Amióta sorozatot indítottunk a magyar és külföldi diszkont élelmiszerláncok árainak összehasonlításáról, záporoznak hozzánk az olvasói ötletek és javaslatok arról, hogy melyik ország melyik kiskereskedelmi egységét lenne érdemes meglátogatnunk.
Egyik egyetemista olvasónknak volt egy olyan sejtése, miszerint nem véletlen, hogy Magyarországon több program is próbál segíteni azoknak a nőknek, akik nem engedhetik meg magunknak az alapvető higiénés termékek megvásárlását – mivel azok elég drágák. Mint írta, a menstruációs szegénység manapság egyre inkább kutatott téma, de például a Vöröskereszt is elindította a Lányból nővé nevezetű programját, vagy sokaknak ismerősen csenghet a #nemluxustaska kampány is, amely alapvető kozmetikai termékeket gyűjt, majd oszt szét a rászoruló nők között.
Azt persze eleve érezzük, hogy a magyar fizetésekhez képest az alapvető női higiénia biztosítása nálunk jóval nagyobb teher lehet, mint Ausztriában vagy Németországban, de ahogy az az élelmiszereknél is kiderült, az is lehet, hogy még közvetlenül átszámolva is többet kell fizetnie egy magyar nőnek egy drogéria kasszájánál, mint osztrák vagy német társának.
Olvasónk közreműködésével ezért összeállítottunk egy átlagosnak mondható havi bevásárlólistát a #nemluxustaska adományozói ajánlása alapján, majd virtuálisan megvettük a termékeket a dm-drogerie markt (dm) egyik magyar, osztrák és német üzletében.
Módszertanunk ugyanaz volt, mint az élelmiszeres összehasonlításoknál: az éppen futó akciókat nem vesszük figyelembe, több azonos termék esetén mindig a legolcsóbbat vesszük meg, és a fajlagos (literre, grammra vagy darabra) vetített árakból indulunk ki. (Ez esetben például 0,04 darab fésűt vásároltunk, akkor is, ha ilyet a valóságban nem lehet, de azt feltételezzük, hogy 25 hónap után újat veszünk.)
Ezeknek a megkötéseknek a figyelembe vételével a bevásárlólistánk az alábbi volt:
Ezúttal egyébként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legolcsóbb termékek sok esetben a dm saját márkás termékei, vagyis tökéletesen ugyanazt a tusfürdőt és szappant vettük meg mindhárom országban. Kivételek persze vannak: a fogkefe, a sampon, a fésű, a zsebkendő és a WC-papír. Az első kettőnél a dm egy másik saját márkás termékét kellett a módszertanunk miatt választani, utóbbi kettő esetén pedig Magyarországon elérhető volt még egy-egy saját márkásnál is olcsóbb hazai termék is.
A következő grafikonon a három országban talált konkrét fajlagos árakat hasonlítjuk össze, a mennyiségeket minden esetben a termék megnevezése mellett jelöltük.
Látható, hogy a fajlagos árakat nézve
a 15 termékből 9 Magyarországon a legdrágább, és mindössze 3 olyat találtunk, amely nálunk a legolcsóbb (papír zsebkendő, WC-papír és kézkrém).
Ezek után nem csoda, hogy ha a fenti bevásárlólistán szereplő termékeket az adott mennyiségben betesszük a képzeletbeli kosarunkba, akkor
a magyar dm kasszájánál 4356 forintot fizetünk, Ausztriában viszont csak 4258-at, Németországban pedig mindössze 3684 forintnak megfelelő eurót.
Ez már így önmagában elég rosszul néz ki, de azzal még nem is számoltunk, hogy egy ilyen bevásárlást általában a helyi keresetekből fedeznek a vevők. Ha feltételezzük, hogy Ausztriában és Németországban tavaly óta lényegében nem nőtt az átlagos medián kereset (ez nem átlag, hanem az a középen lévő érték, amelytől felfelé és lefelé is ugyanannyi érték található), Magyarországon viszont 8 százalékkal magasabb a medián bér, mint egy éve, akkor azt kapjuk, hogy
a magyar vásárló havi bérének 2,07 százalékát viszi el ez a bevásárlás, az osztrák és a német vevő terhelése azonban csak 0,52 százalékos.
Érdekes, de a dm-bevásárlásunk a némileg eltérő kosárérték ellenére Ausztriában és Németországban is egyaránt 0,52 százalékos terhelést mutat a nettó medián bérekhez képest – a pontos egybeesés lehet véletlen, de az biztos, hogy az arányok szinte egyformák, az árszintek lényegében egyenlőek.
A magyar vásárló terhelése azonban ehhez képest négyszeres.
A rekordmagas, 27 százalékos magyar áfa következtében a kosarunk forgalmi adótartalma Magyarországon 926 forint. Ausztriában viszont majdnem minden termékre 20 százalék rakódik, az egészségügyi betétre és a tamponra (nyilván a menstruációs szegénység megakadályozásának érdekében) csak 10 százalék, így összességében az osztrák állam beéri 666 forintnak megfelelő euró áfával.
Németországban az általános adókulcs 19 százalék, de az egészségügyi betétre és a tamponra csak 7 százalék, ennek következtében a kosarunk német adótartalma csak 543 forintnak megfelelő euró.
A német állam így majdnem csak feleannyi adót szed be az alapvető női higiénés kosarunk után, mint a magyar.
