. De ilyen az elszármazottak, hírességek számontartása, visszahívása, és általában mindennek a felkutatása, ami helyben értékként felfogható. Bár parasztság már sehol nincsen Európában, nálunk sincs hagyományos értelemben vett paraszt, ennek az új világnak a toposzai a valamikori paraszti világ kulturális relikviáinak az elemeiből épülnek fel.

A nagyvárossal szembeni elismerési politikán túl mi a társadalmi jelentősége a lokalitás felértékelődésének?

Ennek a finanszírozásában, irányításában a helyi vagyonosok, a helyi kultúrát szervezők és a közigazgatási hatalmat reprezentálók rettenetes intenzitással vesznek részt. Ez az egyik kulcsa annak, hogy miért nem radikalizálódik a vidéki társadalom, annak ellenére sem, hogy széles társadalmi csoportok helyzete nem változott érdemben. Amellett, hogy ezek a büszkeség forrásai, ez egy szinte társadalmi helytől függetlenül ható tényezője a helyi társadalom működésének. A lassan erősödő öntudat mellett a helyi szegények mentális visszaintegrálásához is hozzátesz, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy kiszakadtak a helyi társadalomból. Erre a burjánzásra a NER rá is erősít. A NER azért is sikeres, mert valódi társadalmi mozgásokat karol fel, és ő is ezekbe kapaszkodik.

A fideszes elitben fontos hangsúly a vidéki gyökerek, az első generációsság, és persze az elitellenesség hangsúlyozása. Ez erre a helyi érzületre rezonál?

Mindenféleképpen. A vidéki elit részéről van egy távolságtartás attól, amit a kulturális elit kimondatlanul is rájuk próbál rakni. Ez egybevág a kisebb települések közembereinek az érzületével: nem szeretik, aminek tekintik őket, ebben van némi harag és gyanakvás is. A továbblépés egyik kérdése, hogy a jelenlegi szellemi establishment képes-e befogadni az első generációs értelmiség igényeit. A magyar politika két, méretét tekintve nagyjából hasonló méretű táborának muszáj lenne kiegyeznie az előrelépés érdekében, mert ez a kétosztatúság nagyon komoly energiákat köt le a közéletben. Persze lehet, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.

Az anyagi gyarapodásnak vagy ennek az identitáspolitikával összefonódó vidékfejlesztésnek volt döntő politikai jelentősége?

Mindkettőnek. Az én értelmezésemben erre a szimbolikus megerősítésre vidéken tömegigény volt. Egy lassú, ki nem mondott, de visszafordíthatatlan öntudatosulás játszódik le vidéken. Miért gondolná azt bárki, hogy egy kistelepülésen élő nem akar éppúgy büszke lenni arra, ami őt körülveszi, mint a nagyvárosi. Nehezen viselik azt a nem is igazságos képet, amit a kulturális kánonban rájuk osztottak. Van egy kimondatlan igény újra kimondani azt, hogy volt egy olyan közösség, amit a történelem elfújt onnan, mert kulák volt, meg ez történt vele, meg az történt vele. Vannak ilyen hiátusok, amit a természetszerűleg ugyanazzal az érzékenységgel rendelkező vidékiek, mint a városiak, szeretnének kimondva látni, visszahelyezni jogaiba az egyéni élettörténeteket és a kisközösségi történeteket. Erre 2010 után egyre több anyagi és szellemi erőforrás jutott, jöttek azok az EU-s vagy hazai programok, amik kifejezetten ilyesmiket finanszíroznak. A maga letagadhatatlan képességeivel a NER-vezető politikai réteg pontosan felismerte ennek a jelentőségét, mert a vezetőinek a nagy része ebből a közegből jön, és három mondatból megérti, hogy miről is van szó. Tud azon a nyelven beszélni, ami ebben a kulturális diszkurzív mezőnyben történő integrációhoz könnyen megtalálja az utat. Az ezredforduló értelmiségének történelmi mulasztása, hogy erre semmilyen érzéke nem volt, hogy odafigyeljen, hogy ez egy nagyon fontos mező. Ez a jobboldal területe, amióta csak elkezdődött. Itt a baloldal nem is akart versenyezni, kicsit mesterségesen el is távolodik ettől, akivel szemben ezt a másodlagosságot érzékelheti az a vidéki társadalmi közeg, aminek a vezető csoportja szépen kinőtte magát.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyetlen tényező befolyásolja igazán, hogy hol mennyien szavaztak a FideszreSzámos cikkben vizsgáltuk, hogy a Fidesz településenkénti eredményei milyen helyi sajátosságokkal függenek össze, ezek közül a legfontosabbnak a lakosság iskolázottsága mutatkozik.

Ezt a rendszert sokan szeretik valamiféle neofeudalizmusként leírni, azt állítva, hogy feudális jellegű struktúrák tartják fogságban a vidéket. Nagyon erős kiszolgáltatottságról beszélnek, a polgármesteri nyomástól a közmunkán keresztüli zsaroláson át a konkrét szavazatvásárlásig. Mi a véleménye ezekről a toposzokról?

A feudalizmus állandó emlegetése része a vidékiek verbális alárendelésének, amit én nem fogadhatok el. Persze, vannak olyan jelenségek, hogy a polgármester visszaél a hatalmával, és a hírek szerint ősszel megkapták a településvezetők, hogy a faluból milyen számokat kell produkálniuk a választáson, és ehhez minden hatalmukkal élniük kell. Egyes esetekben a megvagyonosodott vidékiek is működhetnek basa módon. De ezek egyedi esetek. Egy vidéki közegben a vagyonosok nyílt hatalomgyakorlása nem fér bele egy kisebb település társadalomszerveződésébe. Üzemszerűen az együttélés szabályait a legnagyobb birtokosok sem szeghetik meg, mert oda a tekintélyük. Nem lehet a mértékadó véleményformálóknak figyelem nélkül hagyniuk, hogy sok vidéki sikertörténet működik olyan helyeken is, amelyek fideszes vezetésűek. Ezt nem lehet pőre erőszakkal működtetni.

