Hírlevél feliratkozás
Hajdu Miklós
2020. szeptember 22. 16:29 Élet, Vállalat

A dolgozó nem szereti, a főnök már nem hisz benne, mégis vannak még vállalati kérdőívek

A dolgozók munkahelyükkel kapcsolatos gondolatait, vélekedését a nagyobb cégeknél többnyire szokás időről időre felmérni. Ennek módja gyakran a kérdőívezés, vagyis a munkavállalók kapnak egy kérdéssort, majd az erre adott válaszokat a menedzsment feldolgozza, és a vállalat működését az eredményeknek megfelelően finomhangolja. A gyakorlatban azonban ez a folyamat sokszor az adatfelvétel után megakad, a kérdőíveken rögzített információk feledésbe merülnek a Wall Street Journal (WSJ) cikke szerint.

A közvélemény-kutatásokhoz meglehetősen hasonló eljárás a második világháborút követően vált elterjedté. Ekkoriban vált meghatározóvá a vállalatvezetők körében az az elképzelés, hogy

a boldog és elégedett munkavállaló termelékenyebb

– ami aztán az évtizedek során némileg megváltozott, és egyre inkább a dolgozók elkötelezettségében látták a menedzserek a hatékony működés kulcsát. Mindenesetre a boldogság és az elköteleződés is olyan elvont fogalmak, amelyek mérése, számszerűsítése eleve komoly kihívás, ráadásul a vállalatvezetők számára nemcsak a munkavállalói jóllét, hanem az azt befolyásoló tényezők vizsgálata is fontos, hogy megtudják, milyen beavatkozással érhetnek el változást.

Nincs mindenkinek türelme kitölteni a kérdőíveket

Ezeket a nehezen mérhető, egyénenként rendkívül eltérő megítélésű jelenségeket általában úgy szokás vizsgálni, hogy a kérdőív több kapcsolódó kijelentést vet fel, amelyeket külön-külön értékelhet a válaszadó. Például a boldogság méréséhez gyakran használt Oxford kérdéssor 27 állítást tartalmaz*Többek között olyan állításokkal kapcsolatban fejezhetik ki az egyetértésüket egy egytől ötig terjedő skálán a válaszadók, mint hogy “szép az élet”, “sokat nevetek”, “nagyon boldog vagyok”, “másokat mindig jó kedvre derítek”., és az ezekkel kapcsolatos egyetértő vagy egyet nem értő válaszok alapján számítható egy pontszám a válaszadók általános jóllétével kapcsolatban.

Ha egy kutatás több témát is érint – márpedig önmagában egy boldogság-pontszámmal még nem megy sokra a menedzsment –, akkor könnyen meghaladhatja az ötvenet vagy akár a százat is a kérdések száma, ami már igencsak próbára teszi a kitöltők türelmét.

Ha a válaszadási ráta*A kitöltők száma osztva a felmérés célcsoportjába tartozók számával. nagyon lecsökken – időnként szokás olyan hüvelykujj-szabályokat emlegetni mint például nyolcvan százalék, de vannak cégek, ahol már az ötven százalék feletti mutató is jónak számít –, akkor aligha lesz alkalmas a kutatás a teljes állomány véleményének megismerésére.

A kitöltők és a válaszmegtagadók között ugyanis nyilvánvalóan lehetnek éles különbségek: például aki elkötelezett a munkahelye iránt, az valószínűleg inkább vállalja az alapos és őszinte válaszadás fáradalmait, mint aki már a felmondását fontolgatja. Másrészt lehet, hogy éppen a cégből kilépő dolgozók mernek a leginkább őszinték lenni, mert a többiek tartanak attól, hogy az anonimitás ígérete ellenére név szerint ellenőrzik a feletteseik a válaszokat.

A vezetőket pedig már nem is érdeklik igazán a válaszok

Az eredmények korlátozott valóságtartalmával a vállalatvezetők is tisztában vannak. Az amerikai lap által idézett kutatások szerint a középvezetők és HR-igazgatók között kisebbségben vannak, akik munkájuk során figyelemmel kísérik a belső felmérésekről szóló riportokat. Ráadásul a kérdőívek útján kifejezett munkavállalói igényeknek sokszor aránytalanul nagy erőfeszítések árán lehet csak megfelelni.

Ha a cégek a munkaerőpiaci vonzerejüket szeretnék javítani, sokkal inkább a róluk szóló értékeléseket figyelik a közösségi médiában és az álláskereső portálokon. Az elégedetlenségre okot adó céges gyakorlatok beazonosításában pedig a vállalattól kilépő dolgozókkal készített, úgynevezett exit interjúk, illetve az akár profi kutatókra bízott fókuszcsoportos beszélgetések a legalkalmasabbak a WSJ szerzője szerint.

