Dénesre volt ajánlatunk, de ő okos gyerek, közgazdász. Volt egy francia ajánlata, megkérdezte, hogy ott mennyi az adó, a lakásbérlés, az élet. Kijött neki, hogy 1500 euró pluszért nem mozgatja a családját, emellett van vele egy hosszútávú megállapodásunk, és jól is érzi magát, szerintem már nem is kellene neki mozognia.
A Nemzeti Sport tudósítása szerint ezt mondta Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke – egyben a Fidesz országos pártigazgatója és alelnöke – Dibusz Dénesről, a Fradi kapusáról. Kubatov ezzel lényegében azt állította, hogy a Ferencváros ma már annyit fizet játékosainak, hogy a focistáknak anyagi szempontból az öt legfontosabb európai liga közé tartozó francia élvonal sem vonzó. Bármilyen hihetetlen, de a Fidesz pártigazgatójának igaza lehet, és ez a magyar labdarúgás fejlődése szempontjából egyáltalán nem jó hír.
A régiót már lehagytuk
Korábban is írtunk már róla, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta nemzetközi összevetésben is rendkívül gyors ütemben gazdagodott a magyar labdarúgó-élvonal. A csapatok átlagos bevétele 2010 és 2023 között több mint kilencszeresére ugrott, ami európai szinten is példátlan.
Míg 2009-ben egy hazai NB I-es csapat jóval kevesebb pénzből gazdálkodhatott, mint egy szlovák, román, horvát vagy éppen cseh versenytársa, addig a 2020-as évek elején a régióban már csak az osztrák klubok előzték a magyarokat a bevételi rangsorban. Jelenleg egy magyar együtteshez egy idényben durván kétszer annyi pénz folyik be, mint egy cseh, és háromszor annyi, mint egy szlovák élvonalban játszó csapathoz.
Mivel a labdarúgásban a klubok legnagyobb kiadási tétele a labdarúgók fizetése, az előző évek dinamikus bevételnövekedése természetesen a Magyarországon játszó futballisták bérére is jótékony hatással volt. Ahogy egy nyári cikkünkben bemutattuk, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) adatai szerint a magyar élvonalbeli focicsapatok (illetve az ezeket fenntartó cégek) átlagos bérköltsége Ausztria után már a második legmagasabb a régióban.
Vagyis az NB I-es együttesek már többet költenek fizetésekre, mint a nemzetközi rangsorokban sokkal előrébb járó horvát, cseh vagy lengyel konkurenseik. Sőt – amint ezt a már említett cikkben jeleztük – a kedvezőbb hazai adófeltételek miatt a ténylegesen a focisták zsebébe kerülő nettó fizetések lényegében már az osztrák szintet is elérték itthon.
Az öt nagy európai liga (az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol bajnokság) azonban más szint. Pénzügyi, üzleti lehetőségeik alapján ezek még a többi nyugat-európai bajnokságnál is sokkal előrébb járnak. Így az, hogy egy Magyarországon játszó labdarúgó anyagi megfontolások alapján nem fogadja el egy francia csapat ajánlatát, még akkor is meglepő, ha az öt nagyból a francia liga bevétele a legalacsonyabb.
A magyarázat az, hogy a Fradi a rendkívül gyorsan gyarapodó NB I-es átlagból is nagyon kilóg felfelé. Kubatov Gábor múlt heti állítása alapján annyira, hogy pénzügyi szempontból már a francia élvonalban is megállná a helyét.
Nyolcvanötszörösére ugró bérek
A Fradi még az NB I-es átlagot is messze meghaladó módon gazdagodott az elmúlt szűk másfél évtizedben. A futballcsapatot üzemeltető FTC Labdarúgó Zrt. bevétele a 2010-es szűk 425 millió forintról 2023-ra durván 16,6 milliárdra, azaz közel negyvenszeresére nőtt.
A cég bérköltsége pedig nagyjából ezzel arányosan emelkedett. Sőt valójában még ennél is gyorsabban, hiszen a tavalyi 9,2 milliárd forintos kiadás nyolcvanötször magasabb a 2010-es szintnél.
Igaz, ebben vélhetően az is szerepet játszik, hogy a 2010-es évek elején a komoly financiális gondokkal küzdő magyar csapatok gyakran kreatív megoldásokkal igyekeztek csökkenteni ráfordításaikat. Ilyen volt például, hogy a labdarúgók fizetését nem bérként fizették ki, hanem valamilyen olyan formában, amelynek alacsonyabb az adóvonzata.
