Néhány évvel ezelőtt egy addig közepes méretű építőipari céghez elkezdtek dőlni az állami megrendelések, amelyekből a vállalat mesés nyereséget termelt. Az így keletkező több tízmilliárd forintnyi vagyon azonban nem egyszerűen a vállalat eredeti tulajdonosát gazdagította, hanem kifejezetten furcsa utat járt be. Jutott belőle a NER jachtoztatására, és egy olyan vagyonkezelőhöz is, amely az ország egyik legbefolyásosabb kormányközeli vállalkozójának, Szíjj Lászlónak a vagyonát kezeli. Annak a Szíjj Lászlónak, akit az elmúlt hetekben fideszközeli körökből oligarcháztak, vagy éppen „orkoztak”, olyan interjúkban, amelyekben zsarolással megszerzett cégekről, vagyonról is szó esett.

Máltától a bababoltig

Fontos hónap volt 2022 áprilisa az egyik leggazdagabb magyar, Rencsár Kálmán életében. Az üzletember ekkor már évek óta szerepelt a hazai gazdaglistákon elsősorban állami megbízásokkal jól ellátott építőipar cégének, a településéről elnevezett Soltútnak köszönhetően. Vagyonát az elmúlt esztendőkben rendre 30–40 milliárd forint közé becsülték, amivel az 50 leggazdagabb közé tartozott az országban. Tavaly tavasszal azonban néhány napon belül két olyan esemény is történt, amely komoly hatást gyakorolt, és még gyakorolhat a jövőben is erre a hatalmas vagyonra.

Április 11-én Máltán Birkirkara városában közgyűlést tartott az a helyi vállalat, amely az elmúlt években a luxusjachtokat biztosította a kormányközeli gazdasági és politikai elit több tagjának nyaralásához is. A cég pénzügyi helyzete ezt megelőzően fokozatosan romlott. A problémát a közgyűlésen Rencsár Kálmán oldotta meg azzal, hogy még a saját mércéjével mérve is hatalmas összeget, közel 7 milliárd forintot tolt a vállalatba.

Alig három nappal később pedig ennél is több pénz sorsáról hozott döntést, ám ekkor már Budapesten saját cégének hivatalos helységében egy bababolt tőszomszédságában. Az üzletember cégjogi lépésekkel lehetővé tette, hogy az egyre nagyobb állami megrendeléseket kapó, és a már NER-mértékkel is kiugró profitot termelő Soltút nyereségének nagy részét néhány, ekkor kibocsátott, speciális részvény tulajdonosa kaphassa meg. A részvényeket eleinte ugyan ő maga birtokolta, ám ez nem maradt így sokáig: a milliárdokat érő papírok még tavaly más tulajdonába kerültek.

A két esemény első ránézésre függetlennek tűnhet egymástól, valójában azonban nem azok. A jachtos céget és a milliárdokat érő részvények új tulajdonosát

az elmúlt évtized állami megrendeléseinek egyik legnagyobb haszonélvezője, Mészáros Lőrinc barátja, az Orbán Viktorral meccset néző, és Szijjártó Péter nyaralásáról is gondoskodó Szíjj László köti össze.

Szíjj volt az, akiről az elmúlt hetekben az ősfideszes Pesty László filmrendező többször is erős állításokat fogalmazott meg. Interjúiban Pesty arról beszélt, hogy a „Lölő–klán” tagjai zsarolással szereznek meg ingatlanokat vagy éppen cégeket, és nem egyszer utalt rá, hogy Szíjj is ennek a „klánnak” a tagja.

A kiváló munkáért kitüntetéstől az állami milliárdokig

Rencsár Kálmán neve annak ellenére sem túl széles körben ismert, hogy az egyik legrégebbi motoros, a tucatnyi top 100-as milliárdost kitermelő hazai építőiparban. A vagyonát megalapozó Soltút nevű cégét alig több mint egy évvel a rendszerváltás után alapította^*Hat üzlettársával és a Plastiroute Forgalomtechnikai Kft. közreműködésével., és már ekkor is komoly tapasztalattal rendelkezett a szektorban. A nyolcvanas években a Közúti Igazgatóság solti üzemmérnökségén dolgozott, ahol 1986-ban vezetőhelyettesként Kiváló Munkáért kitüntetésben is részesült.

