A börtönt kockáztatta az a szivárogtató, aki eljuttatta a ProPublica nevű amerikai tényfeltáró újságnak a 25 leggazdagabb amerikai titkos, személyes adóhivatali adatait. Pedig a lényeget, tehát hogy a világ leggazdagabb emberei nem fizetnek sok adót, eddig is tudni lehetett. Most viszont pontos számokat lehet ehhez hozzárendelni, és ez alapján tényleg megdöbbentő, hogy mennyire kevéssel járulnak hozzá a közöshöz a rendszer legnagyobb haszonélvezői.
A milliárdoslisták első huszonöt helyezettjének összesen 1100 milliárd dollár vagyona volt 2018-ban, ám együttvéve mindössze 1,9 milliárd dollár adót fizettek abban az évben. Ez nemcsak a vagyonukhoz, hanem a jövedelmükhöz képest is elhanyagolhatóan alacsony. A ProPublica a milliárdosok vagyonának felértékelődését vette jövedelemnek, hiszen a bérjövedelmük ehhez képest többnyire kerekítési hiba. Ez alapján a 25 leggazdagabb amerikai átlagosan 3,4 százalékos effektív kulccsal adózott 2014 és 2018 között: 401 milliárd dollár felértékelődéssel (azaz jövedelemmel) áll szemben 13,6 milliárd dollár adófizetés.
A befektetési guru Warren Buffet 0,1 százalékos, az Amazon-alapító Jeff Bezos 0,98 százalékos, a nevét viselő hírügynökségről és befektetési információszolgáltatóról ismert Michael Bloomberg pedig 1,3 százalékos kulccsal adózott ebben a négyéves időszakban, ha ezt a módszert vesszük alapul.
De az sem ritka, hogy a milliárdosok egyáltalán nem fizetnek szövetségi jövedelemadót. Soros Györgynek például három egymást követő évben (2016, 2017, 2018) is így alakultak a pénzügyei.*Szóvivőjén keresztül Soros ezt azzal kommentálta, hogy ezekben az években veszteségei voltak a piacon, ezért nem fizetett adót, ugyanakkor régóta szorgalmazza, hogy a gazdagabb amerikaiak több adót fizessenek. A Tesla-alapító Elon Musknak 2018-ban, Jeff Bezos-nek pedig 2007-ben és 2011-ben jött ki kereken nullára a szövetségi adófizetési kötelezettsége. Az Amazon alapítója még a gyerekei után járó 4000 dolláros adókedvezményért is le tudott hajolni, mivel 2011-ben papíron annyira keveset keresett.
A módszer egészen egyszerű, és az ezt lehetővé tevő joghézag is nyilvánvaló. Ha valaki nyereséget ér el egy részvényen – például mert megalapította az Amazont vagy a Teslát -, vagy más eszközön, de nem adja el, akkor a nem realizált tőkenyeresége után nem kell adót fizetnie. Viszont hitelt felvehet úgy, hogy ezek a papírok adják a fedezetet, így könnyedén finanszírozhatja a luxus életstílusát is anélkül, hogy a jövedelme után adót fizetne. A kamatok fizetése ráadásul költségnek számít, így – esetleg további, papíron elszenvedett veszteségekkel együtt – le lehet írni a relatíve kevés bérjövedelem adóterhét is. Ha pedig meghal az amerikai milliárdos, akkor örökösei lényegében adómentesen vehetik át a vagyont.
Ezért hiába van egy 37 százalékos jövedelemadó-kulcs a legjobban keresőknek, ez éppen a leggazdagabbakra nem vonatkozik, ők ugyanis teljes egészében ki tudnak bújni az adórendszerből.
Ezzel az egyszerű módszerrel tömegesen élnek is az amerikai milliárdosok, ami jelentősen hozzájárult a jövedelmi és különösen a vagyoni egyenlőtlenségek szélsőséges növekedéséhez az utóbbi néhány évtizedben. Ez különösen azért problémás, mert – mint a ProPublica érzékletesen bemutatja – az átlagos amerikai az utóbbi évtizedben több adót fizetett, mint amennyivel a vagyona nőtt. (14,3 millió átlagamerikai rendelkezik akkora vagyonnal, mint a 25 leggazdagabb, ám ők együtt éppen 75-ször annyi jövedelemadót fizetnének egy évben, mint a milliárdosok.) Az ezzel szembeni ellenérzések is hozzájárultak ahhoz, hogy a hetvenes vége óta uralkodó gazdaságpolitikai rezsim az utóbbi időben látszólag meginogjon.
