(A cikk szerzői a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói és az egyetem hallgatója. Demeter Krisztina az Operáció és Döntés Intézet Ellátásilánc-menedzsment Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, Gyenes Márk az egyetem mesterszakos hallgatója, és Losonci Dávid az Operáció és Döntés Intézet igazgatója, egyetemi docens. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az évtizedes szakmai konszenzus szerint a versenyképesség javításában mind a termékinnováció, mind az üzleti folyamatinnováció fontos. A magyar innovációs teljesítményben egy sajátos kép rajzolódik ki: a termékinnováció terén – extra erőfeszítésekkel – elért sikerek mellett az üzleti folyamatinnováció vált a leggyengébb láncszemmé.

Az elmúlt évtizedben a döntéshozók szótárában előkelő helyre került az innováció. Ez racionális döntés, hiszen a várakozások szerint a sikeres innováció egy vállalatnál javítja a profitabilitást és magasabb fizetést tesz lehetővé. Ezek a hatások a nemzetgazdaság szintjén magasabb hozzáadott értékhez és termelékenyebb munkaerőhöz vezetnek. Másként fogalmazva: az innováció a versenyképesség javításának kulcseleme. Cikkünkben a magyarországi vállalatok innovációs tevékenységéről adunk helyzetképet a European Innovation Scoreboard alapján.

Mi is az az innováció? 

Egy reális innovációs helyzetképhez először tisztázni szükséges, mire is gondolunk, amikor az innovációról beszélünk. Annál is inkább, mert sokan még ma is évtizedes berögződések alapján gondolkodnak az innovációról. Leginkább arra asszociálnak, hogy az innováció egy világsikert jelentő új termék vagy szolgáltatás. Az elmúlt évekből így például ide sorolnánk a koronavírus elleni védőoltásokat vagy a Tik-Tok-ot. És bár minden kétséget kizáróan ezek innovációk, de gyakoriságukat tekintve ezek inkább a kivételek, mint a szabályok. 

A szakmai konszenzus szerint a világsikert hozó termékinnováció mellett termékinnovációt jelent az is, amikor egy termék/szolgáltatás (továbbiakban összefoglalóan: termék) adott cég számára új, de a piacon már ismert. Ez viszonylag gyakori, például amikor egy élelmiszeripari cég kínálatban feltűnik egy másik vállalat által – sikeresen – bevezetett termékíz vagy kiszerelés. A piac számára új, de világsikert nem hozó termék is ide sorolható. Egy bank új hitelterméke szintén ritkán hoz világsikert, bár lehet, hogy a piacon először jelenik meg.

Az innovációról való gondolkodásban az is minőségi fordulatot hozott, hogy abba egyre nagyobb súllyal került bele az üzleti folyamatok újragondolása. 

Az üzleti folyamatokba tartozik a termelés, a szolgáltatás folyamata, a logisztika, a marketing, a számvitel vagy éppen az emberierőforrás-menedzsment stb. A ma népszerű – automatizációt és digitalizációt előtérbe helyező – 4.0 transzformáció mindezen üzleti folyamatokban változtatást, újragondolást, azaz innovációt feltételez. Az üzleti folyamatok jelentőségét a mindennapi tapasztalatok is alátámasztják – még világsikereknél is. Például a Teslának a termék és a kiváló marketing együtt hozta meg a sikert.

Szűk keresztmetszetek a hazai innovációs teljesítményben

Az éves European Innovation Scoreboard (EIS) összehasonlítható módon ad körképet az EU-tagállamok kutatási és innovációs teljesítményéről. Az EIS kompozitindexe összefoglalóan ragadja meg egy gazdaság innovációs szintjét az EU-s átlagteljesítményhez képest. 

A felmérésben résztvevő országokat négy csoportba osztják az innovációs kompozitindexük értékei alapján. 2020-ben a V4 országok közül Magyarország Szlovákiával és Lengyelországgal együtt a „feltörekvő innovátorok” országcsoportban van (EU-s átlag 70 százaléka alatt). Csehország a „moderált innovátorok” kategóriába került (EU-s átlag 70-100 százaléka). A keleti blokkból legjobban szereplő Észtország Ausztriával és Németországgal együtt az „erős innovátorok” kategóriában szerepel (EU-s átlag 100 -125 százaléka között). A „vezető innovátorok” kategóriát (EU-s átlag 125 százalék feletti) Svédország vezeti – a többi skandináv országgal együtt.

