Kedden, azaz november 8-án tartják az Egyesült Államokban a félidős választásokat, amely átrendezheti a politikai erőviszonyokat szövetségi és tagállami szinten is. Szinte minden előrejelzés republikánus térnyerést jósol, és szoros küzdelmek várhatók kormányzói és választási tisztségviselő pozíciókért, amelyek a 2024-es elnökválasztásra is hatással lehetnek. 

Miről dönt Amerika?

A félidős választásokat (midterm elections) az adott elnöki ciklus felénél tartják. Ekkor döntenek a törvényhozás alsóháza, a kongresszus összetételéről, mivel a képviselőházban két évre szól a megbízás. A felsőházban, a szenátusban pedig a helyek harmadáról szavaznak, ugyanis a szenátorok hatéves mandátummal rendelkeznek, és csúsztatva választják meg őket.

A mostani választáson döntenek a kormányzóról 36 államban, számos helyen pedig az állami törvényhozás összetételéről, államminiszteri posztokról. A félidős választások eredményei Biden ciklusának második felét is meghatározzák, aki regnáló elnökként pártjával alapból rosszabb eséllyel indul neki a választásnak korábbi tapasztalatok alapján. Jelen állás szerint a kongresszusban többségbe kerülhetnek a republikánusok, a szenátusban viszont szorosabbnak tűnik a verseny.

Az alábbiakban összeszedtünk hét emlékezetes epizódot, amelyek jól szemléltetik a kampányt:

1. Új szavazói körzetek saját előnyre módosítva

A 2021-es népszámlálást követően ez az első választás, ahol a friss demográfiai adatok alapján meghatározott választókörzetek lesznek érvényben. Mivel az államok 80 százalékában a törvényhozás határozza meg a friss adatok alapján a választókörzetek határait, a többségben levő párt a saját előnyére tudja azokat módosítani (ezt nevezik gerrymanderingnek).

A választókörzetek pontos határának döntő jelentősége lehet. Legutóbb a 2010-es cenzus után módosították a körzethatárokat, és mivel az akkori félidős választáson a republikánusok szereztek többséget a törvényhozások nagyobb részében, jóval több szavazótérképet ők tudtak újrarajzolni. Így 2012-ben – amikor Obamát újra választották – a demokraták hiába kaptak 1,4 millióval több szavazatot a képviselőházban a republikánusoknál, mégis több hely jutott a republikánusoknak (234), mint a demokratáknak (201).

A mostani félidős választásnál a republikánusok 187, a demokraták pedig 75 körzetet formázhattak saját érdekeik szerint, ám a New York-i Egyetem közpolitikai intézetének elemzése szerint így is egyenlőbb a pálya, mint az előző évtizedben volt. Az ugyanakkor újdonság, hogy 52 éve nem volt ennyire kevés kompetitív körzet (olyan körzet, ahol Biden vagy Trump kevesebb mint 8 százalékkal nyert 2020-ban), vagyis kiemelkedően magas azoknak a körzeteknek a száma (a 435-ből 375), ahol kis túlzással a pártokon belüli előválasztás dönt a képviselő személyéről.

2. Bevándorlók utaztatása a demokrata elit üdülőszigetére

A kampány egyik legvitatottabb esete Ron DeSantishoz, Florida republikánus kormányzójához kötődik, aki a 2024-es elnökválasztáson jó eséllyel lehet a republikánusok jelöltje. A floridai kormányzó Gregg Abbott texasi kormányzó példáját követte, aki korábban bevándorlókat buszoztatott többek között Kamala Harris alelnök rezidenciájához arra hivatkozva, hogy ő hívta be őket az országba.

DeSantis a kampány alatt Texasból küldött repülőn venezuelai menekülteket Martha’s Vineyard szigetre, a demokrata elit egyik kedvelt üdülőhelyére. DeSantis azt mondta erről, hogy Florida 12 millió dollárt tett félre arra, hogy tisztázatlan státuszú bevándorlókat demokrata államokba szállítsanak, mivel a demokraták hívták őket az országba. 

Ron DeSantis floridai kormányzó. Fotó: AFP

A republikánusok a gazdasági kérdések mellett igyekeznek a bevándorlást is a kampány fókuszába helyezni. Fontos narratívája a párt jobbszélének, hogy a demokraták eltörlik a határokat, és így anarchiába taszítják az USA-t. A bevándorlás ilyen keretezése azonban kétélű fegyver lehet, ugyanis egyre fontosabbak a latinó szavazók a republikánusok számára, akiket ez a retorika elidegeníthet. A spanyolajkúak a szavazók 14 százalékát teszik ki, és egyre nagyobb arányban szavaznak a republikánusokra.

