Nem helyes politikai okok miatt felmondani jól működő szerződéseket egy megbízható ellátóval.

Ezt mondta Szijjártó Péter április elején, egy energetikai konferencián a magyarországi gázellátásról. A külügyminiszter az elmúlt hónapokban hetente akár többször is kifejtette, hogy az orosz Gazpromot Magyarország megbízható szállítónak tartja, így nincs okunk megszüntetni a kapcsolatot a céggel, vagy akár csak csökkenteni a tőlük vásárolt földgáz mennyiségét.

Egy darabig figyeltek a szerződésekre

A tárcavezető érvelése azért furcsa, mert az elmúlt bő másfél év pont azt mutatta meg, hogy a Gazprom egyáltalán nem megbízható szállító, és az orosz cég az, amely politikai érdekek miatt több évtizedes renoméját is hajlandó lerombolni. A háború kirobbanását követő hetekben ágazati körökben még elég elterjedt vélekedés volt, hogy az Európába irányuló orosz gázszállításokat nem fogja súlyosan érinteni az orosz invázió. Az érvrendszer épp az volt, hogy az oroszok, egész pontosan a Gazprom évtizedeket szánt a megbízható szállító képének kialakítására, ezt pedig nem fogja egyik pillanatról a másikra sutba dobni.

A háborúnak is vége lesz egyszer, és az oroszok akkor is akarnak majd Európában üzletelni

– szólt az általános magyarázat.

Néhány héttel később azonban elég egyértelművé vált, hogy a gázpiacon sem akarnak az oroszok önmérsékletet gyakorolni. Ahogy romlott az Európai Unió és Oroszország kapcsolata, Moszkva egyre gyakrabban nyúlt a gázfegyverhez, és próbált a szállítások visszafogásával vagy leállításával nyomást gyakorolni az európai országokra.

Valójában ez a folyamat már a háború kirobbanása előtt megindult, hiszen az oroszok 2021 őszétől taktikáztak a szállításokkal. Eleinte ezzel inkább piacbefolyásolási céljaik voltak, elsősorban az árakat akarták így felhajtani (sikerrel). A Gazprom azonban eközben sokáig ügyelt arra, hogy ne lépje át a megállapodásokban rögzített kereteket. A magyarországihoz hasonló hosszútávú gázszerződések általában engednek valamennyi mozgásteret a szállítónak. Azaz, ha a Gazprom egy adott hónapban nem szállította le egy partnerének a vállalt mennyiséget, akkor ezt a következő hónapban, hónapokban még pótolhatta, és ez 2022 március-áprilisában az importadatok alapján valószínűleg meg is történt.

Májusra azonban változott a helyzet. Ekkorra már életbe léptek az első Oroszországot sújtó európai szankciók, és ettől kezdve Moszkva egyértelműen politikai célból tekergette a gázcsapokat. Első lépésben a lengyelek és a bolgárok felé állították le a szállításokat. Lengyelország már a háború kezdetétől az oroszok legnagyobb uniós kritikusának számított, így elég egyértelmű üzenet volt a hozzájuk szállító vezeték kiürítése. A bolgároknak ezzel szemben inkább csak pechük volt: nekik kellett volna ugyanis először rubelben fizetni a gázért, és mivel nem tették meg, rajtuk keresztül üzentek mindenkinek az oroszok^*Moszkvának jól jött, hogy Bulgáriában elég feszült volt a belpolitikai helyzet is..

Fél Európa perel

Ezt követően fokozatosan más útvonalakon is csökkentette Európába irányuló exportját a Gazprom. A nyáron két lépésben leállította a szállításokat a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlaton, és egyre kevesebb gáz érkezett Ukrajnán keresztül is. Utóbbi persze könnyen magyarázható a háborúval, de ezt az érvelést kissé aláássa, hogy tavaly kora tavasszal – a leginkább kiterjedt harcok idején – sokkal több gáz jött Ukrajna felől, mint azóta bármikor.

