Taylor Swift új szerződést kötött, a jövőben a Universal Music Grouphoz (UMG) tartozó Republic Records adja ki az albumait. Ez még önmagában nem lenne különösen érdekes fejlemény, az viszont igen, hogy az amerikai énekesnő két fontos feltételhez kötötte a szerződését, és ez azt a képzetet kelti, hogy gyakorlatilag a lába előtt hever a teljes iparág.
Egyrészt szokványosnak semmiképpen nem nevezhető, hogy Swift elérte, a jövőbeni felvételeinek masterei az ő tulajdonába kerülnek. Mivel gyakorlatilag minden másolat a masterról készül, Swift a pályatársaival ellentétben ezentúl minden felvétele felett teljes szerzői jogi kontrollt gyakorolhat, ami praktikusan azt jelenti, hogy döntő szava lesz a zenék bármilyen célú felhasználásban. (A megállapodás az eddigi művekre nem, csak a jövőbeni zenei anyagokra vonatkozik.)
Másrészt Swift feltételként szabta az egyezséghez azt is, hogy ha az UMG eladja a Spotify zenemegosztóban lévő részesedését, akkor a bevételt ossza szét a kiadóhoz tartozó összes művész között.
Az énekesnő tehát látszólag bele tudott szólni az UMG egyik komoly stratégiai döntésébe.
Ez csak akkor nem óriási eredmény, ha a kiadó eleve maga is a pénz szétosztásában gondolkodott.
Korábban két hasonlóan nagy kiadó, a Warner Brothers és a Sony is értékesítette a Spotify-ban lévő részesedésének egy részét, előbbi 504 millió dollárt kapott kevesebb mint 5 százaléknyi papírért, utóbbi pedig 768 millió dollárt kaszált 5,7 százalékos tulajdonrészért.
Mindkét kiadó visszaosztotta a pénzt az előadóinak, de egy alapvető különbséggel: a Warner a kérdéses összeget csak jóváírta azoknál, akik “tartoztak” neki, a Sony viszont konkrétan átutalta nekik a pénzt.
Amikor az előadók leszerződnek egy kiadóhoz, előleget kapnak a jövőbeni műveikből befolyó bevételekre. Amikor azt olvassuk a hírekben, hogy valaki 3 millió dolláros szerződést kötött, az általában azt jelenti, hogy a kiadó arra számít, hogy a zeneművek eladása után számított szerzői jogdíjak értéke el fogja érni a 3 millió dollárt, de mivel bízik az előadóban, a pénzt előre oda is adja neki. Ezért sok esetben fordul elő, hogy ha a valóságban nem is, de könyveléstechnikai értelemben az előadó tartozik a szerződéses összeg egy részével, azzal, amit még nem keresett meg, de megkapta, vagy meg fogja kapni előre. A Warner ezt volt hajlandó csökkenteni a Spotify-bevételből.
Az UMG viszont a Swift-szerződésben vállalta, hogy a Sony mintáját követi. Ezzel Taylor Swift lett minden UMG művész jótevője, és ennek a lépésnek óriási PR-értéke lehet. Az énekesnő megpróbál belehelyezkedni a kiadóvállalatokkal szemben Robin Hood-harcot vívó művész szerepébe.
Ahogy a Vox emlékeztet, Swift nem először lép tudatosan ebbe az irányba. 2014-ben például minden számát letiltotta a Spotify-ról, mert kevesellte a zenemegosztó által fizetett jogdíjak mértékét, és a bojkottot egészen 2017-ig fenntartotta. Csak azután tért vissza a Spotify-ra, hogy a cég új szabályt vezetett be, amely szerint az új számokat egy bizonyos ideig csak a fizető felhasználók számára teszi elérhetővé.
2015-ben nyílt levélben ment neki Tim Cook Apple-vezérnek azért, mert az Apple Music három hónapos ingyenes bevezető kampánya alatt nem szándékozott jogdíjakat fizetni, és akkor is keresztülvitte az akaratát.
A politikától magát jó ideig távol tartó énekes októberben a választási kampányban nyíltan kiállt két demokrata képviselőjelölt mellett, és bár egyik sem futott be, a párt helyi szervezete szerint Swift nagyon megdobta a támogatottságukat.
Élet
Fontos