(A szerző a Wattler Kft. ügyvezetője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Felsmann Balázs cikkében beszámolt az energiahatékonysági kötelezetti rendszerről (EKR), az új szabályozás okozta jelentős változásról. Az EKR az energiakereskedőknek előírt kötelező energiahatékonysági kvóták révén komolyan sújtja a kötelezetteket és közvetve a felhasználókat is. A változás számottevő lesz, a jövőben mind a háztartások, mind a cégek által megvalósított energiahatékonysági beruházások fontosabb szerepet töltenek be.

Önmagában a kötelezetti rendszerrel nincs baj (bár a részletekben még megbújhat az ördög, valamint a visszamenőleges hatály komoly aggályokat vet fel), az EKR bevezetése védhető közgazdaságtani érvekkel. A tényleges árfelhajtó hatás és ezáltal a többletteher nagyban függ a piaci szereplők reakciójától, ám várhatóan kisebb lesz, mint ami a törvényben meghatározott plafonárból elsőre kikövetkeztethető. A problémát sokkal inkább a már jó ideje velünk levő, energiapiacot jelentősen torzító szabályozott árak, különadók és -díjak jelentik, amiket az újabb kötelezettség még jobban exponál.

Az energiahatékonysági kötelezetti rendszer

Miről is szól az EKR? Magyarországnak – véleményem szerint helyesen – teljesítenie kell az uniós energiamegtakarítási célokat. Ezt, amennyiben nem kívánjuk csökkenteni a megtermelt/elfogyasztott javak mennyiségét, energiahatékonysági intézkedésekkel lehet legkönnyebben elérni.^*Lásd erről korábbi cikkemet a G7-en, ahol arról is szó esik, hogy 1) az energiahatékonyságnak még a megújuló energiák elterjedésével is van értelme, és 2) energiahatékonyságot nemcsak beruházásokkal, hanem szemléletformálással is el lehet érni.

Az energiahatékonysági beruházások számának növelésére eddig pozitív ösztönzőket alkalmazott a kormány. Jelesül a célzott pályázatok mellett – jogszabály szerint – a megvalósított energiahatékonysági beruházás ráfordításának jelentős részét bármely vállalat levonhatja a fizetendő társasági adójából (tao). Ez az energiahatékonysági tao-kedvezmény 2017 óta van érvényben. Úgy tűnik, a mézesmadzag nem jelentett elegendő motivációt, ezért most jön a bunkósbot is – az energiaszolgáltatók számára előírt energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetésével (ennek részleteit lásd Felsmann Balázs cikkében).

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOlyan rendszer jön januártól, amely pár év múlva energiaár-emelést feltételez2020 utolsó napjaiban új törvényt fogadott el az Országgyűlés az energiahatékonyságról, ami alapvetően alakíthatja át a hazai energiahatékonyság piaci kereteit.

Miért az energiakereskedőket ütik?

Felmerülhet a kérdés, hogy a bunkósbot miért éppen az energiaszolgáltatók felé lendül. A kereskedők abban érdekeltek, hogy minél többet értékesítsenek portékájukból. Az energiaszolgáltatók sincsenek ezzel másként: alapesetben minél több üzemanyagot, földgázt vagy villanyt adnak el, annál boldogabbak.^*Ideális esetben. Vannak kivételek, mint amikor a szabályozott ár alacsonyabb, mint a piaci: akkor annak örül a kereskedő, ha minél kevesebbet kell eladnia; vagy nem tökéletes piaci kockázatkezelés mellett vad piacmozgások esetén is előfordulhat ilyen. Azonban emiatt mi, emberek mégsem repesünk, mivel az energiával van egy probléma: elfogyasztása és/vagy előállítása környezetterheléssel jár, ezzel gondot okoz a társadalomnak.

