Hozzá kell szokniuk a kiszámíthatatlan rezsiszámlákhoz a magyar cégeknek

Előre fizetés, hónapról-hónapra változó ár, rövidebb szerződések – teljesen mást kapnak gáz- és áramszolgáltatóiktól a magyar vállalkozások ma, mint akár egy évvel ezelőtt. A piac pillanatok alatt alakult át, és jó esély van rá, hogy már nem is tér vissza a korábbi állapotába. Az energiabeszerzés a perifériáról a stratégiai kérdések közé került a magyar vállalatoknál, és ez a folyamat a jövőben tovább erősödhet.

Változtak az erőviszonyok

Teljesen átalakultak az erőviszonyok az elmúlt egy-másfél évben a hazai energiapiac nem lakossági szegmensében. Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, azzal, hogy az energia ára kilőtt és így a cégek többségénél jelentős költségtényezővé vált a rezsi, a gáz és az áram beszerzése a korábbinál sokkal fontosabb kérdés lett a magyar vállalkozások számára is. Míg eddig a vevők részéről jellemzően alsóbb szinteken döntöttek a szerződésekről, mostanra sok helyen felsővezetői hatáskörbe került a kérdés. A korábban kedvezőtlenebb tárgyalási pozícióban lévő kereskedők helyzete megváltozott, hosszú idő óta először ők tudtak diktálni.

Ez pedig mostanra a céges energiaszerződések szinte minden fontos paraméterét átalakította.

Bár a vállalati és a lakossági energiapiac teljesen máshogy működik, korábban egy kisebb cég energiaszerződése a fontosabb elemeiben hasonlított egy lakossági fogyasztóéra. Néhány évente újra kellett ugyan szerződni, és ilyenkor változhattak a megállapodás elemei, de a szerződés idejére jellemzően a cégek is előre meghatározott áron kaptak egy köbméter gázt, illetve egy kilowattóra áramot, a számlát pedig utólag fizették.

Az első komolyabb változás ebben 2021 őszén volt. Ekkor kezdett el terjedni az a gyakorlat, hogy az árat nem fixálják a szerződés idejére, hanem a tőzsdei árakhoz kötik. Korábban is léteztek ilyen termékek, ám mivel az áram és a gáz is hosszú évekig kifejezetten olcsó volt, így egy mozgóáras szerződéssel nem tudtak a vállalatok annyit spórolni, hogy megérje feladni érte a fix ár jelente biztonságot és kiszámíthatóságot.

Fix díj helyett minden hónapban más ár

Az energiaválság kezdetén azonban ez megváltozott. Ekkor az igény inkább még a vevők részéről jelentkezett. Már 2021 őszén is volt olyan cég, amely a G7-nek azt nyilatkozta: nem szeretné az akkori magas árakon fixálni a szerződéses díjakat, így inkább mozgóáras megállapodást köt.

A következő hónapokban aztán egyre kevésbé maradt választási lehetősége a vállalkozásoknak. A kereskedők már tavaly ősszel sem igen adtak fix áras ajánlatokat. Így a vállalkozások többsége 2023-ra csak a tőzsdei árhoz kötötten tudott leszerződni. Mostanra még kevésbé érhetőek el a rögzített díjas szerződések. Az E.On-nál a G7 kérdésére azt írták, hogy

a korábbi fix áras ajánlatokat a tavalyi év végén kivezettük a szolgáltatás palettánkról, és helyette spot áras/piaci árindexes konstrukciókat ajánlunk ügyfeleinknek.

A kereskedők egybehangzó állítása szerint a korábbi években a magyar cégek nagyjából 90 százaléka választotta azt, hogy minden hónapban ugyanolyan áron kapja az energiát. A változások hatására mostanra ez az arány hatalmasat csökkent. Az E.On-nál jelenleg mind a gáz, mind az áram esetében a megállapodások durván fele ilyen, és a MET csoporthoz tartozó E2-nél is azt írták kérdésünkre, hogy

míg az elmúlt években a fix áras értékesítések adták a portfólió jelentős hányadát, addig a 2022/23-as gázévben már az indexált árak kerültek előtérbe.

Összességében egyébként az előző hónapokban ezzel a vevők is inkább jól jártak. Az éves szerződések letárgyalásának időszakában ugyanis mind az áram, mind a gáz kifejezetten drága volt, így ha valaki azt rögzíti be, tartósan nagyon sokat kellett volna fizetnie. Azóta azonban tőzsdei jegyzések látványosan csökkentek, így az ehhez kötött árakon most olcsóbban juthatnak gázhoz és áramhoz a cégek. Más kérdés, hogy a korábbi években megszokotthoz képest ez még mindig nagyon durva áremelkedés, amiben a tőzsdei árak mellett a kereskedők jelentősen megugró árrése (haszna) is szerepet játszik.

