A svájci üdülővároskában, Davosban már gyülekeznek a globális elit tagjai, hogy évtizedes szokásuknak megfelelően megvitassák a világ aktuális problémáit. Ezek között első helyen – már nem első éve – nem valamilyen geopolitikai feszültség vagy pénzügyi rettegés, de még csak nem is a tavalyi slágertéma, a tekintélyelvű populizmus előretörése van, hanem a globális egyenlőtlenség. Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a davosi elit és a világ többi része közötti növekvő vagyoni és jövedelmi szakadék aggasztja leginkább a folyamat haszonélvezőit, azaz a davosi elitet – hívja fel a figyelmet egy apró ellentmondásra Branko Milanovic egyenlőtlenségkutató.
A világ legnagyobb jótékonysági ernyőszervezete, az Oxfam hagyományosan a davosi találkozó elejére időzíti a globális egyenlőtlenségekről szóló jelentését. Az idei tanulmány fő megállapítása szerint a tavaly létrejött vagyon 82 százaléka a legvagyonosabb egy százalékhoz került, az alsó ötven százalékhoz tartozó 3,7 milliárd emberhez pedig a többletvagyon 0 százaléka.
De vannak még bőven sokkolónak szánt megállapítások:
- A milliárdosok vagyona évi 13 százalékkal növekedett 2010 óta, ami hatszor olyan gyors tempó, mint az átlagos dolgozók jövedelmének évi 2 százalékos növekedése.
- A világ nagy divatmárkáinak vezérigazgatói négy nap alatt keresnek annyi pénzt, mint amennyit egy bangladesi varroda dolgozója egész életében megkeres.
- A nagy divatipari cégek által osztalékban kifizetett összeg harmada, 2,2 milliárd dollár elég lenne arra, hogy mind a 2,5 millió vietnami ruhaipari dolgozó méltányos bért kapjon.
- Ha 1,5 százalékos adót vetnének ki a milliárdosok vagyonára, abból finanszírozni lehetne a világ összes gyerekének iskoláztatását.
- Ha a mostani ütemben csökkennek a különbségek a női és férfi fizetések között, akkor 217 év múlva záródna be a nemi jövedelmi olló.
Az Oxfam szerint a milliárdos-boom nem a virágzó gazdaság jele, hanem éppen hogy válságtünet, ami mögött rendszerszerű okok állnak, például az, hogy a milliárdos osztály megszállta a politikai döntéshozatalt, és a maga irányába hajlította azt, miközben az egyszerű dolgozókat hátrahagyja a rendszer. Tehát a vagyont, és nem a munkát jutalmazza a mai gazdasági rendszer. (A szervezet vezetője a kizsákmányolás szótól sem riad vissza.) A szervezet így foglalja össze az egyenlőtlenség növekedésének okait egyetlen ábrában:
A tanulmány egésze itt érhető el, egyébként jelentős részben támaszkodik, olyan, már ismert kutatásokra, mint a független kutatók által összerakott Világ Egyenlőtlenségi Jelentés, a Credit Suisse vagyonjelentése, a Forbes milliárdoslistái vagy az IMF és a munkaügyi világszervezet (ILO ) tanulmányai.
Ugyan az egyenlőtlenség visszafordítására vannak logikus, részben kipróbált módszerek – munkavállalói jogok erősítése, vagyoni újraelosztás célzott növelése, szellemi tulajdonjogokhoz való hozzáférés kiszélesítése -, érdekes módon a davosi elit által a gyakorlatba ültetett politikák éppen ezek ellenkezőjét valósítják meg, állapítja meg az Oxfam-jelentés. “Soha nem fizetnének olyan bért, amiből meg lehet élni, de jótékonyan megfinanszíroznak egy filharmonikus zenekart. Betiltják a szakszervezeteket, de szerveznek egy panelbeszélgetést a kormányzat átláthatóságát javító politikákról” – írja Milanovic.
