Hírlevél feliratkozás
Hajdu Miklós
2020. szeptember 22. 16:29 Élet, Vállalat

A dolgozó nem szereti, a főnök már nem hisz benne, mégis vannak még vállalati kérdőívek

A dolgozók munkahelyükkel kapcsolatos gondolatait, vélekedését a nagyobb cégeknél többnyire szokás időről időre felmérni. Ennek módja gyakran a kérdőívezés, vagyis a munkavállalók kapnak egy kérdéssort, majd az erre adott válaszokat a menedzsment feldolgozza, és a vállalat működését az eredményeknek megfelelően finomhangolja. A gyakorlatban azonban ez a folyamat sokszor az adatfelvétel után megakad, a kérdőíveken rögzített információk feledésbe merülnek a Wall Street Journal (WSJ) cikke szerint.

A közvélemény-kutatásokhoz meglehetősen hasonló eljárás a második világháborút követően vált elterjedté. Ekkoriban vált meghatározóvá a vállalatvezetők körében az az elképzelés, hogy

a boldog és elégedett munkavállaló termelékenyebb

– ami aztán az évtizedek során némileg megváltozott, és egyre inkább a dolgozók elkötelezettségében látták a menedzserek a hatékony működés kulcsát. Mindenesetre a boldogság és az elköteleződés is olyan elvont fogalmak, amelyek mérése, számszerűsítése eleve komoly kihívás, ráadásul a vállalatvezetők számára nemcsak a munkavállalói jóllét, hanem az azt befolyásoló tényezők vizsgálata is fontos, hogy megtudják, milyen beavatkozással érhetnek el változást.

Nincs mindenkinek türelme kitölteni a kérdőíveket

Ezeket a nehezen mérhető, egyénenként rendkívül eltérő megítélésű jelenségeket általában úgy szokás vizsgálni, hogy a kérdőív több kapcsolódó kijelentést vet fel, amelyeket külön-külön értékelhet a válaszadó. Például a boldogság méréséhez gyakran használt Oxford kérdéssor 27 állítást tartalmaz*Többek között olyan állításokkal kapcsolatban fejezhetik ki az egyetértésüket egy egytől ötig terjedő skálán a válaszadók, mint hogy “szép az élet”, “sokat nevetek”, “nagyon boldog vagyok”, “másokat mindig jó kedvre derítek”., és az ezekkel kapcsolatos egyetértő vagy egyet nem értő válaszok alapján számítható egy pontszám a válaszadók általános jóllétével kapcsolatban.

Ha egy kutatás több témát is érint – márpedig önmagában egy boldogság-pontszámmal még nem megy sokra a menedzsment –, akkor könnyen meghaladhatja az ötvenet vagy akár a százat is a kérdések száma, ami már igencsak próbára teszi a kitöltők türelmét.

Ha a válaszadási ráta*A kitöltők száma osztva a felmérés célcsoportjába tartozók számával. nagyon lecsökken – időnként szokás olyan hüvelykujj-szabályokat emlegetni mint például nyolcvan százalék, de vannak cégek, ahol már az ötven százalék feletti mutató is jónak számít –, akkor aligha lesz alkalmas a kutatás a teljes állomány véleményének megismerésére.

A kitöltők és a válaszmegtagadók között ugyanis nyilvánvalóan lehetnek éles különbségek: például aki elkötelezett a munkahelye iránt, az valószínűleg inkább vállalja az alapos és őszinte válaszadás fáradalmait, mint aki már a felmondását fontolgatja. Másrészt lehet, hogy éppen a cégből kilépő dolgozók mernek a leginkább őszinték lenni, mert a többiek tartanak attól, hogy az anonimitás ígérete ellenére név szerint ellenőrzik a feletteseik a válaszokat.

A vezetőket pedig már nem is érdeklik igazán a válaszok

Az eredmények korlátozott valóságtartalmával a vállalatvezetők is tisztában vannak. Az amerikai lap által idézett kutatások szerint a középvezetők és HR-igazgatók között kisebbségben vannak, akik munkájuk során figyelemmel kísérik a belső felmérésekről szóló riportokat. Ráadásul a kérdőívek útján kifejezett munkavállalói igényeknek sokszor aránytalanul nagy erőfeszítések árán lehet csak megfelelni.

Ha a cégek a munkaerőpiaci vonzerejüket szeretnék javítani, sokkal inkább a róluk szóló értékeléseket figyelik a közösségi médiában és az álláskereső portálokon. Az elégedetlenségre okot adó céges gyakorlatok beazonosításában pedig a vállalattól kilépő dolgozókkal készített, úgynevezett exit interjúk, illetve az akár profi kutatókra bízott fókuszcsoportos beszélgetések a legalkalmasabbak a WSJ szerzője szerint.

