Albániát november végén 6,4-es erősségű földrengés rázta meg, amely 51 halálos áldozatot követelt, több százan kórházba kerültek, sok ezren pedig fedél nélkül maradtak. (A rengést még Pécsett is lehetett érezni.) Az ország még mindig nem tért teljesen magához, a miniszterelnök külföldi segítséget kért a katasztrófa következményeinek felszámolásához.

A károk valóban hatalmasak, ahogy a New York Times helyszíni riportjából kiderül, sok olyan – szemmel láthatóan rossz minőségben felépített – ház van például, amely nem omlott ugyan össze, de még gyengébbé vált, így már egy a novemberinél kisebb földrengés is összedöntheti.

A probléma nem korlátozódik Albániára, hiszen az egész Balkán-félsziget szeizmikusan aktív terület, ahol földtörténeti időskálán nézve nem mennek ritkaságszámba a novemberi albániainál erősebb rengések sem. Egy emberélet hosszához képest azonban nem is annyira gyakoriak, hogy feltétlenül kikényszerítsék a szükséges cselekvést.

A veszélyeztetett térség északi peremén lévő Romániában, Vrancea térségében 1940-ben 7,4-es, majd 1977-ben 7,2-es erejű földrengés volt. Az utóbbi során a nagyjából 150 kilométerre lévő Bukarestben 30 sokszintes épület omlott össze, közel 1600-an haltak meg, a sebesültek száma pedig körülbelül 11 ezer volt.

Nem csoda tehát, ha Romániában is nyugtalanságot keltett a novemberi albániai földrengés, amely az utóbbi 30 évben a legerősebb volt. Bukarestben 349 olyan (jelentős részben lakó-) épületet tartanak számon, amely összeomolhat egy erősebb földrengésben, további több száz pedig erősen károsodhat. A földrengésekkel kapcsolatos veszélyek csökkentésén dolgozó Re: Rise nevű civilszervezet alapítója azonban azt mondta a New York Times-nak, hogy ők legalább további 1600 veszélyeztetett épületről tudnak.

„Tartottak egy gyakorlatot 2018-ban, és a földrengés szimuláció szerint négyezer ember halt meg. Azok a hatóságok mondják ezt, akiknek meg kell nyugtatniuk a lakosságot. Könnyű elképzelni, hogy az áldozatok száma a 10 ezret is meghaladná”

– fogalmazott Matei Sumbasacu. Radu Vacareanu, a bukaresti műszaki egyetem professzora óvatosan annyit mondott, hogy egy hasonló erejű földrengés nagyjából ugyanannyi áldozatot szedne, mint 1977-ben. Azt követően ugyan szigorítottak az előírásokon, amelyeket nagyjából be is tartatnak, de a régi épületek megerősítése sokszor nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen a bonyolult tulajdonosi viszonyok miatt. Ráadásul sok olyan épület van, amelyet az 1940-es, az 1977-es, valamint a valamivel gyengébb 1986-os földrengés is érintett, ezek hatásai pedig összeadódnak.

Hasonló a helyzet Bulgáriában is, ahol ráadásul a romániainál gyengébb gazdaság és a gyorsan csökkenő népesség miatt gyakran nem tartják karban megfelelően az épületeket. De nem csak a régiek lehetnek veszélyesek, hiszen a rendszerváltás után – legalábbis a 2007-es uniós csatlakozásig – nem tartatták be szigorúan az előírásokat. Kockázatosak lehetnek az olyan utólagos átalakítások is, mint például egy plusz emelet ráépítése. A Világbank egy közelmúltbeli jelentése szerint is nyomasztó probléma, hogy keveset tudni a régi bulgáriai lakóépületek földrengésállóságáról.

De nem nyugodtak az emberek Észak-Macedóniában és Montenegróban sem. Az 1963-as szkopjei földrengés ezer embert ölt meg, több százezren pedig az otthonukat vesztették el. Montenegróban pedig 1979-ben volt egy 7,2-es rengés, amely az akkori jugoszláv tagköztársaság négyévnyi hazai össztermékének megfelelő károkat okozott. A kockázat tehát nagy, miközben az egész térségre fokozottan igazak a már idézett bukaresti professzor szavai, miszerint – talán Japánt kivéve – a világ egyetlen országa sincs igazán felkészülve egy nagy erejű földrengésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár milliárdos összeget költött a kormány magyarok balkáni nyaraltatásáraA program első másfél évében 1,3 milliárd forinttal támogatta az állam a Wizz Air Budapestet és a nyugat-balkáni fővárosokat összekötő légi járatait.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ albánia Balkán Bulgária földrengés Románia Olvasson tovább a kategóriában