Sokkhatások és állami kényszer viszi előre a magyar vállalkozások modernizációját

(A szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az Európai Unió Digital Economy and Society Index (DESI) rendszeres méréseinek köszönhetően évről-évre látható, hogy Magyarország hol tart a digitalizációs versenyfutásban. Az öt dimenzióban mérő DESI adatai alapján beazonosítható, hogy leginkább a digitális technológiák integráltságában maradunk el az EU átlagától, ami a vállalkozások digitális felkészültségét összegzi. Az adatokat alaposabban megnézve (lásd a 2020-as riport 12. oldalát) látszik, hogy 2018-ig a magyar vállalkozások az átlaggal megegyező mértékben fejlődtek, 2018-2020 között viszont teljesen megállt a fejlődés, ami további leszakadáshoz vezetett. A cikk írásakor elérhető legfrissebb, 2020-as DESI jelentés még a 2019-es adatokkal dolgozik, így a koronavírus hatását nem mutatja. Várható, hogy a járvány elmozdulást hozott ezen a területen, de ettől függetlenül elmondható, hogy a vállalkozások digitális versenyképességének növelése az egyik legfontosabb hazai feladat.

Nézzük meg közelebbről, hogy vajon milyen tényezők és folyamatok hajthatják előre egy vállalkozás digitálisabbá válását. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban öt kiemelt tényezőt vizsgálok meg rövidebben (koronavírus, szabályozás, alkalmazottak és cégvezetők, vevők, verseny). Ennek során a kifejezetten a kkv-k digitális versenyképességével foglalkozó Digiméter mérési rendszer tavalyi és friss, 2021. augusztus-szeptemberi adatfelvételének eredményei lesznek a segítségemre.

1. Az „élet”: a koronavírus okozta kényszerdigitalizáció

A 2020. tavaszi korlátozások első sokkja által okozott általános üzleti elbizonytalanodás után pár héten belül érzékelhetővé vált, hogy a cégek megoldást keresnek a veszélyhelyzet jelentette lezárásokra. A koronavírus olyan (kényszer) digitalizációt hozott, ami 2-3 évvel repítette előre a vállalkozásokat ezen a téren. A Digiméter 2020. tavaszi első hulláma kifejezetten a koronavírus hatásaival foglalkozott, megállapításaink szerint

miközben a távmunka és a digitalizáció hatalmas lendületet kapott, a hazai kis- és középvállalatok gyengeségei is megmutatkoztak a koronavírus-járvány alatt. A vállalkozások többségének főleg munkaszervezési problémái akadtak, digitális felkészültségben pedig nagy a szakadék az egyes szektorok, illetve Budapest és a vidék között.

Azt azonban akkor még nem lehetett tudni, hogy az újonnan bevezetett digitális megoldások mennyire bizonyulnak tartósnak. Mivel a 2020. őszi és 2021. őszi Digiméter felmérés ugyanazzal a kérdőívvel és hasonló mintavételezés mellett történt, ma már kijelenthető, hogy az elmúlt egy évben nem történt érdemi előrelépés a kis-és középvállalkozások digitalizációja terén. A Digiméter fő indexe mindkét évben 40-es értéket mutatott (100-as skálán), látszólag nem történt érdemi elmozdulás tavalyhoz képest. Az adatok mélyére nézve azonban több apró eltérésre lehetünk figyelmesek, amik hosszabb távú változások előszelét is jelenthetik (ezekről bővebben lásd a 2021-es Digiméter kutatás eredményeit összegző rövid beszámolót).

A főindex stabilitása meglepett minket, a mérés készítőit is, arra számítottunk ugyanis, hogy ha kis mértékben is, de évről-évre érzékelhető lesz a hazai cégek fejlődése a vizsgált területeken. Az okokat keresve legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy a mögöttünk álló másfél év különleges volt a kkv-k életében. 2020 márciusa után a legtöbb cég kényszerdigitalizáción ment keresztül, amikor több újítást is bevezettek (például új, online értékesítési megoldásokat próbáltak ki, távmunkára tértek át), ezek egy része azonban vagy nem vált be, vagy a járvány lecsengésével egyszerűbb volt visszatérni a jól megszokott régi folyamatokhoz, amik nélkülözik a legmodernebb digitális megoldásokat. Így a tavalyi, 2020. őszi felmérés egy részben „felturbózott” állapotot mutatott a cégekről –, valószínűleg nagyobb ugrást láttunk volna 2019 és 2020 között, ha egy évvel korábban kezdődött volna a kutatás. Ezt kompenzálhatja a 2021-ben tapasztalt változatlanság.

2. A szabályozás

Van egy olyan terület – a digitális pénzügyek – ami jóval az átlagos, 40-es fejlettségi szint felett van a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét tekintve a Digiméterben. Ennek ma egyetlen racionális magyarázata látszik, a NAV által diktált elvárások, tehát a szabályozás által kikényszerített digitalizációt méri vissza a Digiméter. Azon túl, hogy üdvözlendő a terület fejlődése, mégis sajnálatos, hogy ma Magyarországon a járvány vagy a hatóság által diktált külső kényszer motiválja leginkább a vállalkozásokat, hogy digitalizálódjanak és próbáljanak hatékonyabban működni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy belülről ne jöhetne a megújulás és fejlődés igénye, mint ahogy arra a harmadik tényező rámutat.