Van egy másik szempont is. Az energiaszolgáltató és ügyfél között fontos különbség, hogy az előbbi ért az energia világához, az utóbbi kevésbé (információs aszimmetria). Egy energiahatékonysági projekt pedig igényli a tudást^*Kivéve persze, ha az állam úgy szórja rá a pénzt, hogy aki tud, talicskával megy érte, és pakolja a házára vagy a földjére a napelemet., ismerni kell a legújabb technológiai megoldásokat és jó példákat, megtakarításból és jövőbeli árakból megtérüléseket kell tudni számolni, ismerni kell a szabályozás zegzugait és várható változását.

Az ellenérdekeltség és információs aszimmetria tipikusan piaci kudarcokat okoz (így hívjuk, amikor a piaci folyamatok nem a társadalmi optimumot szolgálják), és ilyenkor szükség lehet állami szabályozásra. Ez is egy ilyen eset, és nem is véletlen, hogy több országban is van példa hasonló rendszerre (Egyesült Királyság, Bulgária), ahol az energiaszolgáltatókat kötelezik az ügyfeleknél elérendő energiahatékonysági eredményekre.

Fontos azt is látni, hogy az információ- és tudáskülönbség feltételezése nem minden esetben állja meg a helyét. Vannak nagyvállalatok, amelyek egymaguk kisebb városnyi energiát használnak fel. Egy tipikus nagyvállalat erre dedikált, képzett szakszemélyzettel sokkal jobban ismeri folyamatainak energiamegtakarítási potenciáljait, mint az energiakereskedője, akit jobb esetben évente le is vált. Ez a különbségtétel meg is jelenik a brit szabályozásban, ahol kizárólag a lakossági felhasználókat veszik figyelembe a kötelezettség megállapításánál. Nálunk a döntés a teljes ellátás alapul vételére esett.

Mit is jelent az 50 ezer forint gigajoule-onként?

Az energiaszolgáltatók itthon több módon is megfelelhetnek a kötelezetti rendszernek. Az egyik mód, hogy gigajoule-onként 50 ezer forintért megváltják azt. Ha az olvasó ki tudja számolni, hogy az EKR-ben

1. az energiaszolgáltatójának mennyit érne, ha lecserélné az otthoni régi hűtőjét egy újra, és
2. meg tudná becsülni, hogy az intézkedés mennyivel emeli várhatóan az energiaárat,

akkor azzal megcáfolná a fenti információs aszimmetriáról szóló feltételezésemet. Ezért inkább bemutatom a válaszokat.

Tegyük fel, hogy a régi hűtőm napi 2 kilowattórát fogyasztott (jó régi volt), és vettem helyette egy A++-osat, ami már csak napi 1 kilowattórát fogyaszt. Éves szinten a konyhám 365 kilowattórával lesz hatékonyabb. Mennyit ér ez a beruházás az energiakereskedőknek (akár a saját szolgáltatómnak, akár másnak)? 1 kWh = 3,6 MJ. 365 kWh = 365*3,6 MJ = 1314 MJ = 1,314 GJ. Tehát akár 1,314*50000= 65 700 forintot érhet az új hűtőm (ez az árának körülbelül a fele). Nem is rossz biznisz! Persze sok függ majd attól, hogy a kapcsolódó papírmunka mennyire lesz terhes és drága, illetve milyen egyszerűen lehet a hűtőhatékonysági projektem igazolását (úgynevezett certifikátot) elpasszolnom a kereskedőknek. A részletszabályok kidolgozásánál a törvényalkotónak el kell találnia az optimumot az adminisztrációs terhek minimalizálása és a rosszhiszeműség kiszűrése között.

