Napi szinten 300-500 millió eurós bevétele is lehetett a Gazpromnak az európai gázszállításokból az elmúlt nagyjából egy hétben. Ha a tőzsdei árakkal számolunk, akkor a napi bevétel eddig átlagosan 80 százalékkal volt magasabb a háború kitörése óta, mint ami az év korábbi szakaszában. A növekedést pedig csak részben magyarázza a gáz árának jelentős emelkedése, az is szerepet játszik benne, hogy az invázió kezdete óta jóval több gáz érkezik a kontinensre.

Eurószázmilliókat nyernek

Ahogy pénteki cikkünkben írtunk róla, az ukrajnai orosz invázió megindítását követően jelentősen, nagyjából harmadával nőtt az Oroszországból befutó vezetékeken Európába érkező gáz mennyisége. Ennek magyarázata az, hogy korábban az oroszok (amennyire a szerződéseik engedték) visszafogták a szállításokat, és a hiányzó mennyiséget most pótolhatják.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMost már látszik, hogy az orosz gázszállítások előrejelezték a háborútA szerződések alapján a Gazpromnak meghatározott mennyiséget kell szállítania. Ettől eltérhet ugyan, de később pótolnia kell. Az elmúlt napokban ez történik, a korábbi ár dupláján.

Erre azért van szükség, mert – ahogy ezt egy ágazati szakérő a G7-nek elmondta – a Gazprom európai szerződéseiben jellemzően rögzítve van egy meghatározott mennyiség, amitől az orosz cég tartósan nem térhet el. A megállapodás bizonyos mozgásteret enged, tehát időlegesen lehet kevesebbet szállítani a vállalt mennyiségnél, de később ezt pótolni kell. A jelek szerint pedig a háború előtt az oroszok a szerződésekben kikötött minimumot teljesítették, és most dolgozzák le a különbözetet.

A Gazprom szempontjából a szállítások visszafogása háború nélkül is lehetett racionális üzleti magatartás. Az alacsonyabb mennyiséggel ugyanis tartósan magasan tarthatták az árakat Európában. Különösen, hogy egy-egy orosz illetékes nyilatkozatával, vagy a szállítási kapacitás-lekötések csökkentésével tovább lehet növelni a bizonytalanságot a piacon, amivel az oroszok rendszeresen éltek is. Az ezek miatt tartósan magas árak pedig nagyon jelentős többletbevételt jelentettek már az elmúlt hónapokban is a vállalatnak, illetve az orosz államnak.

A háború megindításával viszont a visszafogott szállítás már elég egyértelműen spekulációnak tűnik. A gáz árának megugrása miatt ugyanis azt a mennyiséget, amit korábban nem szállítottak le, most másfélszer-kétszer drágábban lehet értékesíteni. Aki pedig tudta, hogy háború lesz, könnyedén számolhatott ezzel előre.

Mindez azonban azt is jelenti, hogy az európai vevők a drágább és nagyobb mennyiségű gáz kifizetésével nagyon masszív forrásokhoz juttatják az oroszokat.

A korábban visszatartott és most pótolt mennyiségen önmagában naponta több tízmillió eurót nyerhet a Gazprom^*Azzal, hogy most adja el és nem korábban adta., összességében pedig százmillió eurós nagyságrenddel dobhatta meg a napi bevételét a háború.

Át kell venni a gázt

De miért van az, hogy miközben más területeken nagyon súlyos szankciókat vezettek be a nyugati országok, addig a gázpiacon folyamatosan tömik pénzzel az oroszokat?

A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a nagyon leegyszerűsített válasz az, hogy a szerződéses feltételek nem engednek túl nagy mozgásteret Európának még a beszerzési mennyiség csökkentésére sem.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg elfogyhat a gáz Európában az orosz-ukrán háború miatt?A rövid válasz az, hogy igen, a hosszabb ennél azért bonyolultabb. Rövidtávon nem kell hiánytól tartani, de elhúzódó konfliktus esetén az árak elszállása a jobbik forgatókönyv.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEurópa túlélné az orosz gáz hiányát, Oroszország kevésbéAz orosz földgázszállítások lekapcsolása sokkal inkább Oroszország számára lenne katasztrófa, és az idő is ellene dolgozik.

