Aki szorosan követte az amerikai politika csavaros történetét, könnyen úgy érezheti, hogy Donald Trump elnök már több évtizede hatalmon van. A bulvárlapok, valóságsók és a pankráció világából érkező elnök nap mint nap követhetetlenül sok történetszállal töltötte meg az újságokat, ezért hosszúnak tűnt az utóbbi négy év.
Pedig már csak kevesebb, mint két hét, és következik az elnökválasztás, ami a törvény szerint minden választási év novemberének első keddje. És a mostani állás szerint a legvalószínűbb az, hogy Trump csatlakozik az egyciklusos elnökök közé, mivel méretes hátrányban van, és kampányüzeneteit fegyelmezetlenül váltogatja.
Joe Biden a közvéleménykutatások átlaga szerint 8-9 százalékos előnyben van Donald Trumppal szemben: a demokrata jelölt a szavazatok 53-54 százalékára, a republikánus pedig 45-46 százalékra számíthat.
Igaz, az amerikai választások nem az alapján dőlnek el, hogy melyik jelölt kap több szavazatot, a jelölteknek az egyes államokat kell megnyerniük azok összes elektori szavazatáért*Ezek nagyjából arányban vannak az állam lakosságával, bár nem teljesen: a legkisebb államok képviselete nagyobb az elektori kollégiumban, mint lakosságszám alapján lenne.. Ezért valójában minden választáson kizárólag a billegő államokban folyik a kampány, hogy a jelöltek a biztosan megnyert államaikhoz hozzáadva megszerezzék a győzelemhez szükséges 270 elektort. Ezekben a billegő államokban viszont, mint a lenti ábrán látszik, már nincs 8-9 százalékos előnye Bidennek, csak 3-7 százalék.*Biden viszont jóval magasabb küszöbről indul: ő 228 elektorra számíthat nagyjából biztosan, míg Trump esetében ez csak 125. Ez azt is jelenti, hogy Bidennek jóval kevesebb billegő államot kell megnyernie.
A kampányok leginkább öt-hat államra koncentráltak ebben a szezonban, ebből három a középnyugati rozsdaövezetben van (Pennsylvania, Michigan, Wisconsin), három pedig a déli napos övezetben (Florida, Arizona, Észak-Karolina). Csakhogy Biden előnyének növekedésével újabb és újabb államok kerültek be az ütközőzónába: középnyugaton Ohio és Iowa, délen pedig Georgia és Texas is úgy tűnik, hogy szoros lehet.*Ha Trump nem állna ilyen rosszul, akkor Minnesota, Nevada és New Hampshire állam is az ütközőzónában lenne. Ehelyett inkább úgy tűnik, hogy a négy éve szűken megnyert Michigan is kikerült ebből a körből.
A helyzet tehát elég lehangolóan alakul Trump szempontjából. Felmérések szerint az elnök kis mértékben javította megítélését a spanyol ajkú és a fekete férfi szavazók körében, ugyanakkor minden más szavazói csoportban jelentősen romlott a pozíciója 2016 óta. Különösen az öregebb fehéreknél drámai a romlás, ami Trump koronavírus-járvány körüli üzeneteit tekintve nem lehet akkora meglepetés. Az elnök ugyanis a kezdetektől fogva bagatellizálja a járványt, az idősebb korosztályt pedig gyakran arra biztatja, hogy hozzanak áldozatot a fiatalabbak és a gazdaság érdekében. Saját megbetegedése és gyors gyógyulása is csak arra volt jó, hogy a kampány végjátékában erre a témára terelje a hangsúlyt, ahol átütően rossz a megítélése.
A politikai üzenetek megfogalmazása egyébként is katasztrofálisan sikerült most Trumpnak. Míg 2016-ban a kampány végén teljesen fegyelmezetten tudta képviselni, hogy a “mocsarat le kell csapolni”, és így ki tudta használni Hillary Clinton negatív megítélését, addig most nem igazán talál fogást ellenfelén, ezért heti vagy napi rendszerességgel változtatja üzeneteit. Ezek gyakran az elnök személyes sérelmeiről szólnak, és nem a választók problémáiról. Egyébként is nehezebb dolga van, hiszen már nem kívülálló, hanem ő van hivatalban. Ezért arról is meg kellene győznie a választókat, hogy az utóbbi években látott káosz nem öncél volt, hanem volt valami értelme.
