A halála előtti napokban el akarták venni az üzleteit Prigozsintól, a Wagnernek valószínűleg vége

Prigozsin lázadása után a Wagner maradék afrikai érdekeltségeit is el akarta venni a moszkvai rezsim – a bűnözőből és vendéglátósból lett hadúr ezért repült hirtelen Maliba, a Wagner vezérkarának gépét azonban a hazatérés után „leszedték”. Ez az egyik lehetséges verzió, mások szerint Prigozsin halálának oka, hogy nem volt hajlandó visszavonulni, de Putyin amúgy is bosszút állt volna, üzenetértéke annak van, hogy ezt ennyire látványosan tette.

Amikor az 1600-as évek elején Oroszország belső káoszba zuhant, egymás után jelentek meg a hatalmat megkérdőjelező álcárok. Az Ál-Dmitrijek közül az első még Moszkvát is bevette – igaz, nem sokkal később felkoncolták, és a hamvait egy ágyúból lőtték ki Lengyelország, vagyis nyugat felé.

Ez volt az orosz történelemképben máig meghatározó szmuta, a zavaros idők interregnuma, az őskáosz, amivel szemben aztán a trónra jutó Romanovok rendcsinálóként léptek fel, megteremtve ezzel saját uralkodói kultuszukat.

Putyin is tudatosan a zavaros idők rémképével szemben határozta meg magát hatalomra jutása után: a kilencvenes évek oligarcháinak hatalma után az erős állam építésével és Oroszország nemzetközi nagysága helyreállításának ígéretével hozott paradigmaváltást.

Ebben tőle független hatalmi centrumoknak, se kiskirályoknak, sem egyéb autonóm szereplőknek nem maradhatott hely. Prigozsin és a Wagner felemelkedése is sokáig abszolút rendszerkonform volt. Bár nem volt személy szerint tagja a Putyin által leginkább kedvelt titkosszolgai körnek, ő is Leningrádból, hozzá hasonló közegből érkezett, és a börtönévek (a nyolcvanas évek nagy részét piti rablások és tolvajlások miatt a rács mögött töltötte) megadták neki a megfelelő kapcsolatokat. Szabadulása után előbb utcai hotdogárus lett, majd egy nagyobb ugrással megszerzett egy menő pétervári éttermet, ami történetesen Putyin törzshelye lett.

Az étkeztetés felívelő üzletként mindvégig megmaradt, olyannyira, hogy Prigozsin még szerdán, a halála napján is a moszkvai iskolai menzák ügyében tárgyalt egy helyi potentáttal állítólag. De ez egyre inkább melléktevékenységgé vált, ahogy a volt seftes étteremfőnök karrierje egyre több szálon fonódott össze a politikával.

Putyin elnökké válása után Prigozsin eleinte diplomáciai eseményeken gondoskodott a vendéglátásról, sokszor személyesen szolgálva ki az orosz elnök vendégeit. Idővel azonban egyre több feladat találta meg. 2013-ban rábízták az Internet Research Agency-t, ami eredetileg az orosz ellenzék elleni troll-, hacker- és propagandaügynökségnek indult, majd később a nemzetközi orosz dezinformáció egyik központja lett, ahonnan a Trump megválasztását segítő orosz műveleteket is irányították.

A Wagner Csoport 2014-ben jött létre, hogy az orosz állam nem hivatalos magánhadseregeként a Krímben és a Donbaszban proxy haderőként képviselje a Kreml érdekeit úgy, hogy közben az orosz államnak hivatalosan ne legyen hozzá köze. Sokáig Prigozsin is tagadta a személyes érintettségét – csak 2022-ben, az ukrajnai invázió alatt ismerte el nyilvánosan, hogy a szervezetnek ő az alapítója és finanszírozója.