A fenti példából visszaszámolva megállapítható, hogy minden (éves szinten) megtakarított kilowattóra villany akár 180 forintot, minden (éves szinten) megtakarított köbméter földgáz, illetve liter benzin akár 1750 forintot érhet. Azonban fontos szócska az akár. Borítékolom, hogy a mi gázszolgáltatónk 50 ezer forintot nem fog adni egyetlen projektért sem – hiszen ennyi járulék megfizetésével ki tudja váltani a kötelezettségét az államnál. Várhatóan – ahogy ezt a törvény maga is előrevetíti – kialakul az igazolások piaca az 50 ezer forintos plafonnál alacsonyabb árszinten a hatékonysági projektek kínálata és kereslete alapján.^*A kereslet természetesen fix, hiszen az törvényben rögzített. Várhatóan az igazolásoknak a jövőbeli évekre is kialakul a piaca (határidős piac) – csakúgy, mint ahogy az a szén-dioxid-kvóták esetén is tapasztalható. Ahogy Felsmann Balázs is írja, az energiahatékonysági kötelezettség komoly változást fog hozni az iparágban. Mind a felhasználóknak, mind a kereskedőknek tudatosan kell figyelni minden energiamegtakarítási potenciált, hiszen annak értéke megnő – ami üdvözölendő fejlemény.

Mennyivel emeli meg a kötelezettség az energia árát?

Ha az 50 ezer forint/gigajoule-os plafonárat vesszük figyelembe, abból könnyen megbecsülhető, hogy maximálisan mennyivel növelheti az energia árát a kötelezetti rendszer:

A földgáz árára lesz legnagyobb hatással a kötelezetti rendszer, ami a csúcsévekben akár 10 százalékos növekményt is jelenthet. Az üzemanyag és a villamos energia esetén jóval kisebb számról, körülbelül maximum 2,5 százalékról beszélhetünk. Ahogy az igazolások piaca kialakul, úgy az energiaárakban is alacsonyabb árfelhajtó hatással szembesülnek majd a felhasználók, ami függ majd az energiaszolgáltatók közötti versenytől is. Jelenleg is zajlanak energiahatékonysági beruházások, és az EKR kötelezettsége az államilag támogatott projektekkel – pontosabban annak támogatásintenzitásával csökkentett részével – szemben is elszámolható.

Az első éves 0,05 százalékos arány nem mondható jelentősnek, ezt az értéket feltehetően már most, az energiahatékonysági tao-kedvezmények hatására is meghaladja az ország.^*Az ország végső energiafelhasználása körülbelül 230 millió gigajoule (GJ) földgáz, 140 millió GJ villamos energia és 170 millió GJ közlekedési célú üzemanyag (a mezőgazdasági célú üzemanyag-felhasználást nem kell beleszámolni, forrás: MEKH, Eurostat). Tehát az első évben nagyjából 270 ezer GJ (75 GWh) megtakarítást kell megvalósítani az EKR alatt. A hűtőgépes példánál maradva ez 200 ezer hűtőgépcserét jelent. A későbbi években ez jelentősen emelkedik, de a jó hír, hogy nem csak hűtőgépeket lehet cserélni. És ezentúl bármelyik háztartás vagy cég a hatékonysági beruházásáért többletpénzt kaphat – amivel élni is fognak. Az igazolások ára alacsonyan – akár a plafonár töredékén – kezd, viszont az évek során egyre emelkedni fog, mivel egyre több új és új projektet kell találni, miközben egyre kevesebb elavult hűtőt lehet majd lecserélni.

Problémák

Ahogy láttuk, az új szabályozás önmagában érthető kezdeményezésnek mondható, célja helyeslendő,  ezzel együtt néhány problémát felvet.

A szabályozásnak van egy visszamenőleges jellege, hiszen már leszállított energiamennyiséget és megkötött szerződéseket érint. Például a mai nap általunk leszállított minden köbméter földgáz után 2023-ban komoly kötelezettséggel fogunk szembesülni, úgy, hogy a szállítást egy, két vagy akár három évvel korábban megkötött szerződések alapján végezzük. És így van ez a törvény megjelenése előtt leszállított gázzal is. A gyakorlatban arról van szó, hogy a tavalyi és tavalyelőtti tevékenységünk után kell majd egy extra járulékot fizetni – kétéves csúszással. Ez a visszamenőlegesség kezelendő.

