Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2019. március 24. 13:15 Adat

Miért támogatják a világ kormányai az éghajlatpusztítást ezermilliárd dollárokkal?

A globális felmelegedés elleni harc egyik legnehezebben megoldható kérdése, hogy azok az intézkedések, amelyeket meg kell hozni, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, valakinek mindenképpen fájni fognak.

Ha azt szeretnénk, hogy ne váljon a bolygó néhány évtizeden belül teljesen élhetetlenné, sürgősen le kell állni teljes egészében a szén, a kőolaj és a földgáz használatáról. Erre nincs jobb megoldás, mint jól megadóztatni ezeket az energiahordozókat, hogy áruk tükrözze azt a hatalmas költséget, amit égetésük később okozni fog. Ez azonban politikai és gazdaságpolitikai szempontból is nagyon nehéz dolog, hiszen a modern ipar, mezőgazdaság és közlekedés alapja az olcsó és bőséges energia, ezért minden energiát terhelő adó gyorsan átkerül a fogyasztókhoz, vagy a növekedést fogja (közvetlenül legalábbis) mérsékelni.

Ehhez képest a világ kormányai évről évre több száz milliárd dollárral támogatják a fosszilis energiahordozók használatát. Az OECD és a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2015-ben közel 400 milliárd dollárt költöttek a világ kormányai a szén-, kőolaj- és földgáztermelés és -felhasználás költségvetési támogatására. Ez ugyan jelentős visszaesés a három évvel korábbihoz képest, de még mindig elképesztően sok.

 

A támogatások fenntartása ellentmond a Párizsban vállalt céloknak is. Nem is meglepő, hogy tavaly tovább emelkedett a légkörbe bocsájtott szén-dioxid mennyisége.

A legnagyobb bűnösök a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatgyűjtése szerint természetesen maguk a termelő országok, tehát Irán, Szaúd-Arábia, Venezuela, Üzbegisztán és a többi. Ezekben az országokban gyakorlatilag a társadalmi szerződés része, hogy az elit olcsó vagy akár ingyenes energiával fizet az állampolgárainak a legitimációért cserébe. Ennek mellékhatásaként az irracionális mértékben pazarló hétköznapi energiafogyasztást ösztönzik a kormányok. Az olajtermelő közel-keleti országokban a fosszilis energiafelhasználás felét-kétharmadát, Oroszországban az ötödét fizeti az állam.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy közvetlenül az energiaállamok mögött ott vannak a legnagyobb feltörekvő országok a fosszilis energiahordozók támogatásában. Kínában, Indiában, Indonéziában, Egyiptomban és számos más országban a növekedést támogató iparpolitika részeként igyekszik az állam az energia árát csökkenteni. Bár ezekben az országokban nem olyan nagy része a gazdaságnak a fosszilis szektornak juttatott állami pénz, és az egy fogyasztóra jutó állami támogatás sem olyan magas, mint a termelő országoknál, azért jelentős összegekről beszélhetünk.

 

Fontos viszont, hogy az IEA nettó értelemben vizsgálja az országokat külön-külön, ezért a fejlett világ országai nem kerültek be az adatbázisba – hiszen itt az adók miatt összességében kifelé vonja a pénzt az állam a fosszilis energiából. Azonban esetenként a fejlett országokban is költenek a kormányok fosszilis energiahordozók termelésének vagy felhasználásának támogatására, összesen évi százmilliárd dollár összegben.

De a fosszilis energiahordozók támogatásának valódi költsége nem is száz, hanem ezermilliárd dollárokban mérhető.

Igaz, ehhez már egy komolyabb elemzési akrobatamutatványt kell végrehajtani. Ha ugyanis nemcsak a támogatásra költött összegeket vesszük számba, hanem azt is, hogy mennyi adót lehetne még beszedni, ha optimális mértékben – tehát a jövőbeli negatív hatásokat, azaz externáliákat figyelembe véve – adóztatnák a fosszilis energiát, és ezen felül még a mostani használat várható következményeinek negatív hatásainak költségeit is beleszámítanák, akkor elég durván elszaladnának az árak.

Ha így nézzük a dolgokat, akkor évi ötezer milliárd dollárral támogatja a világ a fosszilis energiaforrások felhasználását. Erre jutottak David Coady és szerzőtársai egy közelmúltbeli tanulmányukban (ennek a halandók számára elérhető változata itt található pdf-ben). Az évi ötezer milliárd dolláros költség tizede kapcsolódik csak a mai pénzügyekhez, viszont több mint a fele a szén égetése miatti légszennyezésből ered.

 

Ilyen nagy összegek láttán könnyen gondolhatnánk arra, hogy milyen egyszerű lenne évi ötezer milliárd dollárból megoldani az egész éghajlatváltozás-problémát, például befektetni ezt a pénzt környezetkímélő technológiai eljárások fejlesztésébe vagy a zöld energia támogatásába. A baj csak az, hogy ez javarészt nem olyan pénz, amit ma ki lehetne szedni a szektorból. Hanem valójában rejtett költség, amivel a jövőben fogunk csak szembesülni.

Adat éghajlatváltozás fosszilis energiahordozó globális felmelegedés klímaváltozás üzemanyag Olvasson tovább a kategóriában

Adat

Váczi István
2019. június 25. 17:14 Adat

Havi 42 ezret ér Budapesten, ha ismerőstől bérelsz lakást

Tavaly év végén országos átlagban 22 ezer, Budapesten 42 ezer forinttal fizetett kevesebbet egy lakásbérlő havonta, ha ismerőstől vagy rokontól bérelte a lakást.

Fabók Bálint
2019. június 21. 16:00 Adat, Élet

A fejlett világban egyre inkább példa nélküli a magyar anyák helyzete

Hosszúnak számít az anyáknak járó fizetett szabadság, az apák szabadságával és a bölcsődei férőhelyekkel viszont már nem állunk ilyen jól.

Torontáli Zoltán
2019. június 21. 12:36 Adat, Pénz

Az uniós statisztikában kiveri a szemünket Matolcsy György tevékenysége

A magyar államadósságnak már 22 százaléka van a lakosságnál, és ez nagyon magas érték

Fontos

Avatar
2019. június 25. 15:30 Közélet

Az Orbán-rezsim és a gazdasági versenyképesség

A gyenge versenyképesség nem szakpolitikai intézkedésekkel helyrehozható kisiklás, hanem a Fidesz által kiépített rendszer lényegéből fakad.

Jandó Zoltán
2019. június 25. 06:35 Közélet

Alamizsnáért passzolta le médiáját az MSZP és volt pénztárnoka a Fidesznek

Úgy tűnik, hogy az MSZP alapítványa és volt pénztárnoka is vesztett azokon az ügyleteken, amelyek a Népszabadság bezáráshoz és több lap fideszes bekebelezéséhez vezettek.

Jandó Zoltán
2019. június 24. 06:23 Vállalat

A teljes magyar építőipar nyolcadából már a NER húzza a hasznot

Tavaly a 6000 milliárd forintos magyar építőipar nyolcadát már fideszközeli vállalkozók ellenőrizték, fele részben Mészáros Lőrinc és Szíjj László kettőse.