A Soltút a kezdetektől mélyépítéssel foglalkozott, azaz ahogy a cég nevéből is kiderül elsősorban utakat építettek, illetve ehhez szükséges anyagokat gyártottak, és értékesítettek. Utóbbiban ráadásul kifejezetten innovatívak voltak: a 90-es évek közepén már saját fejlesztésű hidegaszfalttal, és kötőanyaggal jelentek meg a piacon.

Soltút 1995-ben, Az Aszfalt című lapban megjelent hirdetése.

A cég bevételének jelentős része azonban már ekkor is állami megrendelésekből jött^*Ez a mélyépítésben egyáltalán nem meglepő, hiszen utakat jellemzően állami, vagy önkormányzati fejlesztések keretében szoktak építeni.. A vállalat eleinte a bázis, Solt körül, Bács-Kiskun megyében, illetve a Duna túloldalán Tolnában volt aktív. Kerékpárutat, városi elkerülőt építettek, szállítottak bitument a közútkezelőnek, és már ekkor is dolgoztak együtt nagy építőipari multikkal.

Milliárdos árbevételével, és több százmilliós nyereségével a cég már az ezredfordulón sem számított kicsinek, és a 2000-es évek elején is dinamikusan nőtt. Igazán azonban csak a közelmúltban kezdett szárnyalni.

A korábban főleg a regionális piacokon aktív társaság mostanra országos szereplővé vált, és a nemzetközi cégcsoportokkal, illetve a legnagyobb NER-es vállalatokkal került egy ligába. A Soltútat 2010 előtt, illetve a Fidesz-kormányzás első éveiben sem kerülték el a közbeszerzések, 2016-2017-től azonban nagyságrendi ugrás következett.

A cég eleinte csak más vállalatokkal közösen, konzorciumban nyert el tízmilliárdos nagyságrendű megbízásokat, 2018-tól azonban önállóan is egyre eredményesebb volt, 2020-tól pedig egyenes tarolt a közbeszerzési eljárásokon. Az elmúlt bő öt évben önállóan is durván 150 milliárd forintnyi állami megrendelést kaptak, ennek 90 százalékát 2020 óta. Így nem meglepő, hogy a Soltút ebben az időszakban átlagosan közel ötször nagyobb árbevételt ért el, mint a megelőző fél évtizedben.

A növekedés üteménél is megdöbbentőbb volt azonban a solti vállalkozás hatékonysága. A cég bevételének ugyanis rendre 20-30 százaléka nyereségként is megmaradt, ami még a kormányközeli építőipari szereplők körében is kiugróan magas arány. A vállalat így az előző három évben 35 milliárd forintot is meghaladó nyereséget ért el, többet, mint a megelőző 20 esztendőben összesen.

Eltérített milliárdok

A nagy felfutás idejére a hét magánszemély és egy vállalkozás által alapított Soltút már teljes egészében Rencsár Kálmán tulajdonába került^*Utolsó üzlettársát 2019-ben vásárolta ki: 1,5 milliárd forintot adott korábbi partnere mindössze 5 százalékos részesedéséért. Ez akkor nagyon soknak tűnt, a vállalat szárnyalása miatt azonban az ügylet az elmúlt három évben szinte teljes egészében megtérült a solti milliárdosnak. Egészen pontosan csak megtérült volna, ha teljes egészében ő marad Soltút tulajdonosa, és az összes cég által osztalékként kifizetett nyereség hozzá kerül. De nem így történt.. A vállalkozó azonban alig pár héttel a vállalat történetének messze addigi legnagyobb osztalékfizetése előtt egy elég nehezen érthető cégjogi kavarásban kezdett.

Rencsár ebben az időben már egy másik cégen, a kizárólagos tulajdonában lévő S-Útvonal Zrt-n keresztül birtokolta az aranyat érő építőipari vállalkozást. Tavaly áprilisban azonban úgy döntött, hogy ez utóbbi céggel osztalékelsőbbségi részvényeket bocsát ki. Ezek olyan részvények, amelyeknek a tulajdonosai a többi részvényesnél előbb és/vagy nagyobb kifizetésre jogosultak a vállalat profitjából. Részvénytársaságoknál önmagában egy ilyen lépésben semmi különös nincsen, az Opten lapunk kérésére készített gyűjtése alapján is látszik, hogy több mint 130 vállalatban vannak hasonló papírok.

