Egészen furcsa dolog történik a hazai benzinkutakon az elmúlt hetek óta. Eredetileg azzal a céllal kezdtük el írni ezt a cikket, illetve elemezni az európai és a hazai üzemanyagárakat, hogy kiszámoljuk, mennyit bukhattak a kereskedők a 480 forintos hatósági díjszabással abban a nagyjából három hétben, amíg ennyiért adták a benzint és a gázolajat. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy az európai és a régiós trendek szerint egyáltalán nem kellett volna 480 forint alá csökkennie az áraknak.
Első ránézésre úgy tűnik, mintha a november közepi, literenként 30 forintos kényszerű csökkentés egyszerűen tartósan beépült volna az árakba. A valóságban azonban ennél bonyolultabb a helyzet. A kezdőlökést tényleg a hatósági ár adhatta meg,
mostanra azonban valószínűleg a legnagyobb szereplők kiszorítósdija nyomja lefele az árakat, és a láncok egymás, illetve saját árrésüket, tehát hasznukat zabálják fel.
November 15-én a hatósági ár bevezetése a 95-ös benzinnél átlagosan 26, a gázolajnál nagyjából 32 forintos kényszerű csökkentést jelentett. A következő nagyjából két hétben azonban ennél is volt nagyobb a különbség ahhoz az árhoz képest, amit az intézkedés nélkül kellett volna fizetni egy átlagos magyarországi kúton. Bár euróban kifejezve az uniós országokban ekkor már stagnált-csökkent az üzemanyagok ára, mivel a forint látványosan gyengült november közepén, a benzin és a gázolaj is 515 forintos literenkénti áron érte volna el a csúcsát november utolsó napjaiban.
December elején azonban az uniós országokban – és ezen belül a közvetlen régiónkban is – már jóval olcsóbb volt az üzemanyag, mint pár héttel korábban, ráadásul némileg a forint is elkezdett erősödni, vagy legalábbis nem gyengült tovább. Ekkor volt az első érezhető árcsökkenés Magyarországon is, egy héttel később pedig már az átlagárak is 10-15 forinttal a hatósági alatt voltak.
Ha euróban számolunk, akkor a hazai ármozgások december első felében nagyjából a többi európai országban tapasztaltakhoz hasonlóan alakultak. Azzal az apró különbséggel, hogy itthon korábban volt egy egyszeri hatalmas csökkenés. Azaz a hazai üzemanyagárak úgy követték le a nemzetközi ármozgásokat, mintha nem lett volna hatósági ár,
a 30 forintos diszkont tartósan beépült az árba.
Sőt, kissé még nőtt is. Egy hete hétfőn*Mindig hétfővel frissítik a nemzetközi adatokat, ezért érdemes ezt a dátumot vizsgálni. a holtankoljak.hu adatai szerint a hazai kutakon a gázolaj literjéért átlagosan 470 forintot kellett fizetni. Ha a hatósági ár előtti helyzetből indulunk ki, akkor az átlagos európai árváltozás alapján aznap 502 forintba kellett volna kerülnie a dízelnek, hat régiós ország*Csehország, Horvátország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia. árainak alakulása szerint pedig ennél is egy forinttal többe.
A benzin esetében még ennél is nagyobb volt a különbség. A 13-án mért 465-ös árral szemben az európai változásokkal számolva 498, míg a közép-európai trendekkel kalkulálva 500 forintos ár adódik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy múlt héten itthon ismét emelkedtek az árak, így ez a különbség vélhetően kicsit szűkült, az eltérés azonban így is minden bizonnyal közel 30 forint maradt a tényleges és a várható árak között.
A furcsa ármozgások hátterében szakértők szerint a különböző szereplők piaci stratégiái állnak. Érdekesség, hogy a Mol már a nagykereskedelmi árat is jóval nagyobb mértékben csökkentette, mint ami várható lett volna. Az alábbi ábrán látszik, hogy a nagykereskedelmi ár alapján becsült benzinkúti díjak hogyan szakadtak el az európai trendektől december elején. Volt egy hat napos időszak, amikor a holtankoljak.hu információi szerint a Mol a benzinnél 26, a gázolajnál 21 forintot vágott a nagykereskedelmi árból.
Ahogy Bujdos Eszter, a portált működtető cég ügyvezetője lapunknak elmondta: ilyen mértékű árcsökkentés ennyire rövidtávon egyáltalán nem jellemző. Legutóbb a koronavírus-járvány első hullámának berobbanása idején volt hasonlóra példa, de akkor beszakadt a kereslet, az olaj ára pedig egy időben még negatív is volt.
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint az olajpiaci folyamatok alapján egyébként lehetett számítani arra, hogy a legtöbb országban olcsóbb lesz az üzemanyag. Itthon ráadásul az amerikai olajtartalékok felszabadítása és az OPEC kínálatnövelése mellett a forint erősödése is árcsökkentést vetített előre, de nem akkora mértékűt, amekkorát tapasztalhattunk.
