A vidéki magyar lakosság szokatlan jelenséggel szembesült 1992-ben: az éppen csak pelenkás korba lépő hazai kapitalizmus egyik újdonságaként citromsárga furgonok jelentek meg a falvakban és a városokban, érkezésüket pedig már jó előre lehetett hallani – az autóra szerelt megafonok gondoskodtak róla, hogy egy egyszerű, de azóta is ikonikus szignál túlharsogja a tévék zaját. A kocsik oldalán a Family Frost felirat állt.
„Ez volt a vadkelet, a svédek ehhez még nem voltak hozzáedződve” – meséli Félix Miklós, a Family Frost ügyvezetője. A vállalat alapötlete svéd volt, ezt franchise-rendszerben próbálták áthozni a németek Magyarországra.
Pár év után azonban rájöttek, hogy egy gulyáskommunizmusból kapitalizmusba váltott ország piaci viszonyait nehezebb kiismerni, és muszáj lesz helyi erőt alkalmazni.
Félix Miklós ebben az időben befektetési bankárként dolgozott, és akkoriban ők is láttak fantáziát a magyar hűtőiparban, végül egy fejvadász találta meg azzal az ajánlattal, hogy menjen át a Family Frosthoz rendet rakni.
„A németek szabadulni akartak a svédektől, a franchise-rendszer nem működött, nem akart beindulni a cég, újra kellett gondolni az egészet” – idézi fel Félix Miklós. A depókat teljesen saját kézbe vették, konszolidáltak, és új depókat indítottak, ám a legégetőbb probléma az volt, hogy a cégből kontrollálatlanul szivárgott el a pénz. „Egészen speciális helyzet volt, hogy lényegében minden ágon ömlött ki a pénz, havi tízmilliós tételben tűnt el áru. Abban az időben azért pedzegették, hogy abban a faluban, ahol az eredeti hűtőház volt, elég sok új ház is felépült.” Egy-két év alatt sikerült ezeket a réseket betömni, és megindulhatott az építkezés.
Bár itthon 30 éve folyamatosan jelen van a márka, a háttérben rengeteg tulajdonosváltás történt. Az eredetileg svéd márkát először a németek hozták be, franchise-rendszerben, majd ezt a német céget a Schöller vásárolta fel. A Schöllert az egyik legnagyobb német élelmiszeripari cég, a Südzucker kebelezte be később, tőlük viszont a Nestlé kivásárolta a Schöller-csoportot. Pár évvel később a Nestlé úgy döntött, hogy kivonul a kelet-európai jégkrémpiacról, és eladták a Schöller-csoportot Nyugat-Európa egyik legnagyobb, mélyhűtött szállítással foglalkozó cégcsoportjának, az Eismann-nak. Ebben egy holland befektetési társaság szerzett többségi részesedést, és ők 2015-ben úgy döntöttek, hogy nem szeretnének kelet-európai kitettséget, így felajánlották a menedzsmentnek, hogy eladják nekik a céget – így állt fel a mostani, 100 százalékig magyar tulajdonosi szerkezet.
„Mindenki tudta, mi a portéka” – emlékszik vissza a kivásárlás pillanatára Félix Miklós. „Egy menedzsment-buyout legszenzitívebb pillanata az, amikor az ötletet bedobják, mert ha ez összeomlik, és a menedzsment nem kap elég jó ajánlatot, vagy nem akarja átvenni a céget, akkor az komoly bizalmi válságot okozhat. Büszke voltam magamra, hogy lojális és jó partner voltam, de mivel befektetői hátterem van, elég hamar gyanút fogtam bizonyos kérdések hallatán, éreztem, hogy valamire készül a tulajdonosi kör. Jó volt a viszonyunk, visszakérdeztem, hogy jól sejtem-e, amit sejtek, mert akkor én holnap repülőre ülök és megyek hozzátok, hogy beszéljünk. Pár hónap alatt megtörtént a kivásárlás, szerintem mindenki jól járt” – összegzi az ügyvezető.
Félix Miklós az elmúlt 15-20 év legnagyobb problémáját a beruházások elmaradásában látta, így az átvétel után azonnal fejlesztésekbe kezdtek: megépítették a hűtőházat, második lépésként pedig megkezdték a flotta modernizálását, mindezt saját forrásból.
„A rendszer lényege, hogy a vevő pontosan tudja, mikor jön a kocsi” – magyarázza az ügyvezető. A legnagyobb kihívás ennek megfelelően az autók útvonalának megtervezése, van olyan kocsi, amely naponta 200 kilométert is megtesz. Jól jött a külföldi tulajdonosi háttér, mert volt utánpótlás olyan német és holland egyetemistákból, akiket kifejezetten az anyacég tanított be, és ők tervezték az útvonalakat, melyeket demográfiai és praktikussági jellemzők figyelembevételével állítottak össze – van olyan útvonal, mely 20 éve változatlan, és pont emiatt integrálódni is tudott a vidéki települések életébe. Nemcsak megszokták, de össze is barátkoztak a sárga furgonok sofőrjeivel, Félix Miklós szerint van, hogy az érkező autót már kávéval várják a helyiek, volt, akit meghívtak esküvőre, sőt, akadt példa arra is, hogy az eladó a jövendőbelijét a vevők között találta meg.