Arról már többször részletesen írtunk, hogy a szállítások teljes leállításának milyen következményei lennének. Röviden: valószínűleg az oroszok járnának rosszabbul, de Európa is erősen megszenvedné. Az uniós országoknak és állampolgáraiknak biztosan komoly áldozatokat kellene hoznia, ami miatt egy ilyen döntést a politikusok is csak sokkal óvatosabban vállalnak be.

A felek között kölcsönös függőség van, így a gázkereskedelem leállítását az utolsó utáni pillanatig el akarják kerülni.

A korábbinál is nagyobb mennyiség beszerzése, és a teljes leállítás között azonban elég széles a skála. Európa elvileg megtehetné azt, hogy csak a minimálisan szükséges gázt veszi át, ezzel is elzárva a bevételektől Oroszországot.

Ezt azonban a gázszerződések általában nem engedik meg. Ahogy az eladó garanciát vállal a szerződött mennyiség leszállítására, úgy a vevő is annak átvételére. Ha tehát egy ilyen megállapodással valaki nem veszi át és fizeti ki a gázt, akkor megszegi a szerződést^*Sőt a megállapodásokban úgy nevezett take or pay kitétel is lehet, aminek épp az a lényege, hogy a vevő akkor is köteles kifizetni a kontraktusban rögzített mennyiség egy részét, ha valamiért kevesebb gázra lenne szüksége..

Meddig számít egy szerződés?

Persze mondhatnánk azt, hogy ebben a helyzetben luxus szerződéses feltételekkel foglalkozni, a piacon azonban valószínűleg más a mentalitás. Ahogy Pletser Tamás az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője fogalmazott a G7-re írt cikkében: a szovjet, majd az orosz vállalatok, amióta megjelentek az európai piacon, mindvégig kínosan ügyeltek arra, hogy az ország megbízható termelőnek számítson. Ha a Gazprom megszegné a hosszú távú szerződéseiben szereplő mennyiség leszállítását, akkor ez a 60 év alatt felépített kép törne darabokra. Ugyanez azonban a másik félre is igaz.

A szerződésszegés így olyan precedenst teremtene, amely később, egy újrarendeződő világban erősen veszélyeztetné az ellátásbiztonságot.

Ennek a jelentőségét az ágazati szakértők is elég eltérően ítélik meg. Többek szerint a felek a gázpiacon nem kockáztatnak és fenntartják a törékeny status quo-t, de az sem elképzelhetetlen, hogy ez nem így lesz.

Egyrészt nagyon valószínű, hogy a mostani események fel fogják gyorsítani az európai energetikai átállás folyamatát, amelyben az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kap majd az oroszoktól való függőség csökkentése. Így viszont a jövőbeli ellátásbiztonság már kevésbé hangsúlyos kérdés, hiszen ha úgysem függünk az orosz szállításoktól, akkor nem baj, ha azok nem annyira kiszámíthatóak, mint az elmúlt 60 évben voltak.

Másrészt az oroszok, ha a gázt rendben szállítják is, a háborúban sorra döntik meg az energiaellátást és annak biztonságát érintő tabukat is. A zaporizsjai atomerőmű bombázása nagyjából minden vonatkozó nemzetközi egyezményt megsértett. A támadásról a korábban paksi bővítésért felelős államtitkárként dolgozó Aszódi Attila, aki rendszeres résztvevője volt az évente megrendezett moszkvai Atomexpóknak blogbejegyzésében azt írta:

nem értem, hogy Oroszország hogyan akar a jövőben bármely országban atomerőművi projekteket megvalósítani, ha jelenleg alapvető nemzetközi egyezményeket nem tart tiszteletben? Mi a mesterterv, hogyan gondolják, hogy bármely ország lakossága el fog majd a jövőben fogadni egy orosz építésű atomerőmű projektet?

Hasonló kérdések pedig bármikor felmerülhetnek a gázszerződések kapcsán is, így ha most tényleg ez a visszatartó erő, könnyen lehet, hogy már nem sokáig lesz az.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ gáz háború orosz-ukrán konfliktus Olvasson tovább a kategóriában