Erre a látszólagos ellentmondásra példa a republikánus Blake Masters, aki Arizonában indul a szenátori székért, ahol a latinók aránya 31 százalékos. Ugyanakkor Masters fontos kampányeleme, hogy a demokraták az illegális bevándorlókkal akarják növelni szavazói bázisukat, és tönkretenni Amerikát.

3. Abortusz és abortuszellenes szenátorjelölt

Az egykori amerikaifoci-játékos, Herschel Walker Georgia államban indul a szenátori székért, és kampányában kiemelt helyet kapott abortuszellenessége, a republikánus jelölt ugyanis minden esetben ellenzi a művi terhességmegszakítást.

Szeptemberben viszont azzal gyanúsította meg Walkert egy nő, hogy abortuszra kényszerítette 2009-ben. Walker előbb azt állította, hogy nem ismeri a nőt, aki szerint viszont olyannyira ismerik egymást, hogy Walker az egyik gyereke apja. A republikánus jelölt később elismerte, hogy valóban volt viszonya a nővel, és tényleg kiállított neki egy hétszáz dolláros csekket, azt viszont tagadta, hogy a pénzt abortuszra szánta volna. Később egy másik nő is azzal gyanúsította meg a korábbi játékost, hogy a 90-es években őt is abortuszra kényszerítette.

Herschel Walker és Donald Trump. Fotó: AFP

Walker esete is mutatja, hogy az abortusz kiemelt témájává vált a kampánynak, miután június 24-én a legfelsőbb bíróság eltörölte az abortusz alkotmányos védelmét. A döntés a demokratáknak kedvezett politikai szempontból, ugyanis az amerikai társadalom többsége támogatja az abortuszt. A demokraták akkori kifejezetten rossz kilátásain javított is az abortusz tematizálása a nyár során, az innen eredő politikai tőkéjük azonban azóta nem tartott ki a kampány végéig.

4. Demokraták pénzelik a szélsőséges trumpista jelölteket

A polarizálódó társadalom egyik sajátos következménye, hogy Demokrata Párt és kampánycsoportjai dollármilliókat adományoztak a trumpista vonalhoz tartozó képviselőknek, hogy támogassák őket a mérsékeltebb republikánus jelöltekkel szemben. Ezzel a demokraták célja a jelöltségig tolni a megosztó, a 2020-as választás eredményét tagadó, sok esetben összeesküvés-hívő jelölteket, akik ellen feltételezésük szerint nagyobb eséllyel tudnak nyerni.

Erre példa a michigani képviselőjelölt John Gibbs, akit a Twitter korábban letiltott antiszemita megnyilvánulások miatt, vagy a marylandi kormányzójelölt Dan Cox, aki a QAnon összeesküvés-elmélet hívője. Egyikük sem ismeri el az előző elnökválasztás eredményét, és a Capitolium 2021. január 6-i ostromakor Cox buszoztatta Trump támogatóit az épülethez.

Gibbs majdnem félmillió, míg Cox több mint egymillió dollárt kapott demokrata donoroktól. Ezzel együtt vannak ellenzői a jelenségnek a Demokrata Pártban, akik szerint veszélyes aktívan pozícióba hozni olyan jelölteket, akik megkérdőjelezik a demokráciát. A demokrata stratéga, Howard Wolfson szerint a párt ezzel lehetőséget teremt arra, hogy olyan jelöltek kerüljenek a választási rendszert felügyelő pozícióban, akik alá akarják ásni azt.

5. Trumpék terve a 2024-es választásra

Bár hivatalosan nem jelentette be, Trump minden jel szerint indul a 2024-es elnökválasztáson. Befolyását jelzi, hogy az általa támogatott jelöltek 92 százaléka tudott nyerni a republikánus előválasztásokon (bár sok esetben már biztos győztes mögé állt be, vagy időközben váltott jelöltet, hogy nagyobbnak tűnjön a párton belüli ereje).

Trumpék a helyi szinttől kezdve igyekeznek bevenni a pártot, hogy a választási rendszert kontrollálni tudják a következő elnökválasztáson. Az államminiszteri, állami törvényhozásbeli és kormányzói posztok kiemelt jelentőségűek az államok által koordinált választási rendszerben, és a félidős választás mérföldkő lehet abból a szempontból, hogy sikerül-e bevenni ezeket a pozíciókat.

Donald Trump. Fotó: AFP

Az 569 republikánus jelölt közül ezen a választáson 53 százalék tagadja a 2020-as választás eredményét. Ha a mostani választáson tovább erősödnek a trumpisták a hagyományos pártelittel szemben, van esély rá, hogy 2024-ben a párton belül a Trumppal szembenállók nem tudnak ellentartani.

