Egyre több jel utal arra, hogy Kína felemelkedése súlyos kreativitási válságot idézett elő a nyugati gazdaság- és külpolitikában. Az Egyesült Államok és az Európai Unió a kínai állami innovációösztönző programoktól tartva újabban kínai típusú iparpolitikai beavatkozásokon dolgozik a csipipartól az akkumulátorgyártásig. Most pedig Peking eredetileg Új Selyemút néven indult, manapság Övezet és út kezdeményezés (BRI) néven futó külgazdasági stratégiáját is megpróbálják lemásolni. 

A hivatalosan a Kína és a fejlődő világ közti gazdasági összefonódások mélyítését célzó, eleinte infrastrukturális fejlesztésekre összpontosító, mára az ötödik generációs mobilhálózatoktól az egészségügyig számos más területet felölelő terv 2013-as elindulása óta bőven kapott hideget és meleget nyugati politikusok részéről, de komolyabb politikai választ eddig nem váltott ki.  

Ám a júniusi G7-csúcson a világ hét legnagyobb fejlett gazdasága megállapodott róla, hogy – Joe Biden amerikai elnök hazai infrastrukturális programjára aggatott szlogenjét újrahasznosítva – Build Back Better World, azaz kb. Építsük újra jobban a világot néven “transzparens” infrastruktúra-finanszírozási programot indít. 

Nem sokra rá, szeptemberben pedig Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy az EU is indít egy külön projektet Global Gateway néven, amely “minőségi infrastrukturális fejlesztéseket” tervez finanszírozni “értékalapú megközelítéssel, átlátható és a jó kormányzást lehetővé tevő” módon. 

Hogy ez a buzzword-erdő mit akar jelenteni a gyakorlatban, azt von der Leyen egy konkrét példával is aláhúzta. “Jók vagyunk a közúti beruházások finanszírozásában. Annak azonban nincs értelme Európa számára, hogy építsünk egy utat egy kínai tulajdonban lévő rézbánya és egy kínai tulajdonban lévő kikötő között. Okosabbnak kell lennünk az effajta befektetésekkel. Ezért fogjuk nemsokára bemutatni új stratégiánkat.”

A stratégia részleteiről még kevés ismert. Sajtóhírek szerint az Európai Bizottság néhány fontos és látványos projekt tervén dolgozik, és von der Leyen bejelentése szerint az első konkrét lépéseket a jövő februári EU-Afrika csúcstalálkozón teszik majd meg. Mindenesetre a találgatás már elindult arról, hogy hogyan nézne ki és mennyi értelme lenne a nagy európai ellen-BRI-nek.

Annyira rossz, hogy kell még egy

A BRI céljai, mérete, előnyei és hátrányai régóta politikai és elemzői viták tárgyát képezik, amelyekről itt írtunk részletesen. A BRI népszerű nyugati narratívája, hogy Kína pusztán a helyi rezsim és kínai cégek érdekeit szem előtt tartó projekteket finanszíroz ingatag intézményrendszerű fejlődő országokban, amelyeket kölcsöneivel politikai befolyása alá von. 

Ezt a benyomást erősítik a program látványosan drága és értelmetlen elemei, mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal vagy a montenegrói autópálya-építkezés, amelynek elszálló költségei miatt ironikus módon uniós segítséget kért az ország.

“Úgy tűnik, hogy Brüsszelben növekvő aggodalommal nézik nemcsak a BRI méretét, hanem a gazdasági, társadalmi és politikai mellékhatásait, különösen a világ azon térségeiben, ahol az EU régi és nem triviális stratégiai érdekekkel rendelkezik, például a Balkánon, Észak-Afrikában vagy a szubszaharai Afrikában” – mondta a Global Gateway motivációiról a Nottinghami Egyetem malajziai kampuszának kutatója, Benjamin Barton. 

Mások szerint a látványos baklövések ellenére a kínai projektek jelentős része hasznos, és olyan finanszírozási és beruházási igényekre reagált, amelyeket a nyugati világ nem volt hajlandó vagy képes kielégíteni. Mint Jacob Mardell, a berlini Mercator Intézet elemzője kiemeli, miközben a Global Gateway a BRI alternatívája akar lenni, valójában a BRI eredetileg a nyugati kötődésű finanszírozók által dominált status quo alternatívájaként indult, és pont ezért is talált gyorsan nagy fogadókészségre Afrikától Latin-Amerikán át Ázsiáig. 

