A világ országainak egy részében, köztük Magyarországon is jelentős trend a társadalom elöregedése: egyes előrejelzések szerint 2030-ra 34 országban haladja majd meg a 65 év felettiek aránya a 20 százalékot a teljes népességen belül. Ennek az egyik következménye a dolgozó és a nyugdíjazott népesség arányának eltolódása az utóbbi irányába, amit az elmúlt évtizedekben a kormányok a nyugdíjkorhatár emelésével próbáltak ellensúlyozni (emellett persze Magyarországon a családpolitika kiemelt célja az utóbbi években az arány visszabillentése).
A közgazdászok ezzel kapcsolatban a leggyakrabban azt a jelenséget kutatták, hogy az idősek kiszorítják a fiatalabb generációkat a munkaerőpiacról. Francesca Carta, az olasz jegybank közgazdásza és két szerzőtársa szerint ugyanakkor az ilyen intézkedések vállalatokra és gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásairól sokkal kevesebbet tudunk, ezért új tanulmányukban a 2012-es olasz nyugdíjreform vállalati bérszintre, hozzáadott értékre és a munkaerő termelékenységére gyakorolt hatását vizsgálták.
A közgazdászok szerint ez azért is egy érdekes kérdés, mert az eredmények ismerete nélkül ellentétes hatásokat is el lehet képzelni. Egyrészt feltételezhető, hogy az idősebb munkavállalók jelenléte csökkenti a termelékenységet és a jövőbeli növekedési kilátásokat, ha ezek az idős munkavállalók kevésbé innovatívak és kockázatvállalóak. Másrészt viszont az idős munkavállalóknak jelentős munkatapasztalatuk van, és egyre több kutatás veti fel annak a lehetőségét, hogy az idősebb munkatársak nyugdíjazásra rossz hatással van a munkatársaik termelékenységére a vállalaton belüli tudásáramlás csökkenésén keresztül.
Mivel az olasz dolgozók jellemzően egyből nyugdíjba mennek a nyugdíjkorhatár elérése után, a vizsgált időszakban jelentősen nőtt az idősebb munkavállalók aránya a vizsgált cégeknél. A szóban forgó olasz nyugdíjreform átlagosan három évvel növelte az 55 évnél idősebb munkavállalók nyugdíjkorhatárát, de nem azonos mértékben. A növekedés mértékét a nem, a kor és a munkavállalók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások nagysága határozta meg, így a vizsgált cégeken belül is eltért a reform miatt tovább dolgozók aránya.
Az derült ki, hogy az idős munkavállalók számában tapasztalt tíz százalékos növekedés a fiatal munkavállalók számának 1,8 százalékos és a középkorú munkavállalók számának 1,3 százalékos növekedésével járt együtt. Emellett azt tapasztalták, hogy a teljes munkaerőköltség és a hozzáadott érték csak a foglalkoztatottság növekedésével arányosan nőtt. Tehát
a nyugdíjreform a teljesítmény és a foglalkoztatottság növekedéséhez járult hozzá ezeknél a cégeknél
az átlagos munkaerőköltség és a munkaerő termelékenységének változatlansága mellett.
A kutatók szerint a tanulmányuk arra szolgál bizonyítékul, hogy a különböző életkorú munkavállalók kiegészítik egymást a cégen belül. A foglalkoztatottság és a hozzáadott érték változatlan munkatermelékenység melletti növekedése arra utal, hogy a cégek képesek gond nélkül megtartani az idősebb munkavállalókat, legalábbis rövid távon.
Az eredmények alapján az idősek nem jelentenek terhet a vállalat számára, a kutatók szerint a tanulmány sokkal inkább azokat a korábbi kutatásokat erősíti meg, amik szerint az idősebb munkavállalóknak olyan tulajdonságaik és képességeik vannak, amiket nehéz pótolni a munkaerőpiacról. Ezért aztán a cégek a nyugdíjazott munkavállalók helyére inkább a cégen belülről keresnek előléptetéssel embert. A tanulmányból az is kiderült, hogy ezek a munkavállalók nem olyan értékesek a cég számára, mint azok, akiknek a helyére lépnek.
A közgazdászok a kutatás kapcsolatban azonban azt is megjegyzik, hogy az eredményeik általánosításával érdemes csínján bánni. Egyrészt mert Olaszországban nem túl magas a nyugdíjkorhatár – férfiaknál 62, nőknél 61 év, szemben az OECD-átlag 65 és 63,6 évvel -, így elképzelhető, hogy a megfigyelt hatásokat egyszerűen az magyarázza, hogy az idős munkavállalók valójában még elég fiatalok ahhoz, hogy produktívak maradjanak. Másrészt a tanulmány a rendelkezésekre álló adatok miatt nagyvállalatokat vizsgált főleg, amik HR-szempontból eléggé máshogy működnek a kisebb cégeknél, például könnyebben tudnak toborozni.
Vállalat
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
Magyar olajellátás: „ha Al Caponéval üzletelsz, legyen B-terved”
Nagyobb a füstje, mint a lángja a Lukoil-ügynek: nem valószínű, hogy az orosz olajipari cég ukrajnai szankcionálása komoly gondokat okozna a hazai energiaellátásban.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