A Wagner másik jól ismert arca a speciális egységek magát a csecsen háborúkban kitüntető veteránja, Dmitrij Utkin volt. A nyilvánosságban ő a szervezet kvázi katonai parancsnokaként jelent meg. Maga a Wagner elnevezés is eredetileg Utkin álneve volt, nem függetlenül a – szervezet jelentős részére szintén jellemző – náci szimpátiájától, amit az esetében SS-tetoválások is megjelenítettek.

Utkin az egyik, aki minden jel szerint Prigozsinnal együtt utazott és halt meg a szerda este Tver környékén lezuhanó gépen. Ezzel a Wagner két legismertebb vezetőjének, és könnyen lehet, hogy a szervezetnek is vége van.

A két hónappal ezelőtti Wagner-lázadás után sokan gondolták úgy, hogy a Dél-Oroszországon gond nélkül átvonuló, a hadsereggel is szembeszálló Prigozsinéknak meg vannak számlálva a napjaik. Lukasenka közvetítésével ugyan szabadon távozhattak Belaruszba, és a hatóságok néhány óra alatt lezárták a fegyveres lázadás bűncselekménye miatt indított büntetőeljárást is, Putyin Prigozsint árulónak nyilvánította.

Putyin szerint pedig az árulók halált érdemelnek. Egy néhány évvel ezelőtti interjúban az orosz elnök arról beszélt és azt üzente, hogy bár képes megbocsátani, ez alól egy kivétel van, az árulás.

A személyiségrajzát felskiccelő kremlinológusok szerint Putyin egyik legalapvetőbb tulajdonsága a bosszúállás, még ha ehhez várnia is kell a megfelelő időpontra. Márpedig a kiszámíthatatlan Prigozsin nyilvánosan megalázta: miközben a hadvezetéssel, Geraszimov vezérkari főnökkel és Sojgu védelmi miniszterrel ment szembe, a végén már egyenesen a kivégzésüket követelve, Putyin hatalmának gyengeségére is elég egyértelműen rámutatott.

A Wagner ura ezzel látványosan túllépett a neki szabott kereteken. Bár Moszkva előtt visszafordult, kívülről nagyjából értelmezhetetlenné téve, hogy mi is volt az események mögötti valós történet, a büntetése a putyini ígéretek ellenére csak idő kérdése volt – az pedig, hogy a mai Oroszországban ez nem az igazságszolgáltatáson, hanem ablakokon és más kevéssé természetes utakon keresztül történik, jól dokumentált.

Putyin 24 óra elteltével szólalt meg: részvétet nyilvánított, Prigozsin „ellentmondásos, de tehetséges ember volt”, majd kivizsgáljuk.

Il bacio della morte and the requisite eulogy. This is straight out of any mafia movie. pic.twitter.com/i0NTWxDnlJ

— Christo Grozev (@christogrozev) August 24, 2023

A hivatalos vizsgálatról persze még nincs közlés. A roncsok sérülései, a gyors, teljesen irányíthatatlan zuhanás és a helyszíni beszámolók (két robbanás hangja és két kondenzcsík) alapján az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a gépet légvédelmi rakéták találták el – maga a Wagner tagjai, valamint amerikai tisztviselők is ezt feltételezik. Ha így van, az elkövető az orosz légierő lehetett – ukrán drónok a 8500 méteres repülési magasság miatt sem jöhetnek szóba.

Csütörtöki orosz sajtóinformációk szerint a vizsgálat előzetes eredményei ugyanakkor arra utalnak, hogy mégis bomba robbanhatott, amit a gép futóművénél rejthettek el. E verzió szerint a robbanás következtében leszakadt az egyik szárny és megsérült a stabilizátor, ami miatt az irányíthatatlanná váló repülő előbb meredeken emelkedni, majd zuhanni kezdett – a hirtelen nyomáscsökkenéstől a fedélzeten mindenki gyorsan elveszthette az eszméletét, írják.

Hogy bomba vagy légvédelmi rakéta, tulajdonképpen mindegy, úgy tűnik, Putyin ezúttal kifejezetten látványosan akart üzenni az esetleges további különutasoknak.

