Az amerikai választás kimenetelét meghatározó folyamatok közül hagyományosan kiemelt figyelmet kap a gazdasági helyzet. Az eredmény előrejelzésére vállalkozó modelleknek régóta központi elemei a makrogazdasági adatok, és természetesen nem telhet el úgy választási ciklus, hogy ne idézné néhány tucat szalagcím Bill Clinton kampánygurujának örök érvényű megállapítását, miszerint
[it’s] the economy, stupid.
Ezt a bölcsességet számos adatelemzés és politológiai kutatás is megerősítette, vagyis az átlagos amerikai választó számára valóban az aktuális gazdasági helyzet az egyik legfontosabb kérdés, és a tapasztalatok alapján a gyenge adatok nagyot rontanak a hivatalban lévő elnök újraválasztási esélyein (bár vannak szkeptikusok is).
2020-ban ugyanakkor elég nehéz dolga van annak, aki a gazdasági adatokból próbálja kiolvasni a voksolás kimenetelét. A koronavírus-járvány kitöréséig, 2020 első félévéig az amerikai gazdaság a 2009 óta tartó növekedési pályán állt, történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliség, emelkedtek a bérek, nőtt a kibocsátás, azaz a gazdasági körülmények teljesen ideálisak voltak az amúgy is elsősorban erre a témára összpontosító Donald Trump elnök számára. Aztán a koronavírus-járvány miatt márciustól szabadesésbe kezdtek a makroadatok, a munkanélküliség 3,5-ről 14,7 százalékra ugrott, a második negyedévben a GDP évesítve példátlan mértékben, 32,9 százalékkal csökkent.
Bár a nyár eleje óta javul a helyzet, dübörgésről azért nincs szó. Szeptemberben 10,7 millióval többen voltak munkanélküliek, mint a járvány kezdete előtt, az ingatlanpiac az 50-ből 44 államban visszaesést mutat, a háztartások fogyasztása, ha csupán 4 százalékkal is, de alacsonyabb a tavalyinál. A gazdaság teljesítményét a CNN összesítése a járvány előtti állapot 80 százalékára teszi, a mutató június óta csak öt százalékpontot emelkedett.
Ám dacára annak, hogy felmérések szerint a választók idén is a gazdaságot tartják a legfontosabb ügynek, az elnök népszerűsége meglehetősen stabil maradt az utóbbi hónapok drámai változásai során. A FiveThirtyEight összesítése szerint idén 40 és 45 százalék körül mozog a Trumppal elégedettek aránya, azaz a példátlan eseményeknek e téren kevés hatása volt.
It’s the polarization, stupid
A jelenség egyik potenciális oka a FiveThirtyEight elemzése szerint, hogy a gazdasági helyzetre összpontosító választók eleve a republikánusokhoz húznak. Bár e csoport összetétele választásról választásra változik, tagjai között az utóbbi három voksoláson átlag felett voltak a gazdagabbak, a fehérek és a jobboldaliak, míg például a szegényebbek és a feketék erősen alulreprezentáltak.
Emiatt a gazdasági helyzet ingadozásának hatása is kisebb: a rossz gazdasági adatok kevésbé tántorítják el azokat, akik egyéb kérdésekben is hagyományosan jobbra szavaznak; a jó gazdasági helyzet pedig kevésbé győzi meg azokat, akik más ügyekben balra húznak.
Ehhez kapcsolódik a jelenség egy tágabb magyarázata, amely szerint az amerikai társadalom ideológiai, kulturális, etnikai megosztottságának mélyülése, a politikai közép erodálása, esetleg a globalizáció egyenlőtlenséget növelő hatása az ok. Az utóbbi időben több elemzés is azzal állt elő, hogy a gazdasági realitások és az objektív makroadatok megítélése is teljesen pártossá vált. (Bár van olyan kutatás is, amely szerint nem nőtt a megosztottság.)
A koronavírus-válság előtt felmérések szerint a republikánusok jó 90 százaléka, míg a demokraták mindössze fele tartotta jónak a gazdasági helyzetet.
A két tábor nézetei közötti szakadék a válság alatt is megmaradt: a republikánusoknak még júniusban is kétharmada ítélte meg úgy, hogy inkább jól mennek a dolgok a gazdaságban, miközben a demokraták körében a tíz százalékot sem érte el az elégedettek aránya.
Szintén pártvonalak mentén ítélik meg az emberek, hogy a rossz gazdasági helyzet mennyiben az elnök felelőssége. A jobboldali szavazók döntő része szerint nem Trump tehet a járvány alatti recesszióról, és a teljes lakosság körében sem romlott sokat a renoméja e téren. Ehhez vélhetően hozzájárult, hogy becslések szerint a republikánus szavazókat relatíve kevésbé érintette rosszul a válság, a demokrata párti és a pártpreferenciával nem rendelkező emberek körében nőtt jobban a munkanélküliség. De az ideológiai megfontolások az emberek anyagi helyzetét is felülírhatják, legalábbis egy augusztusi közvélemény-kutatásban a munkájukat elvesztő republikánusok közül tízből nyolcan elégedettek voltak Trump válságkezelésével.
