Olyan falufelszámolási program zajlik Kínában, amelyhez képest a nyolcvanas évek hírhedt romániai falurombolása fércmunkának tűnik.

Az Economist cikke a jelenséget a keleti, Magyarországnál háromnegyedével nagyobb, százmilliós Santung tartomány egy kis falvának példáján keresztül mutatja be, amelynek helyét még jelöli útbaigazító tábla, maga a település azonban már nem létezik. Május végéig 70 család lakott a faluban, kukorica-, gyapot- és gyümölcstermesztésből tartották fenn magukat, ma már azonban a hét kilométerre lévő város szélén újonnan felhúzott lakásokban laknak. A brit lap riporterének a korábbi falu területét „rendező” egyik munkás azt mondta, hogy a helyiek közül sokan visszatérhetnek majd a korábbi területüket művelni, csak előtte feljavítják a talajt.

Az eset egyáltalán nem egyedi, az ország vidéki térségeiben az utóbbi években rengeteg falvat felszámoltak, a lakókat pedig újonnan épített lakásokba vagy házakba költöztették – gyakran együtt – egy közeli városba vagy egy direkt számukra létrehozott, sűrűn beépített új településre.

A tartományi hatóságok többféle magyarázattal is szolgálnak arra, hogy miért van szükség az általuk falukonszolidációnak hívott eljárásra. Szoktak arra hivatkozni, hogy ezzel segítenek kitörni az embereknek a szegénységből, illetve beszélnek a városiasodás előnyeiről. Ebben egyébként van igazság, hiszen sokan jobb lakáskörülmények közé kerülnek, és könnyebben érnek el olyan szolgáltatásokat, mint az iskolák és a hivatalok.

Ezeknél azonban valószínűleg erősebb motiváció, hogy az önkormányzatok bevételeinek nagy része abból származik, hogy telkeket adnak el ingatlanfejlesztőknek a városok körül. Az ország élelmezésének biztosítását szolgáló központi előírások miatt azonban tartományonként nem csökkenhet bizonyos szint alá a mezőgazdasági területek nagysága. Ha tehát a városok terjeszkednek, akkor máshol a termőterületeket kell bővíteni.

Mivel a falvakból az utóbbi évtizedekben tízmilliószám vándoroltak az emberek a városokba a jobb megélhetés reményében, a községekben sok az üresen maradt ház. Ez a jelenség Magyarországon sem ismeretlen, ám itthon a kormány a falusi CSOK-kal, a nagycsaládosok autóvásárlásának támogatásával és az úthálózat fejlesztésével igyekszik a falvak megmaradását, fejlődését segíteni. A kínai megközelítés ennek pont az ellenkezője: az elnéptelenedő falvakból kizsuppolják a megmaradt lakókat, eldózerolják a házakat, és termőterületet hoznak létre a helyükön.

Ez jogilag azért lehetséges, mert a terület, ahol a ház áll, akkor sem magántulajdon, ha generációk óta ugyanaz a család lakja. Ha pedig valaki nem akar költözni, akad néhány módszer a meggyőzésére. Van, akit elbocsátással fenyegettek meg, másokra pedig verőlegényeket küldtek rá. Arra is volt példa, hogy valakit őrizetbe vettek, amíg lerombolták a házát. Pedig esetenként azt sem várják meg a rombolással, hogy elkészüljön az a lakás, ahova be lehet költözni. Ezek a történetek az amúgy cenzúrázott kínai sajtóban is megjelenhettek, ami arra utal, hogy a helyi hatóságok esetenként túl messzire mentek.

Santung tartományban tavaly március és idén június között mintegy 4500 falvat tettek a földdel egyenlővé, és a tervek szerint idén év végéig további 13,5 ezret „konszolidálnak” a tavaly tavasszal létező 74 ezerből. Mivel egy falu lakossága átlagosan 560 fő,

a folyamat több embert érint, mint Magyarország teljes lakossága.

A kritikák hatására a módszerek talán puhulnak némileg, annak azonban nincs jele, hogy a célkitűzés változna. Miközben ugyanis a gazdasági kibocsátás terén Santung a harmadik helyen áll az országban, az urbanizáltság mértékét tekintve csak a 11., és ezen változtatni akar a tartományi vezetés.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSaját sikeres gazdasági modelljével számol le a magyar kormány stratégiai partnereA politikai hatalmát egyre inkább központosító Hszi Csin-ping befolyása egyre nagyobb a magánszektorra, ami alapjaiban változtathatja meg a kínai gazdaságot.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ falu falurombolás Kína mezőgazdaság városok Olvasson tovább a kategóriában