A Kína-barátsággal nem vádolható brit Királyi Külpolitikai Kutatóintézet (ismertebb nevén a Chatham House) egy tavalyi elemzése például arra jutott, hogy a BRI-projektek összességében pozitív hatásokkal járnak a célországokban, de más nyugati kutatók is hasonló eredményeket hoztak ki. A kínai pártsajtó és a pártsajtóban megszólaló kínai elemzők is azt emelték ki, hogy ha a BRI nem működne, akkor vélhetően nem is lenne szüksége az EU-nak vagy az Egyesült Államoknak BRI-alternatívákra.

“A kínaiak jelentős előrelépéseket értek el, mert olyasvalamit tudtak ajánlani, amit mi nem. Megtanultuk a leckét. Most esélyünk van rá, hogy jobb partnerek legyünk egyes országokkal szemben, mint Kína” – mondta a Financial Timesnak Reinhard Bütikofer német zöldpárti európai parlamenti képviselő, akit márciusban Peking szankciókkal sújtott. 

Egy név nélkül nyilatkozó európai diplomata azzal indokolta a programot: “Ma már értjük, hogy ez nem csak az infrastruktúráról szól, hanem lehetőséget teremt a szabványok kijelölésére. Aki a szabályokat írja, az irányítja a világot”. 

Bár ez az unióval kapcsolatos közbeszédben nem gyakran kerül elő, az EU gazdasági hatalmának talán legfontosabb pillére az uniós szabályozások globális hatása: az EU belső piacának méretéből fakadóan saját jogi környezetének alakításával a globális sztenderdeket is alakítja. Kína gazdasági befolyásának növekedésével sokan e téren is geopolitikai rivalizálást látnak: ahogy Peking nyújtózkodik, úgy nő a kínai állam szabályozói elérése is. 

De tágabb értelemben is aggodalomként merül fel a nyugati külpolitikai körökben, hogy Kína befolyásának növekedése alááshatja az aktuális a nemzetközi gazdasági és jogi normákat, amelyeket annak idején a nyugati világ alakított ki, és amelyek ebből fakadóan elsősorban a nyugati érdekeket tükrözik. 

Miből?

A kínaiak konkrét hitelezéséről megoszlanak a számítások, de különböző források nagyságrendileg 500 milliárd dollár környékére szokták tenni a BRI keretében kiutalt hivatalos fejlesztési hiteleket (bár egy, pusztán a megállapodásokat és szándéknyilatkozatokat, és nem csak a megvalósult vagy megvalósuló projekteket számoló módszertan 2500 milliárdot hozott ki, de ez ingoványos hozzáállás, miután a szándéknyilatkozatokból gyakran nem lesz semmi). 

Ez a kínai hivatalos hitelezés korábbi tempójához, de még a Világbank-csoport hitelezéséhez képest is jelentős összeg. Mindazonáltal az EU fejlesztési bankja, az Európai Beruházási Bank (EBB) 2013 és 2018 között a kínaihoz hasonló összeget költött el – nagyrészt európai és környékbeli – projektek finanszírozására. Mardell szerint ha az egyes tagállami hiteleket és projekteket is összeadjuk, az EU ma is elkölt annyit külföldi infrastrukturális beruházásokra, mint Kína, csak ezeken nincs rajta az EU logó. 

Ugyanakkor kérdéses, hogy a Global Gateway logó pontosan mire és hogyan kerül majd rá, illetve miből fog összeállni a program finanszírozása. Korábbi sajtóhírek szerint nincs konkrét keretösszeg, az Európai Bizottság a magánszektor bevonásával, az uniós és tagállami eszközök mozgósításával, hitelgaranciákkal, exporthitelezéssel és más fejlesztési intézmények bevonásával tervezi összelegózni a programot.  

Ramon Pacheco Pardo, a londoni King’s College kutatója szerint Brüsszel kénytelen lesz más nemzetközi szervezetek forrásaira és szakértelmére hagyatkozni, mint például az EBB, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vagy akár az Ázsiai Fejlesztési Bank. Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa nevű agytröszt egy tagja a klímaváltozás mérséklését célzó európai zöld megállapodást kötné össze a Global Gateway-jel – előbbinek ettől függetlenül is vannak fontos implikációi a fejlődő világ számára.

