Újraindult Kolozsváron az az egészségjegy kampány, amelyben 20 guggolásért ingyen buszjegy jár a város mozgékonyabb utasai számára. A helyi Sportfesztivál kezdeményezésére indult, tavaly is nagy sikert arató program augusztus 23- óta megint fut.
A guggolásokat az automata beépített kamerarendszere ellenőrzi, a gyakorlatokat helyesen kell elvégezni. Bár csak egyetlen megállóban elérhető a rendszer, és csak egyetlen vonaljegyről van szó, mégis nagyon népszerűvé vált a kezdeményezés: tavaly szeptembertől december végéig 55 ezer buszjegy talált így gazdára. Az ezzel járó testmozgással töltött idő pedig 1900 órára rúg.
A kampány nagyon ötletes és jó szándékú, de gazdasági vetülete is lehet. A kérdés ebből a szempontból az, hogy a kolozsvári városvezetésnek megéri-e átszámolva közel 14 millió forint értékben 55 ezer buszjegy árbevételéről lemondani 1900 órányi testmozgásért. Első ránézésre úgy tűnik, hogy egy ehhez hasonló PR mutatvánnyal az állam és a város nem jut komolyabb előnyhöz, hiszen a testmozgás nem rendszeres, valószínű, hogy emiatt csak nagyon keveseknél válik azzá, és a buszjegyek döntő többségét valószínűleg eleve azok kapták, akik könnyen rávehetők a guggolásra, azaz alapból egészségesebbek.
Mindazonáltal ha a számokat nézzük, Kolozsvár lakossága 300 ezer fő, vagyis pár hónap alatt a város hatodát sikerült guggolásra bírni, ami nem kis teljesítmény. Annál is inkább, mert az Eurostat kimutatásai szerint Románia a rendszeres testmozgás tekintetében az európai országok között az utolsó helyen áll (2014-es adatfelvétel szerint). Az országban kifejezetten alacsony, 10 százalék alatti azoknak az aránya, akik rendszeresen heti 2,5 óra testmozgást végeznek. Ez még Magyarországhoz képest is alacsony, a magyar válaszadók 27 százaléka mondta magáról, hogy ennyi testmozgást minimum végez hetente.
A testmozgás hiánya persze egész Európában probléma, az Eurobarométer szerint a lakosságának közel a fele (46%) soha nem sportol, és az európaiak csupán 7 százaléka sportol heti 5 alkalommal.
A kolozsvári kezdeményezésnek minden bizonnyal nem a testmozgás nettó mutatókban való növelése, hanem a hosszabb távú figyelemfelhívás a célja.
Ha a buszjegyvásárlásra szimpla marketing eszközre tekintünk (márpedig nagyon valószínű, hogy ez a helyes megközelítés), akkor sikeresnek minősíthető a történet, hiszen most már második éve rengeteg emberhez jut el a guggolós buszjegy híre, és nem csak Romániában.
A kolozsvári tömegközlekedés éves bevétele átszámolva körülbelül 13 milliárd forint, amihez képest a 14 millió forintos elmaradt buszjegy bevétel (azaz durván 1 százalék) nem tűnik soknak, irreálisnak pedig semmiképpen. Mivel a közösségi közlekedés üzemeltetése Európában gyakorlatilag mindenhol eleve veszteséges, az elmaradó bevételt nyilvánvalóan állami és/vagy önkormányzati forrásból kell majd pótolni, ami rendben is van, hiszen a sportolásból származó egészséggazdasági előnyök is ott keletkeznek, ha pedig a vállalat a szokásos marketing büdzséjében allokálta az egyébként is elkölteni szándékozott összeg egy részét az akcióra, akkor gyakorlati értelemben még költségnövelésről sem nagyon beszélhetünk.
Világ
Fontos