Színek: narancs (feltörekvő, EU-s átlag 70 százaléka alatti), kék (moderált, EU-s átlag 70-100 százalék), zöld (vezető, EU-s átlag 125 százaléka feletti) 

A színes oszlopok az országok teljesítményét mutatják 2021-ben, 32 mutató legfrissebb adatait használva az EU 2014. évi teljesítményéhez viszonyítva. A vízszintes fekete vonalak a 2020. évi teljesítményt mutatják a következő legfrissebb adatok alapján, az EU 2014. évi teljesítményéhez viszonyítva. A szürke oszlopok az országok teljesítményét mutatják 2014-ben az EU 2014-es átlagához viszonyítva. A szaggatott vonalak a teljesítménycsoportok közötti küszöbértékeket mutatják, ahol a 70 százalékos, 100 százalékos és 125 százalékos küszöbértékeket felfelé korrigálták, hogy tükrözzék az EU 2014 és ’21 közötti teljesítménynövekedését.

A kompozitindex 4 területről összesen 12 alindexben elért teljesítményt aggregál. Nézzük meg ezen alindexeket, hogy a nagyjából – EU-s átlaghoz képest – stagnáló hazai innovációs teljesítmény okaira fény derüljön. A könnyebb nyomon követhetőség érdekében az országoknál bemutatott kategóriákat használjuk az alindexek osztályozásánál is. Tehát, ha egy alindexben az adott ország az EU-s átlag 70 százaléka alatt van, akkor az adott alindex a feltörekvő kategóriába esik. 

Magyarország hat alindexében feltörekvő, hat további alindexe pedig moderált kategóriába sorolható. 

A moderált országcsoporthoz való felzárkózást gátolja, hogy a feltörekvő kategóriába eső alindexek többségében az EU átlag 50 százaléka alatti a teljesítmény  (pl. emberi erőforrás, intellektuális hatás, foglalkoztatási hatás, innovátorok). Ezek az alindexek ki is jelölik a teendőket. 

Mit mutat a moderált innovátor Csehország teljesítménye? Elsősorban azt, hogy egy egyenletes és átlagos teljesítménnyel már másik innovációs kategóriába lehet lépni. A cseheknél nincs egy terület sem extrém módon lemaradva, és összesen csupán két alindex lóg „le” a feltörekvő teljesítménybe. Az alindexek alapján Svédország is egy kiegyensúlyozó stratégiát követ. Érdekes, hogy a svédeknek éppen a környezeti fenntarthatóság terén vannak teendői. 

Termékinnováció és/vagy üzleti folyamatinnováció?

Láthattuk, hogy Magyarország moderált innovátor kategóriába váltása számos terület fejlesztését követeli meg. A továbbiakban három egymáshoz és a termékinnovációhoz és üzleti folyamatinnovációhoz is szorosan kapcsolódó alindexet mutatunk be. 

Az Innovátorok alindex a KKV szektort értékeli az EU-s átlag alapján a termékinnovációban és a folyamatinnovációban (értsd üzleti folyamatinnovációban). A feltörekvő kategóriába tartozó V4 országokban szinte egyöntetűen ez a leggyengébb teljesítményt mutató alindex. Ehhez az alindexhez szorosan kapcsolódnak a kiadások forrását és mértékét megragadó Finanszírozás és támogatás és Vállalati befektetések alindexek.

A Finanszírozás és támogatás számai alapján megállapítható, hogy a hazai gazdaságpolitika kiemelten kezeli az üzleti szféra K+F kiadásainak kormányzati támogatását. A hazai érték az EU-s átlag 151 százaléka, ami messze meghaladja az EU átlag alatti cseh (75,1 százalék) és a svéd (76,8 százalék) mértéket is. Miközben a hazai közszféra K+F kiadásainál éppen fordított a helyzet. E mutatóban mind a cseheket, mind a svédeket EU-s átlag feletti teljesítmény jellemzi. Idehaza pedig az EU-átlag harmadán állunk. 

Vélhetően az üzleti szféra számára kedvező gazdaságpolitikai háttér húzó hatása, hogy a Vállalati befektetések alindexben – a többi feltörekvő V4 országokhoz viszonyítva – a magyar üzleti szektor K+F kiadásai magasak. A K+F kiadások az üzleti szektorban mutató magyar 75,2 százalékos értéke messze meghaladja a lengyel 55 százalékos és a szlovák 28,4 százalékos értékeket. A K+F kiadások üzleti szektorban mért szintje és azok kormányzati támogatása a cseheknél egy szinten van (81,6 százalék és 80,7 százalék), de a lengyeleknél sem látható nagyságrendi eltérés (55,3 százalék és 75 százalék). A számok alapján úgy tűnik, hogy a hazai gazdaságpolitika jelentős üzleti K+F kormányzati támogatása (151 százalék) nem tud hatékonyan felszívódni az üzleti életben (75,2 százalék).