A projektszervezésben használatos szoftverekben és a vállalati levelezésben felgyülemlő szöveges adatok elemzésének ugyanakkor egyre kifinomultabb eszközei vannak, és ezek manapság gyakran már nem is váltanak ki ellenérzéseket a dolgozókból.

A nagyvállalatok jelentős részénél azonban máig működnek a hagyományos kérdezéses eljárások, igaz, sok helyen már csak a protokollok megváltoztatását övező tehetetlenség miatt. Időnként ugyan még mindig jól jönnek a kérdőíveken beérkező adatok, például ha valami jól hangoztatható pozitívum derül ki belőlük, de a döntéshozás során kevéssé támaszkodnak rájuk a menedzserek.

Persze vannak olyan információk, amelyeket a leghatékonyabban még mindig a kérdőívekkel lehet begyűjteni, de ezeket várhatóan egyre gyakrabban már csak néhány kérdésből álló elektronikus űrlapokon mérik fel a cégek, amelyeket például a számítógépükbe való bejelentkezés során tölthetnek ki a dolgozók.

A közvélemény- és piackutatást is érinti a jelenség

A hagyományos, immár közel évszázados múltú kérdőívezés nem csak a vállalatok életében van visszaszorulóban. A válaszadási hajlandóság csökkenése a szakma egyik legégetőbb problémája szerte a világon. A 2010-es évek elején a problémát tárgyaló magyarországi konferencián elhangzott adat szerint 

a budapesti megkérdezések során a válaszadási arány gyakran a húsz százalékot sem érte el.

 

Az elmúlt évtizedek során egyre változatosabbá váltak a foglalkoztatási, háztartási és oktatási formák, így a kutatásokba beválogatott résztvevők elérhetősége folyamatosan romlott. A kérdezőbiztosok és a kérdőívek iránti bizalom és nyitottság jócskán lecsökkent, ami többek között a túlságosan gyakori, sokszor leginkább marketingcélú megkereséseknek is a következménye.

A kutatóintézetek persze jóval felkészültebbek a válaszmegtagadás okozta problémákra, mint a nagyvállalatok HR-osztályai, így különböző módszertani és statisztikai eszközökkel korrigálni tudják az eredmények torzulását. Mindenesetre az előttük álló kihívásokat jól szemléleti, hogy például a tavalyi önkormányzati választások előtt végzett kutatások mennyire félremérték a budapesti főpolgármester-választás végeredményét.

Élet Vállalat felmérés kérdőív munkavállaló munkavállalói elégedettség Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Váczi István
2021. január 20. 15:02 Élet

Kezd látszani, hogyan lehetne mobilalkalmazásokkal megkönnyíteni a nyaralást

Nehéz eligazodni a ki- és beutazási szabályok káoszában, a negatív teszteredmények és az oltási bizonyítványok tárolása mellett ebben segíthetnek az applikációk.

Fabók Bálint
2021. január 19. 15:23 Élet

Bútorbankot nyitott a prágai városháza, hogy segítse a rászorulókat

Lakossági és céges felajánlásokat továbbítanak alacsony jövedelműeknek.

Avatar
2021. január 17. 16:25 Élet

Nemcsak anyagiakban, de boldogságérzetben is egyre jobban szétszakad a társadalom

A jövedelem természetesen befolyásolja a boldogságérzetet, de összességében inkább az számít, hogy milyen az ember társadalmi státusza, és ez is szétszakadóban van.

Fontos

Stubnya Bence
2021. január 20. 06:54 Vállalat

Már a februári minimálbér-emelést is veszélyezteti a tárgyalási patthelyzet

Közel van egymáshoz a munkaadói és a munkavállalói szervezetek ajánlata, mégsem tudtak eddig megegyezni az emelés mértékéről.

Fabók Bálint
2021. január 19. 06:56 Közélet

Milliárdos cégek tömeges összeomlása mutatja, hogyan lophattak szét egy állami programot

Rendszerszintű visszaélések ritkán válnak annyira egyértelművé, mint a kulturális tao-támogatások esetén. Hogyan uraltak le visszás cégek egy egész szektort?

Hajdu Miklós
2021. január 18. 06:32 Közélet

A beoltások felpörgetését tényleg nem a magyar ellátórendszer kapacitásai nehezítik

Ha a számokat nézzük, az ellátórendszer korlátai nem látszanak, a szűk keresztmetszet egyelőre az, hogy nincs elég oltás, és sokan nem is akarják felvenni.