Ezek alapján tehát már a Mol nagykereskedelmi árképzését sem könnyű első blikkre megérteni, a benzinkutak díjszabásának alakulása pedig még kevésbé érthető. A kiskereskedelmi árak ugyanis – ahogy ez a fenti grafikonokon látszik – még ennél is nagyobb mértékben estek. Azaz a töltőállomások annál is olcsóbban adják a benzint és a gázolajat, mint amit a Mol nagykerárai indokolnának.
A nagykerárban, ahogy erről már volt szó, és az ábrán is látszik, múlt héten már volt némi korrekció. Sőt egyesek szerint a Mol többet emelt vissza, mint ami várható lett volna, azaz kompenzálta a korábbi túlzottnak tűnő árcsökkentés. A kutak közül azonban ezt nem mindegyik követte le teljes mértékben.
Egyes forrásaink szerint
épp a magyar lánc emelte a legvisszafogottabban az árakat a töltőállomásain.
Budapesten pénteken nagyjából másfél tucat olyan Mol kút volt, ahol mindössze 5 forinttal kértek többet a 95-ös benzin literjéért, mint egy Auchan töltőállomáson. Ez a különbség jellemzően 20-30 forint szokott lenni.
Bár a mostani árakat közvetlenül már nem a hatósági intézkedések szabályozzák, közvetve mégis azok hosszabb távú hatásait láthatjuk. Az üzemanyagárak maximálása ugyanis igencsak átszabta a piacot azzal, hogy az olcsó diszkontkutak árelőnyét eltüntette. Mivel mindenhol tulajdonképpen ugyanannyiért lehetett kapni a benzint és a gázolajat, azok közül, akik korábban olcsó kúton vásároltak, most rengetegen átmentek egy drágább, márkázott, tehát színes kúthoz. Ezt az átrendeződést több piaci forrásunk is megerősítette. Az OMV-nél például a G7-kérdésére azt válaszolták, hogy
sokan voltak, akik az azonos árszint mellett inkább az OMV márkát választották, így a töltőállomásokon forgalomnövekedést tapasztaltunk.
Ennek eredményeként a diszkontkutak forgalma jelentősen lecsökkent, így ők rá voltak kényszerítve arra, hogy az első adódó alkalommal lejjebb vigyék az áraikat. A többiek ezzel szemben első ránézésre viszonylag kényelmes helyzetben voltak: bár az egy eladott literre jutó nyereségüket erősen megnyirbálták a maximált árral, a forgalom növekedése minden jel szerint ezt legalább részben ellensúlyozta.
Csakhogy forrásaink szerint a különböző láncok eltérően profitáltak ebből az átrendeződésből.
Az OMV mellett állítólag a Shell volt a másik nagy nyertes, a Mol viszont csak kisebb forgalmat tudott magához irányítani.
A két cégnél ugyanakkor az erre vonatkozó kérdéseinkre nem kívántak válaszolni.
Mindenesetre a Mol jelenlegi viselkedését még meg is magyarázhatja, ha tényleg ez történt. Azzal, hogy erőltetett tempóban kezdték el csökkenteni a nagykereskedelmi árakat, megnyitották a lehetőséget a diszkontok számára, hogy ismét olcsóbbá váljanak a nagy láncoknál. A saját kiskereskedelmi áraik alacsonyan tartásával viszont minimális szinten tartották az árkülönbséget a Mol-kutak és a diszkont töltőállomások között. Mivel múlt héten a Mol nagykereskedelmi áremelésére a többi márkázott kút látványosabban drágított, a magyar láncnál elvileg elérhették, vagy elérhetik, hogy a diszkontról áttérő autósok ne az OMV-t, vagy a Shellt, hanem őket válasszák.
A piacon ugyanakkor továbbra is többen attól tartanak, hogy a magyar lánc a jelenlegi helyzetet, illetve a nagykereskedelmi árak alakítását a kezdetektől tulajdonképpen a konkurensek kiszorítására próbálja felhasználni. Ez már a hatósági ár bevezetése környékén is felmerült, a pletykákra illetve félelmekre pedig csak ráerősített, hogy a részben az állam (illetve az állam által kiválasztott alapítványok) tulajdonában álló cég hivatalosan is jelezte: hajlandó átvenni azokat a kutakat, amelyek esetleg bajba kerülnek a maximált ár miatt.
Kérdés persze, hogy ezt az árképzést mennyire lehet hosszan fenntartani. A Mol, mint nagykereskedő, illetve a kutak természetesen üzleti titokként kezelik az árrést, amivel dolgoznak. Korábbi sajtóinformációk szerint azonban a jelenlegi árszint mellett mind a nagy-, mind a kiskereskedők 20-30 forintot tehetnek el egy liter üzemanyag után. Magyarul a szereplők jelenleg alsó hangon a hasznuk feléről lemondanak.
Bár a késő őszi-kora téli időszak nem a legforgalmasabb a töltőállomásokon, havi szinten így is eladnak nagyjából 450 millió liter üzemanyagot. A literenkénti 30 forintos árcsökkentéssel így egy hónapban 13,5 milliárdos jövedelemtől esnek el a kereskedők. Ez azért valószínűleg hosszútávon nem tartható állapot, így nem lenne meglepő, ha nagyon hamar ismét a hatósági árat kellene fizetni a kutakon.
Vállalat
Fontos