Igen ám, de egy olyan egyszemélyes társaság esetében, mint amilyen ekkor az S-Útvonal Zrt. is volt semmi haszna nincs az osztalékelsőbbségi részvényeknek, hiszen a kifizetett profit így is úgy is teljes egészében az egyetlen tulajdonoshoz kerül. A kibocsátásnak csak akkor lesz értelme, ha a vállalatot többszemélyessé teszik, azaz

új tulajdonos vagy tulajdonosok lépnek be, de még ez előtt gondoskodni akarnak róla, hogy az osztalék egy jelentős része csak egyvalakihez kerüljön.

Az elsőbbségi részvények így kellően kicsi tulajdonhányad mellett arra is lehetőséget biztosíthatnak, hogy egy vállalat nyereségének tényleges haszonélvezője rejtve maradjon, vagy legalábbis megpróbáljon rejtve maradni. Ahogy a G7 júliusban feltárta, ez történt az egyik leggazdagabb magyar, Jellinek Dániel cégbirodalmában is, ahonnan ilyen osztalékelsőbbségi részvényekkel szivárgott ki 27 milliárd forint Tiborcz István egy közeli ismerőséhez, majd szintén osztalékelsőbbségi részvényekkel indult tovább a miniszterelnök veje felé.

Valami nagyon hasonlót láthattunk az elmúlt két évben az S-Útvonal Zrt-nél is. Arról már tavaly is írtunk, hogy a teljes kifizetett nyereség 70 százalékára feljogosító elsőbbségi részvények kibocsátása után Rencsár Kálmán a lánya bevonásával többszemélyessé alakította a vállalatot. Ám ekkor még nem derült ki, hogy mi lett a kinyomtatott, és így viszonylag rejtve értékesíthető osztalékelsőbbségi papírokkal.^*A jogszabály szó szerint úgy fogalmaz, hogy „névre szóló értékpapír esetén azt kell az értékpapírban rögzített jog gyakorlására jogosult személynek tekinteni, akit az értékpapír jogosultként megjelöl, vagy akit a forgatmányok megszakítatlan láncolata jogosultként igazol”. A forgatmány az értékpapírok hátlapján, illetve azokhoz csatolt írás, és előfordulhat, hogy a tulajdonosváltás csak ezen van feltüntetve.

Mostanra azonban erre is fény derült. Bár a S-Útvonal Zrt. a cégbíróságon nem jegyeztetett be tulajdonosváltást, a vállalat idei beszámolójának egy táblázatából azonban egyértelművé vált, hogy

az osztalékelsőbbségi részvények már nem Rencsár Kálmán birtokában vannak. Egy olyan céghez kerültek, amelynek tulajdonosa és vezetője Szíjj László veje.

Ennek pedig elég nagy jelentősége lehet, hiszen a 2022-ig egy fillér osztalékot nem fizető S-Útvonal az új részvények kibocsátása óta (a Soltút osztalék továbbfizetésével) két részletben több mint 24 milliárd forintot fizetett így ki tulajdonosainak, amiből közel 17 milliárd forint járt az elsőbbségi papírok után. 

Mészáros Lőrinc alföldi ikertestvére

A tiszakécskei Szíjj László a NER egyik legfontosabb kegyeltje, és ennek köszönhetően az ország jelenleg hatodik leggazdagabb embere jóval 200 milliárd forintot meghaladó vagyonnal. Hozzá hasonlós ütemű gazdagodást az országban csak Mészáros Lőrinc tudott felmutatni az elmúlt években. Ez annak ellenére is így van, hogy Szíjj építőipari birodalmának felemelkedése nem 2010 után kezdődött.

Ahogy az Átlátszó kétrészes cikksorozatban bemutatta, az üzletember vagyonosodása már az első Orbán-kormány alatt megindult. Szíjj László akkori legfontosabb vállalata ebben az időszakban kezdte el sorra nyerni a nagyobb közbeszerzéseket, mint utólag kiderült, nem éppen szabályszerűen. A munkákat ugyanis több más építőipari vállalattal együtt leosztották egymás között. A versenyhivatal egy későbbi vizsgálata szerint erre írásos bizonyíték volt, és azt is megállapították, hogy Szíjj cége előre kinyilvánította szándékát arról, milyen (állami) munkát szeretne megnyerni. A társaságot emiatt később meg is büntették.

