Megtartjuk az olajat. Havi 45 millió dollár? Megtartjuk az olajat. Biztosítjuk az olajat
– mondta Donald Trump a héten a szíriai olajmezőkről, majd, ahogy több gondolati berögződésénél megszokhattuk már, elmondta ugyanezt még többször, szinte ugyanígy. (Ilyen berögződése például az amerikai elnöknek, hogy a hadseregükre keveset költő országok “nem fizetik a NATO-tagdíjukat”, vagy hogy az USA külkereskedelmi partnerei “lehúzzák” az amerikaiakat.) Trump arról is beszélt Abu Bakr al-Bagdadi kiiktatásának bejelentésekor, hogy talán behozzák Szíriába az ExxonMobilt vagy valamelyik másik amerikai olaj-óriásvállalatot, hogy elkezdhessék maguknak pumpálni a kőolajat.
A szíriai olaj megtartását azzal összefüggésben kezdte el emlegetni Trump, hogy rengeteg kritikát kapott a váratlanul bejelentett szíriai kivonulás miatt. (Saját republikánus párttársai is szokatlanul keményen adtak hangot ellenérzéseiknek, ami a nyár vége óta dúló impeachment vitában különösen fontos lehet Trumpnak.) A szíriai helyzet teljesen megfordult októberben, miután Trump – egy Recep Tayyip Erdogan török elnökkel folytatott telefonbeszélgetés után – váratlanul bejelentette, hogy kivonja a Szíria török határa közelében, a kurdok által ellenőrzött területeken őrjáratozó amerikai katonákat. Ezek a katonák gyakorlatilag élő pajzsként védték a Szíria északkeleti részét ellenőrző kurdokat a török hadsereg elől.
A végeredmény amerikai szempontból katasztrofális lett: a kurdok, miután az amerikaiak gyakorlatilag hátba szúrták őket, gyorsan kiegyeztek Asszád szír elnökkel, így – Törökország mellett – Irán és Oroszország befolyása tovább nőtt a térségben; közben a törökök által támogatott erők etnikai tisztogatásba kezdtek a kurd területeken. Cserébe viszont tényleg semmit nem kapott az USA, még azt sem állíthatja Trump, hogy kivonta volna a csapatokat a Közel-Keletről, hiszen még ezt a néhány tucat, élesben nem harcoló katonát sem vitték haza, csak áthelyezték máshova (Irakba, illetve az amerikai alakulatok állomásoztatásáért cserébe gyakorlatilag zsoldot fizető Szaúd-Ariába.)
Most viszont félig visszakozott az amerikai elnök, és ennek eszköze a délkelet-szíriai olaj emlegetése. Az új amerikai “stratégia” ugyanis az, hogy megszerzik és megtartják a szíriai olajmezőket, amiért katonákat is állomásoztatnak az országban. Ez egyrészt néhány hét alatt egy újabb teljes fordulat, ami nem éppen az amerikai külpolitika kiszámíthatóságát mutatja.
De sokkal durvább, hogy milyen következményei vannak ennek az elnöki igazolásnak. Az egyik probléma az, hogy az olajért vívott háborúkat éppen az USA ellenfelei szokták emlegetni, amikor kizsákmányolással és imperializmussal vádolják az amerikaiakat – például Oszama bin Láden sejk is gyakran beszélt erről. Ennek részben volt alapja – a globális olajellátás folytonosságának biztosítása a hetvenes évek óta egyik fő célja az amerikai külpolitikának -, de azért az olajmezők egyszerű kisajátításától például Irakban végül mégiscsak elzárkóztak az amerikaiak. Hogy miért, az összefügg a következő problémával:
a fosztogatást és a kalózkodást tiltja a nemzetközi jog, számos másik háborús bűnhöz hasonlóan.
Márpedig ha az USA vagy a katonai védelme alatt amerikai magáncégek elkezdenék kitermelni a szíriai olajmezőket bármiféle legitim jogi felhatalmazás nélkül, az lényegében fosztogatás vagy kalózkodás, azaz háborús bűn lenne a világ lényegében összes országa által aláírt Genfi Egyezmény szerint. Ilyen alapon akár a magyar olajmezőkre is dobhatnának ejtőernyösöket, mert NATO-tagként nem költöttünk eleget a hadseregre.
Igaz, Trump nem árult zsákbamacskát, már elnöksége is előtt is rendszeresen beszélt arról, hogy az iraki háború idején az volt a legnagyobb hiba, hogy az amerikaiak nem tették rá a kezüket a kőolajmezőkre. Ez nem idegen az elnök általános világnézetétől, ami szerint az erősebb mindent visz, és ezzel nincs is semmi probléma.
A Foreign Policy cikke szerint most saját tanácsadói ültették el az olaj kifosztásának gondolatát az elnök fülébe, akik úgy látták, hogy ez az egyetlen érvrendszer, ami mentén rá tudják venni Trumpot, hogy mégis tartson valamennyi katonát a közel-keleti országban. Iránnak ugyan nincs nagy szüksége további olajmezőkre – saját kőolaját sem tudja legálisan értékesíteni a világpiacon az amerikai szankciók miatt -, Trump tanácsadói mégis beadták az elnöknek, hogy Irán feltartóztatása miatt kell védeni a szíriai mezőket.
Jelenleg egyébként 90 százalékkal alacsonyabb a kitermelés a Dajr ez-Zaur (Deir ez-Zor) környéki mezőkön, mint a polgárháború kitörése előtt volt. Ez még a szíriai belső kereslet kielégítésére sem elég. Ez nem a mezők kimerülése, hanem a háborús helyzet és az infrastruktúra leromlása (köztük az amerikai bombázások) miatt volt, tehát feltételezhető, hogy amerikai beruházásokkal és technológiával pillanatokon belül jelentős, akár napi több százezer hordós volumenű kitermelés kezdődhetne.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