6. A republikánus, aki demokrata jelölteket támogat

Adam Kizinger, Illinois leköszönő republikánus kongresszusi képviselője több választási versenyben is demokrata jelöltet támogat. A michigani, arizonai, minnesotai és nevadai kampányban is a demokrata államminiszter-jelöltet támogatja, valamint Pennsylvaniában a demokrata kormányzót, ugyanis ebben az államban a kormányzó nevezi ki az államminisztert.

Ezek az államok dönthetnek a 2024-es választásról, mivel hagyományosan egyik párthoz sem húznak egyértelműen, így a Trump-ellenes Kinzinger ezekben az államokban demokratákat támogat, hogy „2024-ben ne alakuljon ki alkotmányos válság”.

Ez a mozzanat is jelzi a párton belüli, a hagyományos pártelit és a trumpisták közötti törésvonalat, ám nyíltan jellemzően csak olyan politikusok mernek kiállni Trump ellen, akik nem indulnak újabb választáson, ami szintén a politikus párton belüli befolyását jelzi.

7. Demokraták elmérgesedő versenye Kaliforniában

A Demokrata Párton belül is van megosztottság a hagyományos pártelit és a párt balszárnya között. Az előválasztásokon nem szerepeltek jól a progresszívek, főleg a 2020-as választásokhoz képest. Ugyanakkor vannak olyan választási versenyek, ahol a komolyabb ideológiai különbségek hiánya okozza az elmérgesedő kampányt.

Kaliforniában 2013 óta új választási rendszer van, amelyben a két legtöbb szavazatot szerző jelölt mérkőzik meg egymással a félidős választáson, és a demokraták által uralt államban ez igen gyakran eredményez két demokrata jelöltet.

Az egyik körzetben két progresszív áll egymással szemben a képviselőházi székért, és komoly mocskolódás jellemzi a kampányt. Jimmy Gomez – aki a mandátumát szeretné megvédeni – megvádolta ellenfelét, David Kimet, hogy QAnon-hívő trumpista támogatással indult a kongresszusi helyért.

A Los Angelesben több körzetben is szintén nagyon hasonló pozíciót képviselők gyanúsították egymást rasszizmussal, antiszemitizmussal és anarchizmussal. Komolyabb szakpolitikákat érintő különbségek híján a jelöltek tehát így próbálják ellenfelüket lejáratni. Emiatt a kaliforniai Demokrata Pártnak át kell gondolnia, hogyan lehet megtartani a pártegységet (vagy hogy ki kellene-e dobni a jelenlegi választási rendszert).

Mi a tét?

A Biden-adminisztráció második két évének a kereteit fogja meghatározni a választás. Most úgy tűnik, hogy az elmúlt két évvel szemben Bidenék számára nem lesz adott egy demokrata többségű kongresszus. Így jelentősen szűkül a lehetősége arra, hogy a szociális szférát, a gazdaság zöldítését és a leromló infrastruktúra javítását célzó intézkedéseit kiszélesítse.

Egy republikánus kongresszusi többség nem tenné lehetővé azt a progresszív adópolitikát, amivel az elnök megalapozná a tervei anyagi fedezetét. Az abortusz és az egyneműek házasságának szövetségi szintű törvényi védelmét sem tudná így átvinni az adminisztráció, és megüresedő szövetségi bírói helyekre sem tudna majd progresszív egyéneket jelölni, többek között az amerikai politikát meghatározó legfelsőbb bíróságra sem.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBiden infrastrukturális forradalma nem elég zöld, és nem szállítja ki az autójukból az amerikaiakatBár globális érdek, hogy Amerika modernizálja a közlekedési rendszerét, a közelmúltbeli példák alapján ezt komoly intézményi hiányosságok, rettenetes pazarlás és burjánzó korrupció nehezíti.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Ha valaki kiszúr veled, azzal szúrjál ki tízszer jobban.” Mire számíthatunk Trumptól a továbbiakban?A távozó elnök megpróbálja majd megtartani a Republikánus Párttól elcsent politikai tábort, és a tíz körömmel a bútorzatba kapaszkodásnál kreatívabban választ ehhez eszközöket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMég mindig vita tárgya az Egyesült Államokban, hogy tanítsák-e az evolúciót a közoktatásban, pedig a hatása egyértelműMegfér-e egymás mellett a hit és a tudomány? Jobb fizetése lesz-e annak a gyereknek, aki tanult az evolúcióról?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amerikai egyesült államok joe biden választás Olvasson tovább a kategóriában