Szíjj birodalma a 2000-es években is fejlődött, ám az igazi áttörést a Fidesz újbóli hatalomra kerülése, majd az Orbán-Simicska háború hozta el a tiszakécskei vállalkozónak. A cégcsoport zászlóshajója ekkorra a Duna Aszfalt (DA) lett, amely már a 2010 és 2014 közötti kormányzati ciklusban megötszörözte árbevételét, nyereségét pedig több mint 18-szorosára növelte.

Az egykori Fidesz-pénztárnok Simicska Lajos kiesése pedig a végérvényesen pozícióba hozta Szíjjt. Az emlékezetes G-nap után fokozatosan a Duna Aszfalt lett a kormány elsőszámú útépítője. Ennek köszönhetően a 2010-es évek elején még csak évi néhány százmilliós nyereséggel működő cég 2015 óta több mint 140 milliárd forintnyi profitot termelt, a gazdaglisták elejére repítve az ilyen rangsorokban még 2014-ben sem szereplő Szíjj Lászlót.

Nem véletlenül a tiszakécskei milliárdos volt az, aki a lázadó Simicska helyére léphetett. Bár Szíjj sokkal inkább háttérben maradt, mint Mészáros Lőrinc (múlt pénteken mindössze második nagyinterjúját adta a magyar médiában), ekkora ő is jó kapcsolatot épített ki a fideszes elittel. Ráadásul az építőipar mellett más területeken is szerepet vállalt a kabinetnek, illetve különösen Orbán Viktornak fontos ügyekben. Részt vett a kormánymédia és a nagy kormányközeli bankholding gründolásában, együtt nézett meccset a miniszterelnökkel, cégei a felcsúti akadémia legfontosabb támogatóivá váltak, és az Orbán-bányákból vásároltak, egy korábbi index-cikk szerint pedig Mészáros Lőrinccel annyira szoros volt a kapcsolata, hogy még nyaralni is együtt jártak. A neve azonban csak akkor vált szélesebb körben ismertté, amikor kiderült, hogy egy máltai cégének tulajdonában vannak a NER-elit nyaralásának helyszínt biztosító luxusjachtok, amelyek egyikén feltűnt Szijjártó Péter külügyminiszter is.

Egy régi kapcsolat új köntösben

Szíjj László és Rencsár Kálmán személyes kapcsolata egész biztosan évtizedekre nyúlik vissza. A két építőipari vállalkozó akkor még sokkal jelentéktelenebb cégei 15 másik vállalattal részt vettek az első ágazati érdekvédelmi szövetség, a Magyar Mély- és Útépítő Társaság alapításában 1998-ban. A MaMÚT ezt követően rendszeresen tartott konferenciákat és szakmai találkozókat épp azzal a céllal, hogy támogassa „a kis- és középvállalkozások összehangolt együttműködését”.

A Soltútnál és Szíjj László érdekeltségeinél azonban eleinte az ilyen együttműködések nem váltak nagyon általánossá. Bár nem volt példa nélküli, hogy Szíjj és Rencsár cégei konzorciumban induljanak egy közbeszerzésen, inkább egymással szemben próbálkoztak a tendereken, ha egyáltalán összeakadtak.

Az elmúlt években azonban ez az iparági kapcsolat elkezdett szorosabbra fűződni. Bő három évvel ezelőtt a Soltút elnyerte története addigi legnagyobb állami megbízását: ők építhetik a kétszer két sávosra tervezett 83. számú főút Tét és Győr közötti 18 kilométeres szakaszát bő 46 milliárd forintért. Ez több, mint amekkora bevételt addigi történetének bármelyik évében elért a vállalat. A megbízást hivatalosan egyedül nyerték el, a 83-as úton azonban így is a Duna Aszfalttal közösen dolgoznak. A fejlesztésről szóló közbeszerzést ugyanis két részletben írták ki, és a másik – Pápa és Tét közötti – szakaszt^*Egy bekötőúttal kiegészítve Szíjj László cége kapta további 44 milliárdért.

