Európában az egyik utolsó országként próbálta meg bevezetni Németország a személygépkocsik autópálya díját, de a terv banánköztársaságokban is ritkán látott bénázás után látványosan elbukott. A témát a kilencvenes évek óta rendszeresen felveti, ám autópályáira és autóiparára büszke Németországban sokak szemében elfogadhatatlan, hogy fizetni kelljen az utakért.

A német közlekedési miniszter, Andreas Scheuer Fotó: INA FASSBENDER / AFP

Most éppen azért tört ki a botrány, mert a bajor keresztényszociális unióhoz (CSU) tartozó Andreas Scheuer közlekedési miniszter titokban aláírt egy olyan szerződést egy céggel a személyautó útdíj bevezetésére, amely alapján a vállalat most 530 millió euró, mai árfolyamon 174 milliárd forint kártérítést követelhet. A miniszter szerint azonban hibásak a számok, és nem fognak fizetni.

Az AutoTicket GmbH az osztrák Kapsch TrafficCom és a német CTS Eventim 50-50 százalékos leányvállalata. Hiába szabadkozik a bajor miniszter, alapvetően az ő hibái miatt fajult idáig a helyzet. Eleve nem lett volna szabad leszerződni két magánvállalkozással úgy, hogy még egyáltalán nem volt biztos, hogy egyáltalán elindulhat a projekt.

2014-ben vett igazán lendületet a matricás útdíjrendszer ötlete: az Angela Merkel CDU-jának bajor partnere, a konzervatívabb CSU javaslatára a kormányprogram része lett, hogy csak a külföldiekre vonatkozó útdíjat vezessenek be. A CSU-s politikusok által felkapott és meglehetősen kirekesztően hangzó Ausländermaut (idegen útdíj) azonban külföldön is nagy visszatetszést keltett. Ezért ehelyett új nevet találtak neki, ez lett az Infrastrukturabgabe (infrastruktúra költségtérítés). Ezt úgy találták ki, hogy a német autósok adóját csökkentették volna az évi maximális 130 eurós autópályadíj összegével. Így csak a külföldieknek kellene valóban fizetni.

A német vélekedés szerint igazságtalan, hogy Európa szinte minden országában fizetni kell a német autósoknak az autópályákért, míg rajtuk fél Európa ingyen jár keresztül. Azt már elfelejtették hozzátenni, hogy minden más országban ugyanannyit fizetnek a helyiek és a külföldiek. Az EU belső piaci szabályait látványosan semmibe vevő terveket azonban elfogadta a német parlament 2015-ben, és azóta többször kritizálta az Európai Bizottság, és kötelezettségszegési eljárást is indított.

Végül azóta sem merték bevezetni a tervezett útdíjat. Nem véletlenül. 2019 júniusában az Európai Bíróság is kimondta, hogy diszkriminatív a német autópályadíj törvény. A trükkös adócsökkentéssel kompenzált autópályadíjat Ausztria és Hollandia támadta meg, és ezzel végképp eldőlt a projekt sorsa. Tulajdonképpen a kezdetektől egyértelmű volt, hogy az Európai Bírósság nem is dönthet máshogy – ezt a német közlekedési minisztérium belső anyagai alapján jól tudták, de a politikusok mégis ennek az ellenkezőjét kommunikálták.

A döntés másnapján a közlekedési miniszter azonnal visszatáncolt a személyautós útdíjtól. Azóta pedig óriási a felháborodás: becslések szerint az elmúlt években 83 millió eurót (27 milliárd forintot) költöttek az eleve halálra ítélt projekt előkészítésére, a kártérítési igénnyel pedig így már 200 milliárd forintos lehet a költség. Ráadásul a Berliner Zeitung által megszerzett szerződések szerint a projekt kivitelezésének és kockázatának szinte egészét az állami, a teherautók útdíját üzemeltető TollCollect nevű cégre terhelték rá, és ezt is csak az ezer oldalas szerződésrengetegből  lehetett kiolvasni. A sietve aláírt szerződés kockázataira pedig még saját minisztériuma is figyelmeztette a minisztert.

A nyilvánosságra került, de eredetileg titokban aláírt szerződésekből az is kiderült, hogy a külföldiektől alig tudták volna beszedni az útdíjat: becslések szerint évi alig 280 millió euró jött volna össze. Az AutoTicket eredeti 3 milliárd eurós, 12 éves ajánlata mellett mindenképpen ráfizetéses lett volna az államnak az útdíj projekt. Ezért a közbeszerzés lezárása után végül inkább 2 milliárd euróról írtak alá szerződést, és ebbe vonták be a TollCollectet. 

A szerződések a feltételezések szerint kárt okoztak a német államnak, ráadásul közbeszerzési szabályokat is sérthettek, ezért már egy parlamenti vizsgálóbizottság nyomoz a kérdésben, és a számvevőszék szerint is teljesen elhibázott volt az egész projekt. A zöldek közlekedési szakpolitikusa szerint a meghallgatások után valószínűleg büntetőeljárás indulhat.

Nem ez az első kaotikus útdíj projekt Németországban. A most már állami TollCollectet 2002-ben hozta létre a Deutsche Telekom (45 százalék), a Daimler (45 százalék) és a francia Vinci (10 százalék). A távozó közlekedési miniszter a 2002-es választások előtt két nappal írta alá velük a 12 éves üzemeltetési szerződést. A TollCollect 16 hónapot csúszott, pereskedés lett a vége: a peranyagok szerint a konzorcium tudatosan félretájékoztatta az államot. Bár összesen 8 milliárd eurónál is több kártérítést perelt rajtuk az állam, végül 13 év után megállapodást kötöttek, és csak 3,2 milliárd eurót kellett a cégnek fizetni.

A botrányok sorának ez sem vetett véget. Hiába járt le a TollCollect üzemeltetési szerződése 2018-ban, Andreas Scheuer közlekedési minisztériuma a becsült 48 millió helyett 87 millióért vette meg tavaly a céget. Ha nem vonja bele a már állami céget a miniszter a személyautó útdíjba, akkor a kritikusok szerint egyáltalán nem is lett volna szükség a közel 30 milliárd forintos felvásárlásra. (Először privatizálni akarták a céget, de ezt időközben visszavonták.) Egy olasz jelentkező pedig most 5 millió euróra perli a német államot, ennyi költségük volt a felkészüléssel az időközben visszavont tenderen.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ autópálya autópálya díj autópálya matrica Bajorország csu korrupció németeroszág Olvasson tovább a kategóriában