It’s Trump, stupid
A polarizációval kapcsolatos elméletek egyik mellékvágánya, hogy mindez kifejezetten Donald Trump számlájára írható. Soha ekkora különbséget nem mértek a két nagy párt táborában az elnök munkájával elégedettek között, Trump támogatottsága ugyanakkor (pont emiatt) történelmi léptékben is példátlanul stabil, a II. világháború óta egy elnök népszerűségi mutatói sem változtak ilyen keveset (és Harry Truman óta senkinek sem volt ilyen alacsony a medián népszerűsége).
Magyarul tábora számos botrányától, sikereitől, betartott és betartatlan ígéreteitől, a kül- és belpolitikai kommunikációjának inkonzisztenciájától függetlenül stabilan kitartott mellette, akinek viszont nem jön be a trumpizmus, azt semmilyen gazdasági adat sem fogja meggyőzni. Ez egyes kutatók szerint nemcsak a két párt tábora közti szakadéknak, hanem konkrétan Trump személyének is szól.
Egy másik, gyakran előforduló magyarázat, hogy a média által sugárzott (olykor nem teljesen objektív) percepciók határozzák meg az emberek véleményét a gazdasági helyzetről, de az ezt kutatók pont az ellenkezőjét állapították meg, azaz hogy inkább a média gazdaságértékelése követi a közvéleményt, mint fordítva.
A választók legtöbbjének a Trumpról alkotott véleménye már megszilárdult, és a novemberi gazdasági helyzet kevésbé fontos számukra, mint egy más jelölt esetében lenne
– foglalta össze egy elemző a New York Timesnak.
Nem csak a gazdaság polarizál
Hasonló megosztottság köszön vissza a többi, fontosnak tartott kampánytémában is: több közvélemény-kutatás szerint a gazdasági helyzet mellett az egészségügyet és a koronavírus-járványt tartják a legfontosabbnak a választók, ugyanakkor e kérdéseket is pártvonalak mentén ítélik meg.
A Politico és a Harvard Egyetem felmérése alapján a jobbos választók háromnegyede elégedett a szövetségi kormány járványra adott reakciójával, a Biden-szimpatizánsok háromnegyede pedig elégedetlen. Utóbbiak körében majdnem kétszer annyian vannak, akiket elmondásuk szerint nagy mértékben befolyásol majd szavazatuk leadásakor a járványkezelés, míg a republikánusoknak csak negyede tartja kiemelten fontos témának az Egyesült Államokban több mint 200 ezer halálos áldozatot követelő vírust.
Ez a megosztottság érződik az egészségüggyel kapcsolatos véleményekben is: a demokrata párti és republikánus szavazók között azonos azok aránya, akik számára fontos választási kérdést jelentenek a magas egészségbiztosítási költségek, miközben a két oldal radikálisan ellentétes álláspontot képvisel az ügyben. A demokraták az állami egészségbiztosítás kiterjesztését hangoztatják, a republikánusok gyengítenék az állam szerepét a szektorban, Trump pedig össze-vissza ingadozik: éveken keresztül azt mondta, elkaszálja elődje, Barack Obama reformjait, szeptember végén azonban az Obamacare néven ismert reform egyes részeinek újracsomagolásával próbált hatni a választókra.
Úgy tűnik, a választói számára inkább az a fontos, hogy Trump nyerjen, és kevésbé érdeklik őket a konkrét ügyek, amelyekkel az elnök kampányol
– mondta Robert Blendon, a Harvard professzora a Politicóval közös felmérésről.
Mindez egyébként nem feltétlenül jön jól az elnöknek. A jelenlegi válságtól függetlenül felmérések szerint a teljes lakosságon belül Donald Trump munkájának megítélése a gazdaság területén a legjobb, és kihívójának ez az egyik leggyengébb területe. Miközben az országos felmérések átlaga szerint a demokrata párti jelölt, Joe Biden 8 százalékponttal vezet, közelmúltbeli kutatások alapján a választók nagyságrendileg fele-fele arányban megosztottak azt illetően, hogy Trump vagy Biden vezetné-e jobban a gazdaságot; arra a kérdésre pedig, hogy jobb, rosszabb vagy azonos lenne a gazdasági helyzet, ha Biden lenne az elnök, egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban oszlottak el a válaszok. A többi, fontosnak tartott választási témában ennél jóval rosszabb az elnök megítélése.
Világ
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Villantania kell valamit az EU-nak, mielőtt más országokat is rávenne az erősebb klímavédelemre
Egyre fontosabb a zöld diplomácia szerepe, de elegendők lesznek-e az EU által tervezett intézkedések a globális klímavédelmi törekvések felfuttatására?
Fontos
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