3. Az alkalmazottak és a cégvezetők

A 80-as évektől kezdve elmondható, hogy a munkahelyek és az iskolák indították el a világon mindenhol a mikroszámítógépek jelentette forradalmat, juttatták el először az irodai munkát végző rétegeken és az iskoláskorú gyerekeken keresztül az otthonokba a számítástechnikát. Ez idehaza sem volt másként. Mára viszont Magyarországon a lakosság jól dokumentálhatóan megelőzte az átlagos hazai kis- és középvállalkozások digitális fejlettségének szintjét. Ez már régen túlmutat a BYOD trendjén (amikor a munkavállaló a saját eszközét használja a munkavégzésben). Egy átlagos magyar kkv-alkalmazott sokkal szofisztikáltabban használja a hétköznapjaiban a digitális eszközöket és szolgáltatásokat, mint arra a munkahelyén lehetősége nyílik. A vállalkozásoknak „mindössze” követnie kellene az alkalmazottaikat (és a vásárlóikat – lásd következő pont) a digitális térbe. Ami hétköznapi egy cégvezetőnek vagy egy döntéshozónak a magánéletben, azt nem kellene elfelejtenie, amikor belép az ajtón a munkahelyén.

4. A vásárlók

A vásárlók által hajtott digitalizáció részben hasonló logikát követ, mint az alkalmazottak esetében imént bemutatott hatásmechanizmus, ugyanakkor belső lehetőség helyett a külső kényszerítő tényezők sorát szaporítja a digitalizációban. Ugyanis nemcsak az alkalmazottak, hanem a vásárlók is folyamatosan használják a digitális szolgáltatásokat és technológiát a mindennapi tevékenységeik, így a vásárlásaik során is. Ami a csavart jelenti, hogy a vevőket nem érdeklik az iparágak közötti különbségek vagy a vállalkozások fejletlenségét magyarázó egyedi történetek. A felhasználói élményről elmondható, hogy „folyékony”: az egyik iparágban tapasztalt fogyasztói élmény elvárássá formálódik egy másik iparág szolgáltatásával kapcsolatban is. Amit ma látok a távközlési szolgáltatómnál, azt másnap elvárom a benzinkúton vagy a bankomnál, így teszik egyre magasabbra a lécet a kiváló ügyfélélményt nyújtó cégek mindenki számára. Ami végső soron digitalizációs nyomást fejt ki – jól látható ez ma már az e-kereskedelem területén, ahol nem elég a tartós sikerhez jó áron, jó ajánlattal, megfelelő készlettel webshopot nyitni.

5. A transzparens verseny

A legfontosabb tényezőt hagytuk utoljára, ez pedig a verseny. De nem mindegy, hogy ki a vonatkoztatási csoport, kihez és hogyan mérik magukat a vállalkozások. Létezik egy motivációkat erősítő „hajtási lánc”, ami több lépésen keresztül előre viheti a digitalizációt. Ebben a legjobb hazai vállalkozások mérik magukat közvetlenül a nemzetközi legjobb gyakorlatokhoz, a top 20 százalék a hazai elithez, az átlag a top 20 százalékhoz és az átlag alattiak az átlaghoz. Így idővel a legjobb nemzetközi megoldások „le tudnak csorogni” a legalacsonyabb szintre.

Viszont, ha rossz a vonatkoztatási csoport, amihez egy vállalkozás mérni tudja magát, az kontraproduktív eredményhez vezethet és konzerválhatja a lemaradást. Egy hazai kkv induló webáruháza kapcsán például felesleges a Kiflivel példálózni, helyből nem tud ilyen magas lécet átugrani, elmegy a kedve az egész digitalizálástól, és hagyja az egészet a fenébe. Először a házi feladatokat kell megoldani (az elmúlt évtized digitalizációjában tapasztalt alapvető elmaradásokat kell bepótolni, hogy ne maradjon le a cég az átlaghoz képest), aztán jöhet az alacsonyan függő gyümölcsök azonosítása (mi az, amivel az átlag fölé nőhet és versenyelőnyre tehet szert a vállalkozás), majd a komplexebb feladatok megtalálása (hogyan kerülhet a legjobbak közé). Először tehát a felzárkózás lehet csak a cél (versenyhátrány ledolgozása), ezt követheti a versenyelőny keresése.

Amiben a Digiméter rendszeres mérése képes segíteni, hogy transzparens módon megmutatja a vállalkozásoknak a hazai átlagot és az egyes vállalkozásokhoz hasonló cégek digitális fejlettségét. A kutatás lezárultát és az elemzés elkészítését követően az Én Digiméterem révén bárki kitöltheti ugyanazt a kérdőívet, amit a kutatásban részt vett cégek is. Válaszai nem kerülnek be ugyan a reprezentatív mintába – így a digitális méterrúd pontossága megmarad –, viszont hozzámérheti magát az átlaghoz vagy a hozzá hasonló cégekhez (például cégméret vagy tevékenységi kör szerint). Így képes a megfelelő csoportot beazonosítani, amihez képest látszik az elmaradása, és az is, hogy hogyan tudja azt behozni, illetve ha már az átlagnál is fejlettebb, akkor hogyan érhet el a top 20 százalék szintjére.

Ami ma Magyarországon egyelőre mindenhol működni látszik a digitalizációban az átlagos kkv-k szintjén, az az állami kényszer (szabályozás), illetve az élet okozta sokkhatások (koronavírus-járvány). Amit viszont meg kellene tanulnia minden kkv-nak, hogy a transzparens verseny, az alkalmazottak tudásának felhasználása és a vásárlók elvárásainak figyelembe vétele is segíthet a gyorsabb digitalizációban. Nem a legjobbakat kell megpróbálni másolni, hanem apró lépésekben, a közvetlen versenytársakat figyelve érdemes ledolgozni az Európához képest meglévő versenyhátrányunkat.