Mindenesetre az előző két évben az FTC Labdarúgó Zrt. rendre évi 9 milliárd forintot megahaladó összeget fizetett ki alkalmazottainak. Ez az összeg azonban nem teljes egészében a labdarúgóknak ment, hiszen a cég több mint 250 embert foglalkoztat. Így pontosan nem is lehet megmondani, hogy mennyit kerestek a Fradi focistái, becsülni azonban tudjuk az összeget. Az UEFA egy tavalyelőtti jelentése alapján ugyanis a magyar csapatoknál a teljes bérköltség átlagosan 60 százaléka jut a labdarúgókra. Ha ezzel kalkulálunk, akkor a
Fradinál 2023-ban átlagosan 15 és 16 millió forint között lehetett egy labdarúgó bruttó bére havonta.
Ez pedig valóban a francia ligában jellemző fizetésekhez mérhető. Pontos adatok a focistabérekről ugyan Nyugat-Európában sincsenek, akadnak azonban szakoldalak, amelyek időről időre megbecsülik a fizetéseket. A kalkulációk alapján pedig a 2023/2024-es idényben négy olyan csapat is volt a francia élvonalban, ahol az átlagos bruttó fizetés nem érte el azt a szintet, amit a Fradi esetében számoltunk.
Mennyi marad a zsebben?
Ezek ráadásul a bruttó bérek, márpedig egy focista nyilván nem ez alapján dönt: sokkal inkább arra kíváncsi, hogy mennyi lesz a nettó fizetése, azaz a különböző levonások után mennyi pénz marad a zsebében. Ez pedig egy hatalmas versenyelőny a Fradinak nemcsak a francia, de szinte az összes európai konkurensével szemben. Magyarországon ugyanis a focisták nagyon kedvező feltételekkel adózhatnak.
Míg Franciaországban a labdarúgók bruttó bérének nagyjából 45 százalékát vonják el, addig itthon ez aránya csak 15-16 százalék. Így, ha a nettó fizetéseket nézzük, akkor az elérhető adatok alapján már nemcsak négy csapatot előz a francia élvonalban a Fradi, hanem kilencet. Köztük azt a Brestet is, amely tavalyi bronzérmesként az idei őszi szezonban a bajnokság mellett a Bajnokok Ligájában is vitézkedik, és első meccsét meg is nyerte az osztrák Sturm Graz ellen. Magyarul
az FTC focistái annyi pénzt vihetnek haza, mint egy francia középcsapat játékosai.
Sőt, nem is csak a francia ligában lennének versenyképesek a ferencvárosi bérek. Németországban, Spanyolországban és az olaszoknál is akadnak olyan együttesek, ahol a nettó fizetések alacsonyabbak lehetnek, mint a Fradinál. Ilyen például a spanyol Alaves és Las Palmas, a olasz Lecce vagy a német Heidenheim.
Minek menjenek oda?
A hazai futball fejlődése szempontjából első ránézésére akár jó hírnek is tűnhet, hogy az itthoni labdarúgó-fizetések már nyugat-európai szinten is versenyképesek. Valójában azonban épp a Kubatov Gábor által megosztott történet mutatja a legjobban, hogy a kialakult helyzet inkább árt a hazai labdarúgásnak. A rendkívül magas fizetések ugyanis csökkentik az itt játszó futballisták mobilitását.
Ahogy némi számolgatás után Dibusz Dénes sem akart továbblépni a sokkal magasabban rangsorolt francia ligába, úgy vélhetően másokkal is hasonló a helyzet. A hazai bajnokság azonban annyira gyenge, hogy egy pont után itt már nem tudnak továbbfejlődni a magyar focisták. Önmagában pedig attól, hogy ezeket a játékosokat sikerül megtartani, még nem lesz jobb a hazai klubfutball. Ahhoz magas színvonalú utánpótlás-nevelésre is szükség lenne, ilyen azonban annak ellenére sincs, hogy az állam százmilliárdokat költött rá az elmúlt bő egy évtizedben.
A közép-európai szinten kiugróan magas fizetéseknek így komoly szerepe van abban, hogy
a térség ligáitól eltérően a magyar bajnokság nem küldő, hanem inkább fogadó a játékospiacon.
Az idei Európa-bajnokság 24 csapata közül az öt nagy liga mellett csak Törökországban és Magyarországon volt negatív a játékostranszfer egyenlege, azaz csak ebben a két országban költöttek többet vásárlásokra a csapatok, mint amennyi pénz az eladásokból befolyt.
Korábban egy elemzésében az MLSZ is kiemelte, hogy régiós összevetésben nekünk volt a legkevesebb olyan játékosunk, aki a hazai ligánál magasabban jegyzett bajnokságban játszik. Miközben az osztrákok és a lengyelek az előző idényben több mint hatvan focistát adtak az öt nagy bajnokságba, és a szlovákok is bő húszat, addig Magyarország mindössze tízet. Ez pedig nem is nagyon fog emelkedni, ha nincs anyagi ösztönző a váltásra.
Adat
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen
Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