Az árazás átalakulása ráadásul a jövőben valószínűleg folytatódni fog. A megmaradó fix áras szerződések egy jelentős részét ugyanis minden bizonnyal a felfordulás előtti hónapokban kötötték. Ez viszont azt is jelenti, hogy – mivel a rögzített ár egyre kevésbé érhető el a piacon – amikor ezek a megállapodások kifutnak, akkor a cégeknek már nem lesz lehetőségük hasonló kondíciókkal újraszerződni.

Előre fizetés és rövidebb szerződések

Nem csak az árazási gyakorlat alakult át a válság hatására. Szintén új elemként jelent meg, hogy a korábbi utólagos elszámolás helyett a szolgáltatók többsége előre fizetést kért. Az energiakereskedők ezt lapunk kérdésére jellemzően a megdrágult finanszírozással indokolták:

a jóval magasabb árak mellett nem tudták, vagy akarták megfinanszírozni előre az ügyfeleiknek az általuk megvásárolt gáz és áram árát.

Ez az egyhónapos előre fizetésnél hihető magyarázat, és a tapasztalatok szerint a vevők többsége el is fogadta a változást. Előfordul azonban ennél jóval hosszabb időre kitolt elszámolás is, ami – különösen a tőzsdei jegyzésekhez kötött árazás mellett – már elég nehezen indokolható. Bár a piac működési sajátosságai miatt egyéb jelentős finanszírozási többletterhei is lehettek a szolgáltatóknak, ezekkel azonban jellemzően csak fixált áraknál kellett számolniuk. Így az ilyen konstrukciók inkább az erőviszonyok átalakulását mutatják.

A harmadik fontos változás az volt, hogy megjelentek a piacon az egy évnél rövidebb szerződések is. Korábban az volt a jellemző, hogy gáz- és áramévre, vagy évekre állapodtak meg a cégek a kereskedőkkel. Előbbi október elejétől szeptember végéig tartott, míg utóbbi a naptári évvel esett egybe. Az előző hónapok bizonytalanságában azonban sokan nem feltétlenül akarták rögzíteni a kedvezőtlenebb feltételeket egy egész évre, és megpróbáltak rövidebb időre leszerződni.

Az E.On-nál kérdésünkre azt írták, hogy a szerződések időtartamában jelentős változást nem tapasztaltak, ami arra utal, hogy a gyakorlat nagyon azért nem terjedt el. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a kereskedők működése korábban az éves megállapodásokra állt be, az ennél rövidebb szerződések megborítanák a korábbi működési logikát, azaz a szolgáltatóknak egy ilyen átállás nem igazán érdeke.

Szaporodó konfliktusok

A kialakult helyzet a korábbinál láthatóan több feszültséget szült a piacon. A vevők ugyan a várakozásoknál is nagyobb arányban fizetnek, azaz a fizetési hajlandóság és képesség nem romlott jelentősen, egyrészt ebben szerepet játszik, hogy a kereskedők nagyon megszűrték az ügyfeleiket, másrészt ezzel párhuzamosan a panaszok azért megszaporodtak.

Ez azért is probléma, mert a Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) országos konferenciáján az egyik legfontosabb alaptézis mind a vevők, mind a kereskedők részéről az volt, hogy a jövőben sokkal szorosabban kell majd együttműködniük. Az elképzelések szerint ezek a kapcsolatok túlmutathatnak majd az egyszerű gáz- és árambeszerzésen, jóval szélesebb szolgáltatáscsomagra terjedhetnek ki, és az egyszerű beszállítói viszony helyett stratégiai kapcsolatokká alakulhatnak.

Ez elég jelentős váltás lenne az eddigiekhez képest, bár azért biztos nem egyik pillanatról a másikra történik majd. Hasonló véleményeket korábban is lehetett már hallani, de eddig az átállás, ha meg is indult nem volt radikális. Mindenesetre az elég valószínűnek tűnik, hogy

az energiakrízis előtti évekre jellemző viszonyok vagy akár csak a szerződéses feltételek nagyon gyorsan nem fognak visszaállni.

Az E.On-nál például azt írták: dolgoznak a termékpaletta bővítésén annak érdekében, hogy reagáljanak a megváltozott és jelenleg jóval stabilabb nagykereskedelmi piaci helyzetre, illetve szeretnének az ügyfeleinknek nagyobb választási lehetőséget biztosítani, a korábbi klasszikus fix áras konstrukció visszavezetését azonban jelenleg nem tervezik.