“Get Brexit done”, azaz “tudjuk le a Brexitet” – ez volt a párszavas szlogen, aminek gyakori ismételgetésével Boris Johnson brit miniszterelnök óriási fölénnyel megnyerte a csütörtökön tartott brit választásokat. A dolog működött, hiszen a brit társadalmat leginkább megosztó kérdésben csak Johnson konzervatív pártja tudja egységesen képviselni az egyik oldalt. Ráadásul két célt is szolgált az egyszerű üzenet: megszólította azokat, akik egyszerűen unják a briteket három és fél éve megbénító Brexit-hercehurcát, de egy táborba terelte a legelszántabb brexitistákat is.

Pedig a szlogen nem igaz, hiszen a Brexitnek akkor sem lesz vége, amikor az ország kilép az EU-ból. Valójában csak akkor kezdődik majd a tárgyalás, hiszen – a Johnsonék által korábban letárgyalt megállapodás szerint – a kilépés után egy átmeneti időszak kezdődik. Ekkor, már kintről kell majd átvinni az EU-n azt a brit szándékot, hogy valahogy úgy maradjon meg a szabadkereskedelem, hogy közben a britek nem fogadják el az uniós joghatóságot.

És valójában a győzelem nem is volt annyira átütő, mint amennyire a parlamenti mandátumokból látszik. A nem végleges eredmények szerint 365 mandátumot szerzett a kormánypárt, ami 75-tel több, mint amennyit a 2017-es választásokon kaptak. De ezt a szavazatok 43 százalékával sikerült elérni. A Brexit párt további 2 százalékot kapott a szavazóktól. Ez azt jelenti, hogy a Munkáspárt, a liberális demokraták és különböző kisebb regionális pártok együttvéve több mint hárommillióval több szavazatot kaptak, mint az egyértelműen kilépéspárti erők. (Arról hosszú vita indulhat, hogy a Munkáspárttól a nem egyértelmű Brexit-üzenet, vagy a túl balos politikai platform miatt pártolt el ilyen sok szavazó, esetleg a még Johnsonnál is népszerűtlenebb, a bulvárlapok által folyamatosan ekézett vezető, Jeremy Corbyn volt a bukás fő oka.)

Csakhogy a brit választási rendszer szélsőségesen többségi elvű, a legtöbb szavazatot kapó jelöltek nyerik a szavazókörzeteket. A brit konzervatívok pedig a kilépéspárti szavazatok beszívásával olyan hagyományosan elmaradott, ex-ipari körzeteket tudtak megnyerni Észak-Angliában, amelyek több generáció óta a Munkáspártra szavaztak. Ez azt is jelenti, hogy ezeknek a szavazóknak – legalábbis egy jelentős részüknek – jobban tetszett a konzervatívok nyújtotta identitásalapú nosztalgia, mint a Munkáspárt-féle balos nosztalgia. Ami azt illeti, az adatok alapján azokban a körzetekben büntették a Munkáspártot, ahol magas volt a kilépéspártiak aránya, miközben a másik oldalon a liberális demokraták is sok szavazatot elvettek tőlük.

Here's a scatter of Labour Party swing by Brexit Pary share. Perhaps one of the more consequential dynamics of the election. pic.twitter.com/aTVOupdeI1

— G. Elliott Morris (@gelliottmorris) December 13, 2019

Érdekesebb viszont, hogy milyen következményekkel jár majd ez a szavazás. Az átütő parlamenti eredményeket sejtető exit pollok után rögtön arról kezdtek el beszélni az elemzők, hogy Johnson olyan nagy többséget szerzett, amivel akár saját keményvonalasait is a háttérbe szoríthatja. Így elvileg lehetősége lenne arra, hogy középről kormányozzon, és meghúzza azokat a kompromisszumokat, amelyekre szükség lesz a Brexit-tárgyalások levezényléséhez.

Mindenesetre nagy kérdés, hogy mihez fog kezdeni ezzel a nagy politikai tőkével Johnson, aki korábban a híres anekdota szerint azt sem tudta eldönteni, hogy akkor támogassa, vagy ellenezze a Brexitet (írt egy támogató és ellenző cikket is egyaránt határozott hangvételben, aztán az utolsó pillanatban döntötte el, melyik közli, állította). Egyelőre úgy tűnik, tartja magát a kampányban tett ígérethez, így már január-február táján az EU-n kívül találhatja magát az Egyesült Királyság, aztán kezdődhetnek a kemény tárgyalások.

A választás egy másik fontos következmény viszont az Egyesült Királyság szétesése is lehet. Az EU-párti Skóciában tarolt a Skót Nemzeti Párt, a párt vezetői ennek fényében újra magabiztosan követelik a kiválásról szóló népszavazást. (Ha Skócia kiválik, annak egy másik következménye az lehet, hogy a Munkáspártnak onnantól kezdve elvi esélye sem lenne kormányt alakítani az ország maradékában.) Boris Johnson EU-val kötött megállapodásának a legfontosabb újdonsága pedig az volt, hogy Észak-Írország és a királyság többi része között határellenőrzés lesz, ami az unionistákat gyengíti – így egyre több szó esik arról, hogy akár egyesített ír sziget is lehet a folyamat vége egy-két évtizeden belül. Skócia és Észak-Írország nélkül pedig már tényleg nehéz lenne “Egyesült Királyságról” beszélni.

A brit választásoknak az USA-ban is lehetnek következményei, hiszen könnyű a két kócos és karizmatikus konzervatív politikus, Trump és Johnson, illetve a most vesztes Corbyn és az amerikai baloldal legismertebb politikusa, Bernie Sanders között párhuzamot vonni. Ez akkor is érv lehet, ha valójában nincs benne sok igazság a látszaton túl. A brit konzervatív párt valójában inkább ott van ideológiailag, ahol az amerikai demokrata párt jobboldala, és Corbyn is jóval balosabb programot hirdetett, mint Sanders.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ boris johnson Egyesült Királyság nagy-britannia Olvasson tovább a kategóriában