Rencsár és Szíjj érdekeltségei közötti kapcsolat azonban nem merült ki ennyiben: a Duna Aszfalt ugyanis a Soltút által elnyert szakaszon is dolgozik. A hitelbiztosíték nyilvántartási rendszerbe feltöltött dokumentumok szerint a DA az S-Útvonal Kft-vel kötött vállalkozási szerződéses megállapodást a Tét és Győr közötti rész nagyjából felének kivitelezéséről.

A Soltút tehát úgy nyerte el 2020-ban története messze legnagyobb állami megrendelését, hogy a fejlesztést alapból a kormányhoz egyik legjobban bekötött vállalkozó, az állami munkák leosztása miatt egyszer már megbüntetett Szíjj László cégével együtt kapta meg, de később még a saját megbízásának egy jelentős részét is továbbpasszolta.

Rencsár Kálmán vállalata ezután kezdett el igazán hasítani a közbeszerzéseken. A 83-as főút elnyerése óta további közel 100 milliárdnyi állami megrendelést kaptak, ez pedig – ahogy erről már volt szó – nagyban hozzájárult a Soltút, és az S-Útvonal növekedéséhez és mesés profitjához. És ezt követően kezdődött meg a két üzletember vagyonának összefonódása is.

Hétmilliárd néhány hétnyi jachtos nyaralásért?

A bevezetőben is említett két ügylettel a Rencsár-vagyonból akár 24 milliárd forint is átkerülhetett Szíjj Lászlóhoz köthető cégekbe. Egyszerűbbnek a jachtos biznisz tűnik: itt annyi történt, hogy Rencsár magánszemélyként tőkét emelt abban a cégben, amelynek a hajóján Szijjártó Péter is töltötte nagy port kavaró nyaralását. Az elérhető információk szerint Rencsár minden egyes megvásárolt részvényéért 30 ezer eurós felárat fizetett, így közel 7 milliárd forintnak megfelelő összeget fizetett be a máltai cégbe, amiért annak szűk egyharmadát kapta meg.

Maga az ügylet tényleg elég általánosnak mondható, méretei és üzleti jellemzői miatt azonban elég nehezen érthető. Bár Szíjj pénteki interjújában arról beszélt, hogy a jachtbiznisz „üzletileg nem egy rossz vállalkozás”, ez elég könnyen cáfolható állítás. Rencsár a 7 milliárdos befizetéssel végső soron egy olyan vállalatba szállt be, amely

• a korábbi években komoly veszteséget termelt,
• drága, de nagyon gyorsan értéktelenedő eszközöket (jachtokat) birtokol,
• a jachtok jogi státusza is zavaros: bár úgy tűnik pénzért adják ki őket, elérhető besorolásuk alapján a máltai szabályozás értelmében elvileg ezt nem lehetne,
• viszont évről évre rengeteg pénzt visz el a fenntartásuk.

Érdemi megtérülést ettől a befektetéstől így nem lehetett várni, különösen, hogy a cég a másik tulajdonostól, Szíjj Lászlótól csak kölcsönbe kapta a pénzt, amiből hajóit vásárolta. A tőkeemelés egyetlen előnye így az lehetett, hogy talán Rencsár maga is használhatja a jachtokat. Erre azonban hétmilliárd forintot nem túl logikus elverni, hiszen ennyiért magának is elég szép méretű hajót vásárolhatott volna.

Rencsár Kálmánt kérdeztük a befektetés okairól, kíváncsiak lettünk volna motivációira, illetve arra is, hogy használta-e már a máltai cég hajóit, de kérdéseinkre nem kaptunk választ.

Nagy a bizalom

A másik ügylet még a máltai hajóbiznisznél is nehezebben érthető. Az elsőbbségi részvények átadásával Rencsár a Soltút^*Egészen pontosan annak tulajdonosa, az S-Útvonal Zrt. kifizetett nyereségének 70 százalékát engedte át. Ez – ahogy láthattunk – az elmúlt években is milliárdokat-tízmilliárdokat jelentett, és a jövőben is hasonló nagyságrendű pénzkiáramlást okozhat a solti üzletember cégbirodalmából.