A projektszervezésben használatos szoftverekben és a vállalati levelezésben felgyülemlő szöveges adatok elemzésének ugyanakkor egyre kifinomultabb eszközei vannak, és ezek manapság gyakran már nem is váltanak ki ellenérzéseket a dolgozókból.

A nagyvállalatok jelentős részénél azonban máig működnek a hagyományos kérdezéses eljárások, igaz, sok helyen már csak a protokollok megváltoztatását övező tehetetlenség miatt. Időnként ugyan még mindig jól jönnek a kérdőíveken beérkező adatok, például ha valami jól hangoztatható pozitívum derül ki belőlük, de a döntéshozás során kevéssé támaszkodnak rájuk a menedzserek.

Persze vannak olyan információk, amelyeket a leghatékonyabban még mindig a kérdőívekkel lehet begyűjteni, de ezeket várhatóan egyre gyakrabban már csak néhány kérdésből álló elektronikus űrlapokon mérik fel a cégek, amelyeket például a számítógépükbe való bejelentkezés során tölthetnek ki a dolgozók.

A közvélemény- és piackutatást is érinti a jelenség

A hagyományos, immár közel évszázados múltú kérdőívezés nem csak a vállalatok életében van visszaszorulóban. A válaszadási hajlandóság csökkenése a szakma egyik legégetőbb problémája szerte a világon. A 2010-es évek elején a problémát tárgyaló magyarországi konferencián elhangzott adat szerint 

a budapesti megkérdezések során a válaszadási arány gyakran a húsz százalékot sem érte el.

 

Az elmúlt évtizedek során egyre változatosabbá váltak a foglalkoztatási, háztartási és oktatási formák, így a kutatásokba beválogatott résztvevők elérhetősége folyamatosan romlott. A kérdezőbiztosok és a kérdőívek iránti bizalom és nyitottság jócskán lecsökkent, ami többek között a túlságosan gyakori, sokszor leginkább marketingcélú megkereséseknek is a következménye.

A kutatóintézetek persze jóval felkészültebbek a válaszmegtagadás okozta problémákra, mint a nagyvállalatok HR-osztályai, így különböző módszertani és statisztikai eszközökkel korrigálni tudják az eredmények torzulását. Mindenesetre az előttük álló kihívásokat jól szemléleti, hogy például a tavalyi önkormányzati választások előtt végzett kutatások mennyire félremérték a budapesti főpolgármester-választás végeredményét.

Élet Vállalat felmérés kérdőív munkavállaló munkavállalói elégedettség Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Stubnya Bence
2021. szeptember 16. 13:11 Élet

Az otthonról dolgozók kétszer akkora eséllyel szaladnak bele hatnapos munkahétbe

Szlovákiában például már törvényt is hoztak annak érdekében, hogy ne lehessen negatív következménye, ha valaki nem elérhető online a munkaidején kívül.

Debreczeni Anna
2021. szeptember 16. 11:14 Élet, Támogatói tartalom

Jól hangzik, de a műanyagevő baktériumok egyedül nem oldják meg a globális szemétproblémát

Minél fiatalabb egy vásárló, annál több pénzt hajlandó fizetni a zöld termékekért.

Jandó Zoltán
2021. szeptember 13. 06:30 Élet

A magyar parasport legnagyobb sikere, amiért pár ezer forint járt, és szinte senkit nem érdekelt

Az ország vezető napilapjai alig néhány sorban tudósítottak a magyar parasport máig legnagyobb sikeréről, az érmesek pedig pár havi átlagbérnek megfelelő jutalmat kaptak.

Fontos

Jandó Zoltán
2021. szeptember 15. 17:04 Adat

Húsz éve nem volt akkora drágulás az építőiparban, mint most

A KSH adatai alapján is nagyon látványos az áremelkedés az építőiparban. Júliusban már 20 éves csúcson volt az ágazati infláció, de ha minden jól megy, sokkal magasabb nem lesz.

Torontáli Zoltán
2021. szeptember 15. 06:54 Közélet

Újabb figyelmeztetést adott az unió, hogy Magyarország a fal felé száguld

Az Európai Bizottság elnöke üzent nekünk, a pénzeket minden lehetséges eszközzel megpróbálják a jogállamisághoz kötni.

Papp József
2021. szeptember 14. 16:52 Közélet

Meddig lehet visszaélni a hatalommal egy uniós országban?

A mohóság mindig rossz tanácsadó. Orbán esetében is annak bizonyult, és ez akár a vesztét is okozhatja - írja véleménycikkünk szerzője.