Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2019. március 24. 13:15 Adat

Miért támogatják a világ kormányai az éghajlatpusztítást ezermilliárd dollárokkal?

A globális felmelegedés elleni harc egyik legnehezebben megoldható kérdése, hogy azok az intézkedések, amelyeket meg kell hozni, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát, valakinek mindenképpen fájni fognak.

Ha azt szeretnénk, hogy ne váljon a bolygó néhány évtizeden belül teljesen élhetetlenné, sürgősen le kell állni teljes egészében a szén, a kőolaj és a földgáz használatáról. Erre nincs jobb megoldás, mint jól megadóztatni ezeket az energiahordozókat, hogy áruk tükrözze azt a hatalmas költséget, amit égetésük később okozni fog. Ez azonban politikai és gazdaságpolitikai szempontból is nagyon nehéz dolog, hiszen a modern ipar, mezőgazdaság és közlekedés alapja az olcsó és bőséges energia, ezért minden energiát terhelő adó gyorsan átkerül a fogyasztókhoz, vagy a növekedést fogja (közvetlenül legalábbis) mérsékelni.

Ehhez képest a világ kormányai évről évre több száz milliárd dollárral támogatják a fosszilis energiahordozók használatát. Az OECD és a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2015-ben közel 400 milliárd dollárt költöttek a világ kormányai a szén-, kőolaj- és földgáztermelés és -felhasználás költségvetési támogatására. Ez ugyan jelentős visszaesés a három évvel korábbihoz képest, de még mindig elképesztően sok.

 

A támogatások fenntartása ellentmond a Párizsban vállalt céloknak is. Nem is meglepő, hogy tavaly tovább emelkedett a légkörbe bocsájtott szén-dioxid mennyisége.

A legnagyobb bűnösök a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatgyűjtése szerint természetesen maguk a termelő országok, tehát Irán, Szaúd-Arábia, Venezuela, Üzbegisztán és a többi. Ezekben az országokban gyakorlatilag a társadalmi szerződés része, hogy az elit olcsó vagy akár ingyenes energiával fizet az állampolgárainak a legitimációért cserébe. Ennek mellékhatásaként az irracionális mértékben pazarló hétköznapi energiafogyasztást ösztönzik a kormányok. Az olajtermelő közel-keleti országokban a fosszilis energiafelhasználás felét-kétharmadát, Oroszországban az ötödét fizeti az állam.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy közvetlenül az energiaállamok mögött ott vannak a legnagyobb feltörekvő országok a fosszilis energiahordozók támogatásában. Kínában, Indiában, Indonéziában, Egyiptomban és számos más országban a növekedést támogató iparpolitika részeként igyekszik az állam az energia árát csökkenteni. Bár ezekben az országokban nem olyan nagy része a gazdaságnak a fosszilis szektornak juttatott állami pénz, és az egy fogyasztóra jutó állami támogatás sem olyan magas, mint a termelő országoknál, azért jelentős összegekről beszélhetünk.

 

Fontos viszont, hogy az IEA nettó értelemben vizsgálja az országokat külön-külön, ezért a fejlett világ országai nem kerültek be az adatbázisba – hiszen itt az adók miatt összességében kifelé vonja a pénzt az állam a fosszilis energiából. Azonban esetenként a fejlett országokban is költenek a kormányok fosszilis energiahordozók termelésének vagy felhasználásának támogatására, összesen évi százmilliárd dollár összegben.

De a fosszilis energiahordozók támogatásának valódi költsége nem is száz, hanem ezermilliárd dollárokban mérhető.

Igaz, ehhez már egy komolyabb elemzési akrobatamutatványt kell végrehajtani. Ha ugyanis nemcsak a támogatásra költött összegeket vesszük számba, hanem azt is, hogy mennyi adót lehetne még beszedni, ha optimális mértékben – tehát a jövőbeli negatív hatásokat, azaz externáliákat figyelembe véve – adóztatnák a fosszilis energiát, és ezen felül még a mostani használat várható következményeinek negatív hatásainak költségeit is beleszámítanák, akkor elég durván elszaladnának az árak.

Ha így nézzük a dolgokat, akkor évi ötezer milliárd dollárral támogatja a világ a fosszilis energiaforrások felhasználását. Erre jutottak David Coady és szerzőtársai egy közelmúltbeli tanulmányukban (ennek a halandók számára elérhető változata itt található pdf-ben). Az évi ötezer milliárd dolláros költség tizede kapcsolódik csak a mai pénzügyekhez, viszont több mint a fele a szén égetése miatti légszennyezésből ered.

 

Ilyen nagy összegek láttán könnyen gondolhatnánk arra, hogy milyen egyszerű lenne évi ötezer milliárd dollárból megoldani az egész éghajlatváltozás-problémát, például befektetni ezt a pénzt környezetkímélő technológiai eljárások fejlesztésébe vagy a zöld energia támogatásába. A baj csak az, hogy ez javarészt nem olyan pénz, amit ma ki lehetne szedni a szektorból. Hanem valójában rejtett költség, amivel a jövőben fogunk csak szembesülni.

Adat éghajlatváltozás fosszilis energiahordozó globális felmelegedés klímaváltozás üzemanyag Olvasson tovább a kategóriában

Adat

Kasnyik Márton
2019. október 20. 16:56 Adat, Közélet

Térképre raktuk Berki Krisztián és Puzsér Róbert szavazótáborát

Budapest nagyon változatos város, ennek megfelelően a négy főpolgármester-jelölt legerősebb körzetei erősen különböznek egymástól. De ezek sokat elmondanak a szavazótáborukról.

Stubnya Bence
2019. október 12. 18:28 Adat, Világ

Nincs olyan kontinens, ahol ne lenne otthon a 20 legszennyezőbb vállalat

A hatvanas évek óta tudott róla az olajipar, hogy klímaváltozást okoznak a termékei, egy civilszervezet szerint ezért felelőssége van a folyamat megállításában is.

Hajdu Miklós
2019. október 9. 11:55 Adat

Melegrekordok százai dőltek meg idén nyáron

A sokáig tartó meleg mellett bőven kijutott a szélsőségesen forró napokból is a nyári hőhullámok során.

Fontos

Tóth István János
2019. október 22. 17:13 Közélet

A piaci versenyt is porig rombolja a korrupció

Ahogy egyre korruptabbá váltak a közbeszerzések, úgy vált egyre koncentráltabbá a piac. Ez az egész ország növekedését rombolja.

Bucsky Péter
2019. október 22. 06:44 Közélet

A botrányhősök 18 milliárdot kaszáltak, mióta Borkai a polgármester

Az utóbbi 13 évben a győri közbeszerzések 37 százalékát olyan cégek nyerték, amelyek tulajdonosainak vagy vezetőinek neve előkerült a polgármester botrányában.

Váczi István
2019. október 21. 06:55 Élet

Elköltöttek 17 milliárdot, de még mindig rákkeltő víz folyik a csapból

Az ország 85 településén tavaly elérte vagy meghaladta az ivóvíz arzéntartalma a határértéket, pedig 70-ben már rég lezárult a probléma megszüntetésére hivatott beruházás. Itt is felbukkannak az állami megrendelések sztárjai.