Összeomlott az orosz gázimport, megszűnhet Putyin zsarolási potenciálja

Az elmúlt két hétben a heti 600 millió köbmétert sem érte el az Európába érkező orosz gáz mennyisége. Ez tényleg hihetetlenül kevés: tavaly az évnek ebben a szakában 2,7-2,8 milliárd köbméter futott be hetente, és már az a mennyiség is sokéves mélypont közelében volt. Az európai import azonban így sem omlott össze: bár az előző egy-két hét rámutatott néhány kockázatra, a kieső orosz behozatal nagyobb részét egyelőre sikerül pótolni, így idén télre még akkor is elég lehet a gáz, ha az oroszok semmit nem küldenek.

Már látszik, mennyi gáz kell majd

A mostani helyzet azért kifejezetten érdekes, mert egyre kevesebb a kérdőjel az idei tél gázellátásával kapcsolatban. A szállításoknál valószínűleg a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, hiszen az oroszok szinte teljesen elzárták a csapokat, a tartalékok viszont elég szépen gyűlnek. Ezekből pedig már nagyjából lehet kalkulálni, hogy mire lesz elég, amit nyáron félretett Európa, és ami télen emellé befut.

Gázfogyasztás szempontjából az évet két részre szokták osztani: az áprilistól szeptemberig tartó betárolási és az októbertől márciusig tartó kitárolási időszakra. Az előbbi az évnek az a fele, amikor kevesebb a fogyasztás a beérkező gázmennyiségnél, így lehet tartalékolni, az utóbbi pedig az a hat hónap, amikor több gáz kell, mint amennyit kitermelni és importálni tudunk, ezért égetjük a korábban felhalmozott készleteket is.

Az elmúlt évek adatai alapján a téli félévben az Európai Unió gázfogyasztása átlagosan 250 milliárd köbméter körül alakult. Nyilván a felhasználás nagyban függ a hőmérséklettől, de nagyon nagy szórás azért így sem volt. Az idén a már bejelentett takarékossági intézkedések miatt valószínűleg a sokéves átlag alatt maradunk, de érdemesebb valószínűleg ezzel a megszokott mennyiséggel számolni.

Ha úgy kalkulálunk, hogy márciusig 250 milliárd köbméter fogy, akkor nagyjából 150 milliárd köbéternyi behozatalra és saját kitermelésre lesz szükség, jelen állás szerint a többit lehet majd a tárolókból fedezni. Ez – ha a saját kitermeléssel nem számolunk – akkor heti körülbelül 6 milliárd köbméternyi importigényt jelent. Az elmúlt hetek alapján pedig úgy tűnik, hogy ez a szükséges mennyiség az oroszok nélkül is meglehet.

Jórészt sikerült kiváltani az oroszokat

A lenti ábra azt mutatja, hogy az előző bő két és fél évben (a gázvezetékek forgalma alapján) hogyan alakult az európai behozatal a legfontosabb forrásokból. Jól látható, hogy az orosz import már a háború kirobbanása előtt beszakadt, majd jött ugyan némi visszarendeződés, de felek közötti kapcsolat rohamos romlásával fokozatosan apadt el az orosz gázforrás Európa számára.

Ennek lett az az eredménye, hogy április eleje óta minden héten kevesebb orosz gáz érkezik a kontinensre, mint a 2015 és 2021 közötti időszakban bármikor. Az Északi Áramlat leállása óta pedig a megszokott mennyiségnek már csak az ötöde-hatoda jön.

Ez heti szinten több mint kétmilliárd köbméternyi kiesét jelent, ám a teljes export közel sem csökkent ennyivel. Sőt, ha az elmúlt 13 hetet nézzük^*Ezek azok a hetek, amikor az oroszok nem, vagy csak minimális mennyiséget szállítottak a Balti tenger alatt Németországba befutó Északi Áramlat vezeték, amely a legfontosabb szállítási útvonal., akkor heti átlagban^*A fenti legfontosabb forrásországok mellett több kisebb küldő országgal kiegészítve. 7,1 milliárd köbméter gáz érkezett Európában, ami a 2020-as szintet 100 millió köbméterrel még meg is haladja, míg a tavalyitól 300 millióval, a több éves maximumtól^*Amely nem egy konkrét évet takar, hanem mindig az adott hét legmagasabb importját a 2015 és 2020 közötti időszakban. pedig 1 milliárd köbméterrel marad el.

Mindez azt jelenti, hogy a kieső mennyiségnek több, mint a felét sikerült valamilyen más forrásból kipótolni. A legnagyobb ugrás a tengeren tankerekben érkező folyékony földgáz (LNG) esetében volt, de kifejezetten nagy mennyiség jön Norvégiából és jól pörög az észak-afrikai import is.

Csökken a zsarolási potenciál

Ami azonban ennél is fontosabb, hogy az elmúlt hetek adatai alapján egyelőre úgy tűnik: az orosz behozatal nélkül is megvan az a heti 6 milliárd köbméternyi mennyiség, amire Európának télen feltétlenül szüksége lenne. Más kérdés, hogy épp az elmúlt hetek mutattak rá, hogy a rendszer valószínűleg a végletekig ki van feszítve: a norvég import enyhe beesése máris a kritikus 6 milliárd környékére vetette vissza az összesített behozatalt, amely így az

előző héten kevesebb volt, mint 2015 óta bármikor az évnek ebben a szakaszában.

Arról nem is beszélve, hogy ezzel a mennyiséggel azért eléggé ki lehet centizve a tél, ami tavaszra kongó tárolókat eredményezne. Ez nem csak azért lenne gond, mert nulláról kellene kezdeni a tartalékolást, hanem azért is, mert ha a tárolóban nagyon kevés a gáz, akkor azt már nehezebb kinyerni onnan, és ez egy tavaszi fagy esetén ellátási problémákat is okozhat.

Összességében tehát továbbra is vannak kockázatok, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy még a legrosszabb forgatókönyv mellett is sikerül kezelni a helyzetet. Ez pedig már rövidtávon is jelentősen csökkenti az oroszok gázzal történő zsarolási potenciálját. Persze, ha a szállítások visszafogása nagyon elhúzódik, akkor előfordulhat, hogy 2023 telére ismét nehéz lesz a felkészülés, de annak a fűtési szezonnak már biztosan kisebb igényekkel vág majd neki Európa. Az pedig erősen kérdéses, hogy az oroszok tudják-e másfél évig teljesen mellőzni az európai gázbevételt.