A sztorit azonban bonyolítja, hogy a részvények nem egy teljesen hagyományos vállalathoz kerültek. Az osztalékelsőbbségi papírok tulajdonosa egy olyan bizalmi vagyonkezelő (bvk) lett, amelynek jelenleg egyedüli tulajdonosa és vezérigazgatója Szíjj László veje.

A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy az úgynevezett vagyonrendelő (jelen esetben Rencsár Kálmán) valamilyen vagyonelem (ingatlan, cég, pénz, műkincs, stb.) kezelését az ilyen tevékenységet végző cégre bízza, de előre meghatározza, hogy ki legyen a vagyon hasznának haszonélvezője, azaz a kedvezményezett.

Nem véletlenül szerepel azonban a tevékenység nevében a bizalmi szó, hiszen egy ilyen ügylet tényleg abszolút bizalmi.  Az érintett vagyonelem ugyanis a bvk tulajdonába kerül, amely (vagy aki) azt ettől kezdve a saját nevében, de a kedvezményezett javára kezeli. Ennek megfelelően egy vagyonkezelő a leggyakrabban egy emberrel, vagy egy családdal áll csak kapcsolatban. Szíjj László vejének cége pedig igazolhatóan kezeli Szíjj László vagyonát: találtunk olyan megállapodásról szóló iratot, ahol a tiszakécskei milliárdos tűnt fel vagyonrendelőként.

Igen ám, de léteznek olyan bizalmi vagyonkezelők is, amelyeket direkt üzleti céllal hoznak létre. Ahogy egy, a területre szakosodott ügyvéd a G7 kérdésére elmondta: a jegybank engedélyezheti, hogy egy vállalkozás üzletszerű végezze ezt a tevékenységet. Ehhez azonban nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni, így ilyen vállalkozásból mindössze tizenegy van egész Magyarországon.

Az egyik viszont épp Szíjj vejének cége. A vállalat még 2019-ben kapta meg az MNB jóváhagyását (pdf), és azóta elvileg üzletszerűen működik. Más kérdés, hogy ennek sok nyoma nincs. A hasonló valóban üzletszerűen működő bvk-k elég nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikációra és az edukációra. Honlapjuk rengeteg információt tartalmaz arról, mit is jelent ez az egész bizalmi vagyonkezelés dolog, és nem ritkán hirdetik is magukat. Szíjj vejének cégénél azonban magát a honlapot sem könnyű megtalálni, és azon kizárólag a cég alapadatai szerepelnek. A vállalatot, illetve annak tulajdonosát kérdeztük, hogy mi ennek az oka, és hogyan gyűjtenek ügyfeleket, megkeresésünkre azonban nem reagáltak.

A milliárdokat hozó osztalékelsőbbségi részvényeknél a kulcskérdés így az, hogy azok miként kerültek Szíjj vejének vagyonkezelőjéhez. Találtunk olyan megállapodást, amely szerint ugyanez a vagyonkezelő adásvétellel szerzett meg egy másik vállalati részesedést, azonban később az mégis úgy jelent meg, mintha Szíjj László bízta volna a pakettet a vállalatra. Így több forgatókönyv is elképzelhető:

• Lehet, hogy a vagyonkezelő egyszerűen megvette a részvényeket
• Elképzelhető, hogy a papírok – a vagyonkezelőt már amúgy is használó – Szíjj Lászlóhoz kerültek, és vagyonrendelőként ő bízta azok kezelését a cégre.
• Ahogy az is lehet, hogy ugyanezt Rencsár Kálmán tette meg, ám még ebben az esetben is kérdés, hogy ki lett a kedvezményezett, azaz a részvények hozamának végső haszonélvezője.

Jól látszik tehát, hogy a tranzakció elég jó eszköz volt arra, hogy elrejtse, végső soron ki húz hasznot az elmúlt két évben 17 milliárd forintot fialó részvényekből. Mindenesetre, még ha Rencsár maga vagy családja is a megjelölt haszonélvező, akkor is nehezen érthető, hogy miért volt szükségük az egész cégjogi kavarásra. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint ugyanis a bizalmi vagyonkezelőnek – szemben mondjuk egy, a kormányközeli milliárdosok által szintén szívesen használt magántőkealapokkal – egy ilyen konstrukcióban nincs adóelőnye, így nem tudnak vele adóbefizetést megspórolni.