Erre a hatékonysági problémára utalhat az Innovátor alindex is, amely – mint írtuk – a KKV-k termékinnovációit és üzleti folyamatinnovációit veszi górcső alá. A magyar KKV-k 56,3 százalékos termékinnovációja csak a szlovákokhoz (29,9 százalék) és a lengyelekhez (21,3 százalék) viszonyítva irigylésre méltó. Összességében megállapítható, hogy idehaza nemcsak, hogy a gazdaságpolitika üzleti K+F-et kiemelkedően támogató szándéka nem ér el a KKV-kig, de maga az üzleti szektoron belül is gyengébb ez a vállalati kör. Ez utóbbi megállapítás kapcsán érdemes összevetni a K+F kiadások az üzleti szektorban mutató és a terméket innováló KKV-k EU-s átlaghoz mért arányát. Idehaza a 75,2 százalékos értékhez (K+F kiadások az üzleti szektorban) az 56,3 százalékos (Termék innovátorok KKV) érték társul.  A cseh és a svéd adatok ettől eltérő képet mutatnak, náluk kéz a kézben jár ez a két adat: a cseheknél 81,6 százalék és 83,3 százalék, a svédeknél 169,5 százalék és 162,1 százalék. 

A magyar KKV-k folyamatinnovációs aránya (16,4 százalék) egy további strukturális problémára is rávilágít. A cseheknél és a svédeknél a termékinnováció és a folyamatinnováció nagyjából egy szinten van. 

Idehaza – a termékinnovációra kihegyezett gondolkodásmódban – nagyon leértékelődött az üzleti folyamatinnováció. 

Meglátásunk szerint, ahogyan több ország példája is mutatja, ennek a két mutatónak együtt kellene mozognia. Nem csak azért, mert termékinnováció általában folyamatinnovációt is feltételez. Hanem azért is, mert a folyamatinnováció önmagában is értékteremtő. Azzal, hogy a cégek fókuszából kikerült az üzleti folyamatinnováció, saját érdekeik ellenében is cselekednek.

Ha az elemzés idősorát kiegészítjük a 2014-2021 közötti időszakra, akkor egy érdekes jelenség rajzolódik ki. Magyarországon 2014-ben a termékinnováció szintje az EU-s átlag 13,1 százalékán állt. Ezzel az értékkel 2014-ben a termékinnováció volt az ország innovációs teljesítményének leggyengébb láncszeme. A mutató innen ment fel 2021-re 56,3 százalékra. Ezzel párhuzamosan az üzleti folyamatinnováció 44,5 százalékról (2014-ben, 2014-es bázison) zuhant 16,4 százalékra (2021-ben, 2021-es bázison). Ezzel a csökkenéssel 

2021-re az üzleti folyamatinnováció vált az innovációs rendszer szűk keresztmetszetévé. 

Itt sajnos nem csak „helycseréről” van szó. Az értékek alakulása arra is felhívja a figyelmet, hogy a két terület – vagy egyik, vagy másik irányba, de – egymástól el van távolodva.

Összességében megállapítható, hogy az innovációs rendszer fókuszpontjaiban egy kiegyensúlyozott, EU átlag körüli, akár az alatti teljesítmény elérése már a moderált innovátorok közé repítheti Magyarországot. A teljes innovációs rendszerben a leggyengébb láncszemnek ma az üzleti folyamatinnováció tűnik. Az üzleti folyamatinnováció elmúlt időszakban tapasztalt leértékelődése különösen szembetűnő a termékinnovációt kiemelten kezelő hazai kontextusban. Célszerű lehet e két területen egyensúlyra törekedni. Kritikus pillanatban vagyunk, mert az üzleti folyamatok radikális átalakítását ígérő digitalizáció már túl van a kopogtatáson. És a fenntarthatósági törekvések is fokozatváltásban vannak. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSok pénz keres gazdát, de furcsa, szögletes szabályoknak kell megfelelniA G7 eheti podcastjában egy angyalbefektetővel, egy startup vezetőjével és egy egyetemi docenssel beszélgettünk. A befektetők sokféle szabályai megnehezítik a rugalmasságot.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMély válság fenyegeti a kockázatitőke-piacot Kelet-Közép-EurópábanNoha a kockázatitőke-befektetések idei összege várhatóan a tavalyi rekordot is túlszárnyalja, az üzleti hangulat már gyökeresen megváltozott a régió kockázati- és magántőkepiacán.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat fejlesztés innováció tudomány vállalat Olvasson tovább a kategóriában