Az elmúlt öt évtizedben összesen húsz energiaipari nagyvállalat kibocsátása tette ki a világ teljes szén-dioxid- és metánkibocsátásának 35 százalékát. A Climate Accountability Institute (CAI) legfrissebb jelentéséből az derül ki, hogy ezek a cégek összesen 480 milliárd tonna szén-dioxidot és metánt juttattak a légkörbe.
Egész konkrétan a kibocsátások 90 százaléka származott a legnagyobb 20 kibocsátó termékeinek (benzin, kerozin, földgáz és szén) égetéséből, 10 százalék pedig a nyersanyagok kibányászása, finomítása és szállítása közben keletkezett.
A CAI elemzése az 1965 és 2017 közötti időszakban vizsgálja a cégek károsanyag-kibocsátását. Azért 1965 a vizsgálat kezdőpontja, mert az intézet közleménye szerint a hatvanas évek közepén a nagy olajipari cégek vezetői és az iparág szabályozásáért felelős politikusok már tisztában voltak a fosszilis üzemanyagok klímára gyakorolt hatásával.
1965 novemberében Lyndon Johnson amerikai elnök közzétette a tudományos tanácsadó bizottságának jelentését, amiből kiderült, hogy a fosszilis üzemanyagok égetése valószínűleg a globális átlaghőmérséklet növekedését eredményezi. Ugyanebben az évben az American Petroleum Institute elnöke a szervezet éves gyűlésén erre a jelentésre hivatkozva figyelmeztette az iparág képviselőit a jelentés eredményeire.
Ennek ellenére az olajpari cégek évtizedeken keresztül klímaszkeptikus áltudósokat pénzeltek és dollármilliárokat költöttek arra, hogy minél lazábban szabályozzák a szén-dioxid-kibocsátást az államok. Az OECD és a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2015-ben közel 400 milliárd dollárt költöttek a világ kormányai a szén-, kőolaj- és földgáztermelés és -felhasználás költségvetési támogatására, tehát az olajipar ebből a szempontból sem csak pusztán piaci keresletet elégít ki.
A legnagyobb nyolc kibocsátó között vannak tőzsdén kereskedett nagyvállalatok, mint például a Chevron, az Exxon, a BP és a Shell, valamint állami vállalatok, mint például a szaúdi Aramco vagy az orosz Gazprom. A legnagyobb nyolc cég kibocsátása az összes kibocsátás nagyjából 10 százalékát tette ki 1965 óta.
Érdekesség, hogy nemcsak a társaságok tevékenységének helyszínét, hanem a székhelyét tekintve is mindegyik kontinens*A hagyományosan számba vett földrészek, vagyis az összefüggő szárazföldet nem alkotó Óceánia nem, illetve természetesen a csak kutatók által lakott Antarktisz sem. képviselteti magát a 20 vállalat között. Amerika és Ázsia hét-hét, Európa négy, Afrika (az algériai Sonatrach-t) és Ausztrália (a BHP Billitont) pedig egy-egy céget adott a mezőnybe.
A CAI szerint bár a leggyakrabban a fogyasztóknál keletkezik a szén-dioxid-kibocsátás, a fosszilisüzemanyag-ipar úgy termelte ki és marketingelte évtizedeket keresztül a termékeit, hogy tudatában volt annak, hogy a felhasználásuk hozzájárul a klímaváltozáshoz. Ezért aztán az intézet szerint ezeknek a cégeknek morális, pénzügyi és jogi felelősségük, hogy hozzájáruljanak az általuk okozott problémák megoldásához.
A Guardian megkereste a listán szereplő összes céget, a húszból nyolc válaszolt a kérdéseire. Néhány cég azt mondta, hogy szerinte nem tartozik közvetlen felelősséggel azért, amilyen módon a termékeit a fogyasztók felhasználják. Több cég vitatta, hogy már a hatvanas években ismertek lettek volna a fosszilis üzemanyagok környezeti hatásai, vagy hogy az iparág kollektívan tett volna erőfeszítéseket a klímaváltozás elleni intézkedések késleltetése érdekében.
A legtöbb cég elmondta, hogy elfogadja a klímatudomány eredményeit, és támogatja a párizsi egyezményben foglalt károsanyag-kibocsátási célokat. Mindegyik cég megemlítette, hogy megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba invesztált az elmúlt időszakban, és elismerte, hogy az olajipari cégeknek felelőssége van a klímaválság elkerülésében.
A globális szén-dioxid-kibocsátás egyébként tavaly még mindig növekedett, miközben a klímaváltozás komolyabb következményeinek elkerülése érdekében a kibocsátás növekedésének meg kéne állnia, majd 2030-ig a kibocsátásnak 45 százalékkal csökkennie kellene, 2050-ig pedig el kellene érni a karbonsemlegességet az egész világon.
Adat
Hiába nőnek meglepően a fizetések, nem merjük elkölteni
A jelenlegi helyzet jó példát mutat arra, hogy aligha csak a jövedelmek alakulásán múlik, mennyire visszafogott a háztartások fogyasztása.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