W. Gyude Moore, a fejlesztési politikával foglalkozó washingtoni Center for Global Development agytröszt elemzője szerint az EU akár Japánnal vagy Indiával is szövetkezhet az ázsiai beruházások esetében. Ezt illetően érdekes adalék, hogy Délkelet-Ázsiában a japán pénzintézetek és beruházók a Fitch adatai szerint többet fektetnek a helyi infrastrukturális projektekbe, mint a kínaiak, csak ezt nem egy nagy dobra vert állami stratégia részeként teszik. 

Ugyanakkor az is tény, hogy a korábbi, “Ázsia-Afrika növekedési korridor” létrehozásáról szóló közös japán-indiai állami tervek kisiklottak, és bár 2019-ben az EU kötött egy hasonló megállapodást Japánnal, ennek máig nem sok konkrét eredménye lett.

Kompetitív vagy komplementer?

Mardell szerint a Global Gateway két szempontból jelent újdonságot. Egyrészt a Kínával való stratégiai versengés logikáját próbálja behozni az infrastruktúra-finanszírozás területére; másrészt az EU láthatóságát próbálja erősíteni a márkanév létrehozásával. 

Ugyanakkor olyanok is vannak, akik szerint a Global Gateway és a BRI nem elkülönülő és versengő programok lesznek, hanem szükségszerűen összefolynak majd. Egyes BRI-projektek már manapság is nyugati vállalatok és más nemzetközi intézmények részvételével zajlanak, pusztán a szereplők eltérő kompetenciái és gyakran egybevágó üzleti érdekei miatt. Miután Kína az utóbbi évtizedben jelentős tapasztalatra tett szert a világ legrizikósabb részein való beruházások terén, ezen nézőpont szerint elképzelhető, hogy az eltérő kompetenciákból fakadó együttműködésre a Global Gateway esetében is szükség lesz.

Don McLain Gill, a manilai International Security and Development Center nevű agytröszt kutatója szerint sem reális, hogy ádáz geopolitikai küzdelem színterévé váljon a fejlesztési finanszírozás, már csak azért sem, mert a célországoknak sem érdeke, hogy oldalt kelljen választaniuk a küzdelemben. Gill szerint a Global Gateway inkább azon közepes jövedelmű országok számára lehet vonzó, amelyek a “kínai paramétereket meghaladó” beruházásokhoz szeretnének finanszírozót találni. Azaz végső soron a két program az infrastruktúra terén inkább kiegészíti egymást, a célországok pedig a potenciális finanszírozók közti verseny miatt jobban járhatnak. 

Azt illetően mindazonáltal megoszlanak a vélemények, hogy a feltételezett minőségbeli különbség a kínai és nyugati projektek között mennyiben valós. Ramon Pacheco Pardo szerint a kínai projektek minősége jelentős javulást mutat, és például a kínai vezetéssel, de számos fejlett ország részvételével létrejött Ázsiai Infrastruktúra-beruházási Bank (AIIB) projektjei más fejlesztési bankokhoz hasonló elveket követnek. (Ez utóbbi banktól vesz fel a magyar kormány 183 millió eurós hitelt kórházfelújításra.) 

Egy másik ellenérv, hogy ma már a BRI zászlaja alatt Kína messze nem csak infrastrukturális beruházásokkal házal, hanem a mobilhálózatok kiépítésétől kezdve a kórházfejlesztésig kismillió kínai cég tud állami segítséggel piacra lépni a fejlődő világban. Tehát pusztán az útépítések nem fogják megtörni a BRI lendületét; miközben a kínai típusú árukapcsolás az Európai Bizottság égisze alatt nehezen működne.

Gill szerint a Global Gateway potenciális elfogadottságát az sem feltétlenül segítené, ha az EU ragaszkodna a von der Leyen által felhozott elvi értékekhez, például a politikai és emberi jogokkal kötné össze a finanszírozást. Az egy másik kérdés, hogy ez utóbbi célt mennyiben kell komolyan venni, illetve hogy az EU-s program hogyan akarja felvenni a harcot a vélt vagy valós kínai korrupció negatív mellékhatásaival: pusztán a magyar infrastrukturális beruházások története alapján az Európai Bizottság még az unión belül is nehezen tudja garantálni a közpénzek felelős felhasználását.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ beruházás Egy út egy övezet Európai Unió hitelezés infrastruktúra infrastruktúrafejlesztés Kína Olvasson tovább a kategóriában