A többi probléma nem az EKR-hez kapcsolódik, az új kötelezettség mégis újra felszínre hozza az egyéb szektorspecifikus adók és díjak problémáját: 

• Úgy kapják a kereskedők a nyakukba a kötelezettséget, hogy még mindig érvényben van a Robin Hood-adó (energiaellátók jövedelemadója), mely már önmagában torzítja az energiaszolgáltatási piacot. 2009-es bevezetése óta minden megtermelt forint profit után 31 százalékos különadót kell fizetnie az energiaszolgáltatóknak. Amikor a Felsmann Balázs által bemutatott alacsony profitabilitási rátával szembesülünk, a szabályozott árak mellett a Robin Hood-adó torzító hatása is rögtön eszünkbe ötlik. Megfontolandó lenne kivezetni ezt az adónemet az EKR bevezetésével.
• Az EKR az összes energiahordozó közül leginkább a földgáz árát emeli. Mindezt úgy, hogy a vállalati földgázfelhasználók a kötelezően fizetendő biztonsági készletezési díj miatt már most is komoly (nagyjából a gáz árának 2,5-3 százalékát kitevő) extra terhet viselnek a biztonsági földgáztároló fenntartása miatt. Mindez csökkenti a versenyképességüket, miközben a tároló valójában a lakossági földgázellátás túlbiztosítását szolgálja. A biztonsági készlethez eddig sem kellett hozzányúlni, és a jó hír, hogy a régiónk az új csővezetékek és cseppfolyósgáz-terminálok épülésével egyre jobban integrálódik, ami az ellátást alapvetően veszélyeztető sokkok veszélyének csökkenésével is jár. Az EKR bevezetése a biztonsági készlet szükségességéről szóló vita megfelelő apropójául szolgálna.
• Ha megmarad a szabályozott lakossági energiaár, az EKR tovább növeli azokat a többletköltségeket, amelyek bár elvben a lakossági energiafelhasználást is érintik, annak terhéből mégis csupán a szolgáltatók és a vállalati felhasználók veszik ki – az így túlméretezett – részüket. Ez a nyilvánvaló pénzügyi és versenyképességi nehézségek mellett más problémákat is szül:^*Az energiaszegénységgel sújtott háztartások támogatása természetesen helyénvaló lenne. De a teljes lakosság feltétel nélküli szubvencionálása messze nem az. 1) Bár az EKR nagy előnye, hogy a lakossági megtakarítási projektek is „játszanak”, ennek ráfordítási oldala mégsem jelenik meg a lakosság által fizetett energiaárban, az továbbra is nyomott marad, így pazarlásra ösztönöz, illetve az energiahatékonysági projektek megtérülését is rontja, nehezebbé téve az alapvető cél elérését, ami az ország energiahatékonyságának növelése. 2) A szabályozási környezet nem teszi lehetővé, hogy tényleges verseny alakuljon ki a felhasználók kegyeiért, pedig az energiapiacnak nem sokban kéne különböznie például a biztosítási piactól, ahol közismert, hogy ha körülnézel a piacon a lehetőségek között, jobb ajánlatot kapsz. A szabad verseny más országokban is működik az energiapiacokon. Ha verseny van, az az alacsonyabb árak mellett jobb szolgáltatást, szorosabb együttműködést is lehetővé tesz, ami kihatással lenne az energiahatékonysági projektek megvalósítására is.

Bízom benne, hogy az EKR bevezetésével a gondolkodás olyan irányban indul el, ami az energiaszolgáltatás piacának normalizálásáról szól, az energiatudatosság erősítése mellett biztosítja a lakosság megfizethető energiaellátását, és a felesleges terhek elhagyásával az ország gazdaságának versenyképességét és (energia)hatékonyságát erősíti.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHáromszázmilliárdot égettünk el tavaly konvektorokban és cirkókbanA rezsicsökkentés óta egyre több gázt fogyasztanak a magyarok. Ez arra utal, hogy alacsonyabb áraknál kevésbé spórolunk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat áram energia energiahatékonyság földgáz Olvasson tovább a kategóriában