Bár az elmúlt hónapokban sokat hallhattunk arról, hogy az EU hogyan próbálja kiváltani az orosz gázt, valójában ez nem az európai országok döntése volt. Az uniós államok amíg tudtak, vásároltak a Gazpromtól, és valószínűleg nagy többségük tavaly nyáron és ősszel tovább is vásárolt volna, ha az oroszok rendesen szállítanak.

Ez viszont azt is jelenti, hogy Európába nem azért jött kevesebb orosz gáz, mert az európai vevők nem akartak venni, hanem azért, mert

a Gazprom nem tett eleget szerződéses vállalásainak, és nem szállította le a megállapodásokban szereplő gázmennyiséget.

Persze ezeket a szerződéseket – akárcsak a magyarországit – üzleti titokként kezelik a felek, így hivatalosan nem tudhatjuk, pontosan hol és milyen megállapodásokat szegett meg a Gazprom. Sokat elárul azonban, hogy mostanra fél Európa pereli az oroszokat, vagy azért, mert nem szállították le a szerződésükben vállalt mennyiségű gázt, vagy azért, mert nem fizették ki a szállítás költségét.

• A francia Engie már 2022 utolsó negyedévében bírósághoz fordult, hogy behajtsa a Gazpromon azt az összeget, amit az orosz cég szerződésszegése miatt bukott.
• Szintén még 2022 végén indított pert a német Uniper. Nekik állítólag 11,6 milliárd euró értékű gázt nem szállított le a Gazprom.
• A cseh CEZ 42 millió euróra pereli a Gazpromot, ugyancsak azért, mert az orosz cég nem szállította le a szerződésben vállalt mennyiségű földgázt 2022-ben.
• Hasonló okokból perel Moldova is, ahol Andrei Spinu miniszterelnök-helyettes komolytalan partnernek minősítette a Gazpromot.
• Az olasz Eni is azért fordult választott bírósághoz, mert az érvényes szerződés ellenére nem kapta meg az ígért mennyiségű gázt. 
• A finn Gasum már egy lépéssel tovább jutott. Ők is választott bíróságon próbálták rendezni vitás ügyeiket az orosz gázcéggel, ám mivel ez nem járt eredménnyel, a napokban felmondták a szerződését a Gazprommal. 
• A Jamal gázvezeték lengyelországi szakaszának tulajdonosa, az EuroPol Gaz több mint 6 milliárd zloty (nagyjából 1,3 milliárd euró) kártérítést követel a Gazpromtól a gázszállítás leállítása miatt keletkezett veszteségek ellentételezésére.
• A román földgázszállító vezetékrendszert üzemeltető Transgaz is eurómilliós követelést tart nyilván a Gazprommal szemben. 

Ahogy az a felsorolásból is kiderült, a vitás ügyeket hagyományosan választott bíróságon szokták rendezni a felek. Ilyenre korábban is volt példa, és a Gazprom jellemzően alá is vetette magát az ítéleteknek, még olyan esetekben is, amikor az ukránokkal feszültek egymásnak a bíróságon.

Mit lépnek az oroszok?

Most azonban egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint az oroszok első körben minden bizonnyal megpróbálják majd bizonyítani saját igazukat.

Valószínűleg a háború miatt vis maiorra (előre nem látható, elkerülhetetlen körülményre) fognak hivatkozni,

és lehetnek olyan esetek, amikor ezt el is fogadja majd a bíróság.

Az Északi Áramlaton például most egész biztosan nem tudnának szállítani, hiszen a vezetéket tavaly szeptemberben felrobbantották. Bár a szállítások már jóval előtte leálltak, és az oroszok utaltak is rá, hogy ez egyfajta válasz a szankciókra, mindez nem változtat azon, hogy egy pont után valóban megoldhatatlan lett a vezeték használata.