Biden szempontjából az bonyolítja a helyzetet, hogy a különböző stratégiai célok más-más kampányhangsúlyt vonnának maguk után. Ha a demokrata jelölt számításba veszi, hogy Trump egy szoros választás esetén különféle hatalomtechnikai trükkök segítségével megpróbálná elcsalni a választást, akkor olyan államokban törne győzelemre, amelyek várhatóan gyorsan, még a választás estéjén végezni fognak a szavazatszámlálással. Ilyen például Florida, Észak-Karolina és Ohio, amelyek közül ha bármelyiket megnyeri, szinte biztosan nyer. Ezekkel viszont az a probléma, hogy Biden ezekben relatíve gyengébben áll. Ezzel szemben ahol ő áll jól, mint Michigan, Wisconsin, Pennsylvania és Arizona, azok éppen hogy olyan államok, amelyek lassabban számolják a szavazatokat – itt elképzelhető, hogy hetekig nem lesz végleges eredmény. Pedig normális helyzetben csak ezekkel az államokkal is megnyerhetné a választást.
De ekkora előnyből Bidennél bejöhet már célként az átütő erejű választói legitimáció megszerzése is, amihez szimbolikusan sokat segítene egy győzelem Texasban vagy Georgia-ban. Taktikai szempontból viszont kampányerőforrásokat vinni ezekbe az államokba ésszerűtlen, hiszen ha Biden itt nyerhet, akkor a választást már rég megnyerte más államokban.
Valójában azonban Bidennek rengeteg pénz áll a rendelkezésére, mivel a demokraták (jelentős részben éppen Trump elutasítottságára alapozva) egy valóságos pénzgyárat tudtak építeni felháborodott híveik kampánytámogatásaira. Ezért akár tucatnyi államban is tolhatja a tévés, rádiós és közösségi médiás hirdetéseit. Bár tény, Texast és Georgiát a tévés reklámköltések alapján nem erőlteti. Trump kampánya viszont hiába indult egymilliárd dolláros előnyből, ezt a pénzt a jelek szerint sikerült teljes mértékben elszórni részben az előző kampánymenedzser, Brad Parscale korrupciógyanús vezetése alatt. Ezért mostanra hivatalban lévő elnöknél szokatlan módon pénzügyi hátrányba került, és még olyan kampánytámogatók is kifaroltak mögüle, mint a republikánusok mellett évtizedek óta kiálló üzleti lobbiszervezet, az amerikai kereskedelmi kamara.
…de ez volt 2016-ban is…
Trump győzelmére – őt magát és stábját beleértve – komolyan szinte senki nem számított a választások napján 2016-ban, olyan nagy volt Hillary Clinton előnye. Trump győzelme viszonylag kis valószínűségű esemény volt, aminek azonban szinte túlbecsülhetetlenül nagy következményei lettek az egész világon. Az eredmény ugyan a hibahatáron belüli volt, mégis sokan azt a következtetést vonták le belőle, hogy nem lehet hinni a közvélemény-kutatásoknak.
Elvileg most sem lehetetlen, hogy Trump a kampány hajrájában néhány százalékot javítson a helyzetén, miközben a közvéleménykutatók is tévednek megint a kárára néhány százalékot. Egy ilyen esetben máris újra szorosak lennének a billegő államok.
De azért a különbségek is elég nagyok az akkori helyzethez képest. Biden előnye például sokkal stabilabb, mint Clintoné volt. Az is mellette szól, hogy Clinton sosem került 50 százalék fölé országosan vagy a billegőállamokban, míg Biden hosszú ideje ebben a zónában tartózkodik: kevesebb a bizonytalan, nincs erős harmadik párti jelölt, és az előnye is jelentős. Ez azt jelenti, hogy Trumpnak most már nem csak a bizonytalan szavazókat kellene maga mellé állítania (lényegében az összeset), hanem meg kellene fordítania olyan embereket is, akik most Biden-szavazónak mondják magukat. Ezt viszont 50 százalék körüli erős elutasítottság mellett nehéz meglépni.
Az sem túl valószínű, hogy a közvéleménykutatók megint ilyen nagyot tévedjenek, pláne ugyanebbe az irányba. A négy évvel ezelőtti (egyébként nem olyan nagy, országos szinten nagyjából 2,5 százalékos) mellélövéshez nagyban hozzájárult, hogy a közvéleménykutatók többsége nem súlyozta a megkérdezettek mintáját képzettség szerint. Márpedig a Trump-korszakban a képzettség lett a legfontosabb törésvonal. Ezt a hibát azonban azóta elvileg kijavították a felméréseket készítő cégek. Az sem kizárt, hogy a korrekció túlzott volt, ezért most a másik irányba lőnek mellé.
