Ukrajna Sztálingrádja lesz Harkivból

Nyilván szívesen lemondtak volna erről a helyiek, de a brutális orosz támadások miatt világszerte egyre többen ismerik meg a kelet-ukrajnai Harkivot. A keddi rakétatámadás Európa egyik legnagyobb főterét célozta, tegnap pedig azt az egyetemet érte hasonló csapás, amely 1805-ös alapításával az egyik első ilyen intézmény volt az Orosz Birodalomban.

Kevésbé ismert – de a háborúhoz jobban kapcsolódik –, hogy az oroszul Harkovnak nevezett település volt a második világháború során legtöbbször (négyszer) gazdát cserélő szovjet nagyváros, és egyben a legnagyobb szovjet település, amelyet elfoglaltak a németek, ugyanis a háború előtt lakossága Kijevét is meghaladta. Ez alapján sejthető, hogy a város nem vészelte át jól a háborút, körülbelül a 70 százaléka megsemmisült. Mivel azonban az itteni harcok kevésbé ismertek, mint a lényegében teljesen elpusztult Sztálingrád hősies védelme, az egy hete kezdődött orosz támadás első napjaitól kezdve egyre többeknek jut eszébe Nyugaton ez a párhuzam, és Harkiv kitartását párhuzamba állítják az 1942-43-as eseményekkel.

Természetesen nem tudni, meddig lesznek képesek az ukránok tartani a várost, de már az is nagyon figyelemre méltó, hogy a harcok első hetében meg tudták védeni. Harkiv ugyanis mindössze 50 kilométerre van az orosz határtól, és bár az orosz haditervet nem ismerjük, meglepő lenne, ha nem az első vagy a második napra tervezték volna Ukrajna második legnagyobb városának bevételét.

Ez azonban elmaradt, pedig az oroszok sokféle egységgel támadtak, mások mellett az elitkatonáknak számító ejtőernyősök bevetésével is, emellett pedig szinte napról napra egyre erősebb tüzérségi, rakéta- és légitámadások érik a várost. Ahogy a helyiek által az internetre feltöltött képekből és videókból látszik, a város kinézete is egyre inkább kezd emlékeztetni Sztálingrádra vagy éppen a második világháborús önmagára.

#Kharkiv, east #Ukraine: results of #Russia|n shelling of residential districts during night time.

Putin’s barbaric war against Ukraine:

pic.twitter.com/JQxG2aXwdG

— Alex Kokcharov (@AlexKokcharov) March 3, 2022

Az utóbbi egy-két nap fejleményei alapján úgy tűnik, az oroszok belátták, hogy szisztematikus ostrom nélkül nem fogják tudni bevenni Harkivet, ezért az első napok késlekedése után igyekeznek bekeríteni, hogy ne juthasson utánpótláshoz. Közben pedig egyre lövik tüzérséggel, pedig ha valamit, azt igazán megtanulhatták az oroszok a második világháború során, hogy egy város épületeinek a pusztítása önmagában nem teszi könnyebbé az elfoglalását. A romok még meg is könnyíthetik a védelmet, hiszen akadályozzák a harcjárművek – amelyekből a támadóknak mindig több van – mozgását, és remek búvóhelyet adnak az egyebek mellett páncéltörő rakétákkal várakozó védők számára.

Gyakran felmerül, hogy az orosz támadások kegyetlensége Harkivban (és a már bekerített Mariupolban, amelynek blokádját a város polgármestere a második világháborús Leningrádéhoz hasonlította) üzenet minden ukrán városnak, hogy jobban teszik, ha harc nélkül megadják magukat.

Downtown Kharkiv. We’re getting a good indication of what the siege of Kyiv will look like. That’s probably the point. https://t.co/5Wht23P7S7 pic.twitter.com/KKrVfp4T2H

— Rob Lee (@RALee85) March 3, 2022

Egy elszánt ellenségnél azonban – és azt az ukránok már bebizonyították, hogy azok – ez nem működik, csak még fanatikusabban védekeznek majd. A lakónegyedek ágyúzása, civilek ezreinek halála pedig csak még nagyobb szimpátiát ébreszt Ukrajna iránt Nyugaton, még több fegyver és önkéntes áramlik az országba.

Mellesleg pedig talán végleg megsemmisül az a közös orosz világ, amelyet Putyin szerint az orosz csapatok megvédeni indultak. Egyvalamit ugyanis a jelek szerint máris sikerült elpusztítani a városban: az oroszbarátságot. Harkivban nagyon sokan vallották magukat orosznak, illetve beszélnek oroszul, ám miután az orosz hadsereg az eszközökben egyre kevésbé válogatva támadja az otthonukat, teljesen másként látják magukat és a világot. A Financial Times újságírója több olyan helyivel is beszélt, aki korábban csodálta Oroszországot és Vlagyimir Putyint, ám most már ezt borzasztó ostobaságnak tartja.

Mindezzel együtt nem sok esélye van az ukránoknak arra, hogy ne csak a sztálingrádi védők hősiességét, hanem a sikerét is megismételjék. Kitartásukkal azonban nemcsak példát mutatnak, hanem le is kötik az orosz csapatokat, tehermentesítve a máshol küzdő ukrán bajtársaikat. Ha pedig valami csoda folytán hamarosan eredményre vezetnek a béketárgyalások, még a város is ukrán kézben maradhat.