Könnyen lehet, hogy az ukrajnai tranzitnál is beválik ez az érvelés. Ahogy erről már volt szó, itt a háború első néhány hónapjára jellemző nagy mennyiségű szállítás miatt kicsit sántít az a magyarázat, hogy a harcok miatt nem lehetett eljuttatni Európába az energiahordozót. Szakértők azonban jó eséllyel tudnak olyan technikai okokat felsorakoztatni, amelyek alátámaszthatják az oroszok érvelését.

A Jamal esetében ugyanakkor ilyen egyáltalán nem látszik. Itt teljesen védhetetlennek tűnik a szállítások leállítása. Kérdés, hogy mivel időben ez volt az első, mennyire kezelik majd a tárgyalásoknál független eseményekként.

Mindenesetre

elég valószínű, hogy a Gazprom a jogi eljárások egy részét elbukja majd.

Arról nem is beszélve, hogy a háború kezdete óta jó néhány európai uniós versenyjogi szabályt is áthágtak, közük olyanokat, amelyek betartását korábban maguk vállalták, és megszegésük esetén komoly bírságot kell fizetniük. Ez a bírósági kártérítések mellett további pénzügyi terhet róhat a vállalatra.

Erősen kérdéses azonban, hogy a Gazprom ugyanúgy elfogadja-e ezeket a bírósági ítéleteket, vagy versenyhatósági döntéseket, mint korábban. A már említett napokban bejelentett finn szerződésbontás jelzi, hogy ez egyáltalán nem evidencia. Persze az oroszok reakcióit valószínűleg nagyban befolyásolja, hogy milyen lesz a külső környezet az ítéletek megszületésekor, de ha a bírósági ítéleteknek sem vetik alá magukat, azzal tovább rombolhatják renoméjukat a kontinensen.

Magyarországra szerződés szerint szállítanak

Ennek elsősorban Európa jövőbeli gázellátása szempontjából van jelentősége. Egyes szakértők szerint, ha lezárul a háború, az orosz gáz nagyobb mennyiségben is visszatérhet az EU-ba. A Gazpromnak valószínűleg már soha nem lesz akkora piaci részesedése, mint a háborút megelőző években, de a jelenleginél kétszer-háromszor több gázt simán szállíthatna a kontinensre. Ha azonban a választott bíróságokon nem sikerül rendezni a vitás kérdéseket, akkor az európai vevők valószínűleg még kevésbé akarnak majd üzletelni az oroszokkal.

A magyar MVM-nél ugyanakkor – ahogy Szijjártó Péter szavaiból is lehetett erre következtetni – ez egyelőre nem merült fel. Az egyetlen gázvezeték, ahol a háború kirobbanása óta nem csökkentette érdemben a szállításait a Gazprom, az a déli irány, amerről Magyarország is kapja a gázt. Így nem meglepő, hogy a magyar fél eddig nem tapasztalt szerződésszegést. Az MVM-nél a G7 kérdésére azt írták, hogy

a Gazprom export LLC a hosszú távú földgázbeszerzési szerződésben foglaltak szerint, megbízhatóan szállít, vele szemben Társaságunknak semmiféle követelése nem áll fenn.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsapdák sora tartja fogva a magyar energiarendszert, nem úgy tűnik, hogy könnyen lehet szabadulni belőlükNem csak az orosz befolyás, a kormány populizmusa is fogva tartja az energiarendszert.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem az enyhe tél miatt csökkent a magyar gázfogyasztásAz elmúlt évekhez képest nem is volt kifejezetten meleg a fűtési időszakban, így a hőmérséklet-hatás a fogyasztáscsökkenés 10 százalékát sem magyarázza.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMásfél éve nem jött olyan olcsón az orosz gáz Magyarországra, mint márciusbanJelentősen esett a hazánkba érkező orosz importgáz átlagára tavasszal, nemzetközi összevetésben ugyanakkor még mindig drágán vásárolunk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Vállalat földgáz gázár gazprom mvm Olvasson tovább a kategóriában