Paradox módon még Clinton vereségének emléke is egy mozgósító tényező lehet. Az előző választáson elbizakodottak voltak a demokraták, ezért érte őket nagy pofonként a vereség. Most viszont, mivel kevesebben hisznek a közvélemény-kutatásoknak, a nagy előny láttán sem dőlnek hátra. Ráadásul ha történik is valami drámai a következő két héten, az is csak a szavazatok egyre kisebb részét érintheti: már most több mint 30 millió ember szavazata érkezett be. A járvány miatt ugyanis a legtöbb államban jelentősen kibővítették a korai- és levélszavazás lehetőségeit.
Nördháború a bizonytalanság körül
Biden előnye Trumppal szemben tehát nagy, és ez alig változott az utóbbi hónapokban. Ezt utólag sokan a koronavírus-járványnak tulajdonítják, pedig már azelőtt is ezt mutatták a felmérések. A győzelmét mégsem veheti teljesen biztosra. Az amerikai politika adatalapú elemzésére az utóbbi években egy kisebb iparág épült fel, és éppen ekörül, tehát a bizonytalanságról robbant ki egy váratlanul szórakoztató modellháború.
Nagyjából 2008 óta a korábban pókerjátékosként és baseballstatisztikusként ismert Nate Silver a műfaj legismertebb képviselője, ebben a szerepben sokat tett azért, hogy a politika kommentálása átalakuljon, például hogy az emberek ne egy-egy közvélemény-kutatási eredményt emeljenek ki a választási kampány lázában, hanem a mozgóátlagokat nézzék, hogy a közvélemény-kutatások hibái gyakran egy irányba szórnak, vagy hogy érdemes a várható eredményekhez valószínűségi alapon közelíteni.
Silver például 2016-ban emlékezetes módon 71,4-28,6 százalékos valószínűséggel adta Hillary Clinton győzelmét. Ezt akkor sokan úgy értelmezték, hogy Clinton győzelme szinte biztos, pedig éppen hogy ennek az ellentétét jelenti: a 29 százalékos valószínűség egyáltalán nem elhanyagolható. Ha például előre tudom, hogy ha lemegyek a boltba, akkor háromból egyszer meg fogok halni, akkor valószínűleg nem megyek le a boltba.
De Silver ma már nincs egyedül ezen a térfélen, és a nyár egy részét azzal töltötte, hogy egy 24 éves adatújságíróval, az Economist előrejelzését készítő G. Elliott Morris-szal vitatkozott Twitteren. Morris választási modellje jelent meg előbb, ám Silver szerint az előrejelzés hibás, mert túl nagy magabiztossággal állapítja meg az eredményt, azaz Morris a túlillesztés (overfitting) hibáját követte el. Erre Morris azzal válaszolt, hogy a politikatudományi kutatások szerint sokat nőtt a polarizáció, sokkal merevebbek a vélemények, ezért nem várhatóak olyan nagy mozgások.
Morris viszont azzal vádolja Silvert, hogy önkényesen adott hozzá az időközben megjelent modelljéhez olyan inputokat, amelyek növelik az előrejelzés bizonytalanságát. Például a teljes címoldalt átölelő New York Times címek száma is egy bizonytalanság-növelő tényezőként növeli Trump esélyeit Silver modelljében, ami bizonyos szempontból tényleg önkényesnek tűnik. Így Morris szerint Silver túl óvatossá teszi az előrejelzést.
Az idő látszólag Morrist igazolja, mert bármilyen fordulatos volt a kampány, és akármilyen megrázkódtatások voltak az országban, a Trump és Biden körüli különbség alig változott. Ezért hiába mutatott Silver modellje eleinte nagyobb esélyt Trumpnál, most már nagyjából hasonló valószínűségeket mutatnak: az Economist 93 százalékos, a FiveThirtyEight 87 százalékos eséllyel adja Biden győzelmét. Mindkét előrejelzés szerint valószínűbb, hogy Biden átütő módon, a Texashoz hasonló konzervatív államok megnyerésével arat nagy győzelmet, mint hogy Trump nyerjen. De az is igaz, hogy ezt nyáron még nem biztos, hogy tudni lehetett.
Mindenesetre kettőjük vitájából fény derült mindkét modell gyengeségeire, amiből talán azt a következtetést érdemes levonni, hogy egy ilyen bonyolult esemény előrejelzésénél nem lehet biztosra menni, egyszerűen el kell fogadni, hogy nem tudjuk előre az eredményt. Ami főleg azért nehéz, mert éppen azért olyan nagy az ilyen adatalapú előrejelzésekre az igény, mert az emberek előre bizonyosságot várnak.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