A Family Frost az elmúlt 30 évben egyszer sem változtatott a szignálján, melyre azóta rátapadt, hogy a dallam igazából azt jelenti: „Szólj anyádnak, hozzon pénzt!”. Az ügyvezető szerint az igazság az, hogy a szignál egy régen csődbe jutott, a sarkkörön túl működő svéd rádió szignálja volt, a dallamot a Family Frost eredeti, svéd tulajdonosai mentették át.
A dallam – feltételezhetően – egy 18. századi svéd zeneszerzőtől származik, aki különféle pásztordalokat és egyéb, a svéd paraszti élethez köthető dalokat dolgozott fel, köztük a „Storm och böljor tystnare’n” címűt, mely szabad fordításban azt jelenti, hogy „csitul a vihar és a hullámverés” – az alábbi videóba bele sem kell tekerni, az ismerős dallam az első öt másodpercben felfedezhető.
A svédeknél a mai napig a jégkrém a fő profil, itthon azonban más a helyzet: Félix Miklós szerint a magyarok augusztus 20. után lényegében leállnak a jégkrém- és fagylaltfogyasztással, a nyári szezonban a jégkrémek a teljes forgalom 70 százalékát teszik ki, a maradék 30 százalék a fagyasztott ételekből és zöldségekből jön ki, télen viszont a jégkrémeladások aránya 15 százalékra esik vissza.
A Family Frost autóival az értékesítést nem a cég alkalmazottai végzik, hanem szerződéses partnerek. A partnerek a Family Frosttól bizományos értékesítésre kapják az árukészletet, az autót pedig a cégtől bérlik. Az árakat nem képezhetik szabadon, lefelé ugyan eltérhetnek a cég által megszabott maximumtól, de fölé nem mehetnek. A „túrákra” szerződnek az eladó partnerek a céggel, és a jutalékkulcs megállapodáskor figyelembe veszik az adott túra jellegzetességeit is, hiszen van, akinek hosszabb útvonal jut, olyan településeken, ahonnan kisebb bevétel várható, eközben viszont például az üzemanyagköltség a távolság miatt sokkal magasabb.
A G7 korábbi, nem reprezentatív élelmiszerár-inflációs felmérésével kapcsolatban Félix Miklós megerősítette, hogy hasonlót tapasztalnak ők is. „A beszerzési áraink durván elszálltak, és még nem látjuk, hogy hol lesz ennek a vége. A zöldségek még csak most jönnek, ráadásul ebben az iparágban a legnagyobb költségelem az energia. A céges autóink most kikerültek az üzemanyag-ársapka alól, a külföldi termékek beszerzésénél a forint-euró-árfolyam nehezíti az üzletet.” Az áremelkedést próbálták nem teljes egészében a vevőkre terhelni, az inflációs szint alatt emeltek csak árat, ám a továbbiakkal kapcsolatban az ügyvezető már óvatosabban nyilatkozott, nem tudják még, mekkora beszállítói áremelkedéssel számoljanak.
Fogalmam sincs, mit bír el a néplélek, korlátlanul mi sem tudjuk benyelni a gyártói áremelést. Kritikus pont lesz, hogy a vevők pénzügyi helyzete hogyan alakul, a háztartásokat milyen arányban fogja érinteni a rezsicsökkentés visszavágása. Abban is biztos vagyok, hogy a hatósági üzemanyagár a lakosság számára is meg fog szűnni. Ez nekünk abból a szempontból talán majd jól jön, hogy megnő a házhoz szállítás értéke. Aztán ott van a kamatstopok eltűnése a törlesztőrészletek szempontjából, hogy az mit fog magával hozni, és persze az sem mindegy, hogy milyen béremeléseket tudnak majd kiharcolni maguknak az emberek.
Az ügyvezető szerint biztosan lesznek olyan cégek, akik most elhullanak majd ezen a piacon. „Vannak cégek, akik nem fix kamatot fizetnek a felvett hiteleik után, hanem piacit, azok valószínűleg földbe fognak állni. Villámgyorsan 15-20 százalék körüli mozoghatnak majd a hitelek kamatai. Ezt egy olyan vállalkozás, ami 3-5 százalékkal tervezett, nem fogja tudni kitermelni. Az ipar eddig sem tartozott a rezsicsökkentés alá, piaci áron vettük az áramot, ami már január óta nagyon drága volt. Akinek hosszú távú szerződése volt, az még megúszta egy ideig, de általánosságban az egy évre előre lekötött szerződések jellemzőek. 2020-ban a 2021-es évre egy kilowattóra áramra 19 forintért lehetett szerződni*plusz 14 forint a megújuló energiatermelést támogató kötelező átvételi rendszer miatt, most 90-110 forint körül szerződtek. Az áramár 100 forint fölött van a cégek számára, a jövő évre 10-20 százalékos növekedéssel számolnak. Viszont a kétéves távlat már optimistább, ott elképzelhető csökkenés.”
A cégnek némi szerencse is jutott: két éve döntöttek úgy, hogy belefognak egy nagyobb napelemes fejlesztésbe. „Nagy szívfájdalom és teljes nonszensz, hogy csak úgy lehetett az elektromos művekkel szerződni, hogy nem lehet visszatáplálni a rendszerbe, így csak akkor működik, ha a teljes termelést saját magunk azonnal fel is használjuk. A kapacitásunk harmadát tudjuk ezért csak kihasználni, kétharmad parlagon marad, rengeteg áramot tudnánk termelni, de nem lehet” – teszi hozzá.
Vállalat
Fontos