Ha pedig ennek ellenére – öröklési, vagy bármilyen más okból – mégis mindenképp bizalmi vagyonkezelőben gondolkodott Rencsár Kálmán, akkor akár egy sajátot is létrehozhatott volna: nem volt szükségszerű, hogy egy Szíjj Lászlóhoz köthető vállalkozás tulajdonába adja a vagyonának tetemes részét kitevő részvényeket.

Röviden összefoglalva tehát:

• Az építőiparban bő három évtizede aktív Rencsár Kálmán már korábban is főleg állami megrendelésekből élő cége pár éve elnyert egy állami útépítési megbízást a NER egyik legfontosabb alapemberének, Szíjj Lászlónak a vállalatával.
• A megrendelés önmagában nagyobb volt, mint amekkorát korábban Rencsár cége valaha kapott, a társasághoz azonban ezt követően számolatlanul kezdtek el áramlani az állami milliárdok.
• A vállalat az elmúlt években a közbeszerzéseken elnyert munkákból hatalmas, több tízmilliárdos profitot ért el.
• A nyereségből kifizetett első jelentősebb osztalék előtt Rencsár Kálmán úgy döntött, hogy a cége kibocsát néhány speciális részvényt, amelynek tulajdonosa az összes osztalék hetven százalékát megkaphatja.
• Ezeknek a papíroknak a tulajdonosa az elmúlt két évben a főleg állami megbízásokból származó nyereségből 17 milliárd forinthoz juthatott.
• A speciális részvények tavaly egy olyan bizalmi vagyonkezelőhöz kerültek, amelynek tulajdonosa és vezetője Szíjj László veje, és így a pénzt is ez a cég kaphatta.
• A bizalmi vagyonkezelési tevékenység specialitásai miatt nem lehet megmondani, hogy a kifizetésnek ki a végső haszonélvezője. Lehet Szíjj László, de akár Rencsár Kálmán is, bár utóbbi esetben is nehezen érthető, hogy az üzletember miért bízta a tízmilliárdokat érő részvényeket egy másik milliárdos rokonára.
• A zavaros, tízmilliárdok sorsát befolyásoló ügylettel párhuzamosan Rencsár Kálmán egy másik Szíjj-érdekeltségbe is beszállt: 7 milliárd forintnak megfelelő összeget tolt bele a NER luxusjachtjait birtokló máltai cégbe.
• Ez utóbbi befektetés üzletileg egyáltalán nem értelmezhető, hiszen a vállalat évek óta veszteséges, vagyona gyorsan értéktelenedik, és komoly hitelállománnyal rendelkezik, így a megtérülésre nincs is esély.
• Végső soron így az látszik, hogy egy korábban közepes méretű építőipari cég elkezdett együttműködni a NER egyik legfontosabb építőipari vállalkozójával, akit nem mellesleg már megbüntetettek az állami tenderek leosztása miatt, és akinek az elmúlt hetekben többször is elhangzott a neve zsarolással megszerzett cégekkel egy mondatban. Ezt követően a közepes céghez elkezdtek ömleni az állami milliárdok, amiből mesés vagyon keletkezett, ám ennek a vagyonnak egy jelentős része valamilyen formában a NER-es partner környezetébe került.

A furcsa tranzakciókkal, és a két vállalkozó vagyonösszefonódásával kapcsolatos kérdéseinkkel valamennyi érintettet megkerestük. Mások mellett kíváncsiak lettünk volna arra, hogy ki a végső haszonélvezője a tízmilliárdokat érő részvényeknek, miért volt szükség a cégjogi kavarásra, honnan ismerik egymást és milyen kapcsolatban vannak az érintettek, miért szállt be milliárdokkal Rencsár Kálmán a NER-t jachtoztató cégbe. Megkeresésünkre azonban Szíjj László, Rencsár Kálmán és az osztalékelsőbbségi részvényeket megszerző bizalmi vagyonkezelő sem reagált.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Vállalat Duna Aszfalt jacht osztalék Osztalékelsőbbségi részvény Rencsár Kálmán Soltút Szíjj László Szijjártó Péter Olvasson tovább a kategóriában