Prigozsin halála előtt néhány órával jelentették be, hogy felmentették Szergej Szurovikint, a légierő parancsnokát, az ukrajnai orosz erők korábbi vezetőjét is. Ő a hadseregen belül a találgatások szerint Prigozsin fő szövetségese volt, és előre tudhatott a júniusi akcióról – azután őrizetbe vették, és bár most szabadon van, a nyitott ablakokat és repülőgépeket neki is érdemes lehet kerülnie.

Az egyik visszatérő kérdés, hogy mi lesz ezután a Wagnerrel. Prigozsin zsoldosait Lukasenka korábban Belaruszba hívta, ami komoly aggodalmat keltett Lengyelországban és a Baltikumban is, de még Kijev újabb ostromának forgatókönyve is felmerült a találgatások szintjén. Ellentmondásos információk keringtek arról, hogy hányan érkeztek meg közülük végül Minszkbe – a Wagnernek nagyjából húszezer katonája lehet, közülük talán ötezren mehettek júliusban Belaruszba. A többiek egy része Afrikában, mások szétszórva Oroszországban – a Kremlnek így most sokkal kevésbé kell tartania tőlük.

A Szabad Európa felvételei szerint mindenesetre már el is kezdték leszerelni a wagneriták katonai táborait. A sátrak harmada már nem látható az újabb felvételeken, ami arra utal, hogy ezres nagyságrendben vonhatnak ki Wagner-erőket.

Őket leginkább Afrikába vihették át, ahol a Wagner az utóbbi években a legaktívabb – a Közép-Afrikai Köztársaságtól Líbián és Szudánon át Maliig több országban nyújtanak „teljes körű szolgáltatást” a regnáló rezsimnek. Maga Prigozsin is egy közelebbről meg nem nevezett afrikai helyszínről jelentkezett be egy videóban két nappal a halála előtt.

Ebben egy gépfegyverrel a kezében pózolva arról beszél, hogy Oroszországot még hatalmasabbá teszik minden kontinensen, Afrikába szabadságot és boldogságot hoznak, na és folytatják a toborzást, erősítik a Wagner jelenlétét.

Úgy tűnik azonban, hogy az orosz hadvezetésnek más tervei voltak. A héten a szintén Wagner-zsoldosokkal megsegített Kelet-Líbiába érkezett egy moszkvai katonai delegáció, aki orosz bloggerek információi szerint a Wagner kivonásáról és a Wagner-üzletek orosz állami átvételéről tárgyalt a helyi vezetéssel.

Ez alapján az orosz állam kettős játékot játszhatott: miközben a Wagner vezetésének felkínálta, hogy Afrikában folytathatják a jól fialó tevékenységüket, a háttérben ott is aktívan dolgoztak a kiszorításukon, hogy Sojgu és a hadvezetés vehesse át az érdekeltségeiket. Wagner-informátorok szerint Prigozsin már éppen ezt megakadályozandó utazott Maliba, ahonnan visszatérve azonban végeztek vele.

Még nem tudni, mi lesz a Wagner nélkül Afrikában – a Közép-Afrikai Köztársaság illetékes mindenesetre gyorsan jelezte, hogy náluk nem változik semmi, ők az orosz állammal vannak szerződésben. A váltásra elég érzékeny pillanatban kerülne sor: éppen zajlik a BRICS csúcstalálkozója Dél-Afrikában, amin kibővítik a Moszkva és Peking által a nyugati világ ellenpólusává tenni kívánt szervezetet, de az orosz külpolitika idáig is erősen épített a Wagnerre a kontinensen. Prigozsin után az új helytartójuk egyes szivárogtatások szerint Andrej Averjanov, a katonai titkosszolgálat tábornoka lehet. A Bellingcat nyomozása szerint ő állt Szergej Szkripal nagy-britanniai megmérgezése és más novicsokos és robbantásos merényletek mögött.