Arra nincs ereje a NER-nek, hogy tervutasításos jelleggel próbáljon mindent irányítani.

A patrónus-kliens rendszer azért sok társadalomleírás szerint elég meghatározó. Mennyire lehet kitörni ebből a működésből?

Bárkinek is a kliense valaki, a vagyongyarapodással eleve nő egy kicsit az autonómiája, és talán az igénye is nagyobb lesz rá. Ennek elképzelhető, hogy lesznek belátható időn belül jelei is. Egy ilyen folyamatot nem tud visszafordítani, megakadályozni, vagy irányítani a NER rendszere sem. Nem biztos, hogy csak a paraszti múlt újravarrása volt az egyedüli lehetőség. A valamikori vidéki polgárság ugyan soha többet nem fog visszaállni, de a mentális, morális igénynek legalább a töredékeit én nem tagadnám meg a közeljövő társadalmi mozgásaitól sem.

Hogy tudhatja ezeket a potenciális társadalmi folyamatokat egy politikai alternatíva a maga javára kihasználni?

Annak, hogy az integrációban résztvevő közeg stabilizálja a társadalmi helyét, nem jó biztosítéka, hogy a politikától és annak a személyi szálaitól függ. Lehet, hogy másfajta hatalmat is el tudnának képzelni, mint a jelenlegi teljes alávetettséget és teljes kliensi viszonyt. Lehet, hogy a forrásmegszerzésben szeretnének egy másfajta leosztást, aminek a szabályait jobban tudják kontrollálni. Nem nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor a mai túlbürokratizált világot már a továbblépés gátjának gondolják. Én ebben a nagyon erős önérdekben bíznék. Önérdeke lesz az, hogy próbáljon a saját sorsa felett sokkal inkább befolyással rendelkezni. Most még az az önérdeke, hogy szívja le a forrásokat, akármilyen kliensi viszonyok között is. De ez belátható időn belül változhat. Kérdés, hogy a nyilvánvalóan közelgő gazdasági válságra hogy tud a kormányzat válaszolni. Ha ki tudja ezt a csapdát kerülni, akkor még az unokám is ebben a világban fog felnőni. De ez nem biztos, hogy így lesz.

Mennyire kell ehhez, hogy elfogyjanak a források? Külső sokk nélkül is átértékelheti ez a csoport az érdekeit?

Nem valószínű, mert nincs hozzá politikai gyakorlata, hogy ezt hogyan tegye. De ebben azért segíthetne a magasértelmiség is, értékek közvetítésével, a problémáik, a bajaik elismerésével, akár az esztétikum világába való beemelésével. Az értelmiségi világ az alacsonyabbrendűség sugallása helyett esetleg fordulhatna ebbe az irányba is. Az biztos, hogy az integrátorok nélkül a vidéki társadalomban senki nem tud tenni semmit, de ők talán nyitottak is lennének. Egy Széchenyi szintű reformpolitikus számára ez járható út lehetne.

Ennek mennyire vannak meg a mentális és a strukturális feltételei? A sokat emlegetett népi-urbánus törésen túl világszinten is polarizálódás látszik a globalizáció nagyvárosi nyertesei és a belső perifériák között.

Nehéz megmondani. A nem globalizált is szeretne globalizált lenni a maga módján, és globalizáció önmagában nincs, van mellette lokalizáció is. Az utóbbi idők tanulsága az is, hogy ha a változást igenlő erők nem tudnak azzal mit kezdeni, amit a nemzet ebben a közegben jelent, vagy nem tudnak a helyébe egy másik olyan ideát találni, ami hozzájárul a kettészakítottság felszámolásához, akkor társadalmi és politikai értelemben is tehetetlenek maradnak. A mostani közfelismerésnek az is része, és ezt társadalomkutatóként mélyebben is látjuk, hogy nem feltétlenül teljesen zárt a vidéki társadalom. Az április harmadikai eredménnyel nem jött el a világvége azok számára sem, akik változást akarnak.

Nekik miben kellene bízniuk egy durva gazdasági sokkon túl?

Ez a választási eredmény egy napnak a választása, amit nem csak alapvető értékek és mély strukturális folyamatok döntöttek el, hanem pillanatnyi mozzanatok is, mint a háború hatása. Ez önmagában nem jelenti azt sem, hogy akár az én korosztályomnak az élete végéig ebben a politikai felállásban kell élnie. Az sem biztos, hogy a Fideszre szavazók véleménye nem változik majd, hiszen láttunk ilyet már a magyar politikatörténetben 1990 után is jó párszor. A NER inkább elébe megy a társadalmi folyamatoknak, megpróbálja kitapogatni, hogy mi az, amit az emberek elfogadnak, mi az, amit nem, legalább a saját hatalmi bázisukban. De lehetnek olyan társadalmi dinamikák, amelyek másfelé viszik a világot. Bár a rendszernek vannak letagadhatatlan autoriter vonásai, társadalmi folyamatokat irányítani sokkal kevésbé tud, mint amit a média és a tudomány jelentős körei erről szuggerálnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet 2022-es választások ellenzék Fidesz interjú kommunikáció kovách imre Márki-Zay Péter szociológia választások vidék Olvasson tovább a kategóriában