A németországi Tübingenben húsz éve működik egy biotechnológiai cég, amelynek szaktudását általában mindenki elismeri, ám ha üzleti szempontból nézzük a teljesítményét, akkor eddig szinte semmit nem tudott felmutatni.
A CureVac AG-nek 20 éves működése óta nincs egyetlen piacra dobott gyógyszere sem.
A 2018-as árbevétele 12,6 millió euró (durván 4 milliárd forint), vesztesége pedig 74,1 millió euró (akkori árfolyamon körülbelül 24 milliárd forint) volt. Az elmúlt 10 évben csak egyszer, 2014-ben zárt szerény nyereséggel, vagyis egész eddigi története a jövőbe vetett bizakodásról szólt. Arról, hogy egyszer sikerül az ígéretesnek tűnő technológiájából értékes termékeket készíteni.
Most úgy tűnik, hogy néhány hét alatt a feje tetejére állt minden. A CureVac AG a világ három olyan társaságának az egyike (az amerikai Moderna és a mainzi BioNTech mellett), amely azzal próbálkozhat, hogy viszonylag gyorsan piacra dobjon egy koronavírus-vakcinát. De miért pont ők?
A cégalapítás ötlete egy véletlennek köszönhető. Ingmar Hoerr, a CureVac alapító-tulajdonosa a Tübingeni Egyetem hallgatójaként a már akkor is népszerű iránynak számító DNS-terápiákkal foglalkozott, és az egyik, egereken végzett kísérletnél az állatokba fecskendezett DNS hatásait egy olyan kontrollcsoporttal ellenőrizte, amelyben az állatok RNS-t (szerkezetében a DNS-hez hasonló, de más funkciójú polimer óriásmolekulát) kaptak.
Hoerr arra számított, hogy az RNS-molekula szétesik, és hatástalan lesz, ám ennek pont az ellenkezője történt. A kísérleti célokat az RNS-sel beoltott egerek sokkal jobb eredménnyel érték el. Hoerr először azt hitte, hogy összekeverte a kísérleti anyagokat, de amikor újra és újra megismételte a tesztet, ugyanazt az eredményt kapta.
Utánanézett a szakirodalomnak, és megtalálta az akkor a pennsylvaniai egyetemen (UPenn) dolgozó Karikó Katalin, illetve Drew Weismann munkáit. A Kisújszállásról származó és Szegeden diplomázó Karikó Katalin életútjáról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
Hoerr a kollégák kutatási alapján látta, hogy az RNS-molekulák közül az úgynevezett hírvivő, azaz messenger RNS (mRNS) molekulákkal érdemes kísérleteznie. A komolyabb munkához az egyetemi labort értelemszerűen már nem használhatta, egy ipari biotechnológiai egység felállítása és évekig tartó működtetése viszont óriási összegekbe kerül, ezért céget kellett alapítania a projektre.
Hoerr 2000-ben indult el a CureVac-kel, de akkoriban annyira nem tudta senki, hogy mi lehet az RNS-alapú technológia jövője, hogy a befektetők kizárólag DNS-alapú kutatásokat finanszíroztak. Az első években ezért a cég a támogatások és pályázatok mellett csak úgy tudott felszínen maradni, hogy RNS-molekulákat szintetizált a biotechnológiai iparban dolgozó más társaságoknak, intézményeknek, de ez üzleti értelemben nagyon szűk terület, és a bevétel messze nem fedezte a kiadásait. A CureVac kezdetben a rák elleni küzdelemre koncentrált, de később oltóanyag-fejlesztésekbe is belefogott.
Az mRNS-molekula azért kapta a hírvivő jelzőt, mert tulajdonképpen egy információ terjesztője a szervezeten belül. Azt az utasítást kódolja, hogy milyen fehérjét lenne szükséges „legyártani”. A kód pedig maga az RNS-molekula szerkezete. Az RNS építőkövei a nukleotidok, és a nukleotidok sorrendjéből következik, hogy milyen fehérjét állít elő a szervezet.
Ez persze csak durva leegyszerűsítése a folyamatnak, de a használhatóságot meg lehet érteni belőle. Ha sikerül egy olyan mRNS-t bejuttatni a szervezetbe, amely pontosan azt a fehérjét gyártatja le, amelyre az adott vírus vagy baktérium elleni immunválasz épül, akkor sikerül stimulálni az ellenanyag-képződést, még mielőtt az embert elérné a fertőzés. Ha pedig megfertőződik, akkor az ellenanyag már remélhetőleg megfelelő mennyiségben benn van a szervezetben.
Mindez alapvető különbség a hagyományos vakcinagyártás alapelveihez képest. Az oltásokban ugyanis ma jellemzően az adott vírusok inaktivált formája van.
Az mRNS-vakcina sokkal gyorsabb, aktívabb és közvetlenebb válaszadásra képes egy járvány esetén, ha tényleg működik. A fejlesztés és a klinikai kísérletek azonban még nem tartanak ott, hogy ilyen alapon működő termékek kereskedelmi forgalomba kerülhettek volna.
Visszatérve a CureVac és Ingmar Hoerr történetéhez, a cégvezető a 2009-es H1N1 (madárinfluenza) járvány kapcsán határozta el, hogy pandémiás vakcinafejlesztésbe is bele kell fognia, ezt 2011-ben indította el.
Már 2011-ben azon gondolkodtam, hogy egy tömeges világjárvány kitörhet, de tudja mit? Senkit sem érdekelt
– mondta Hoerr nemrég az Endpoints magazinnak.
Akkoriban leginkább csak az amerikai DARPA ügynökségtől kaptak érdemi anyagi támogatást, de azt is csak azért, mert az Egyesült Államokban tartottak attól, hogy egy terrorista vírustámadás ellen védtelen lehet az ország, és hajlandóak voltak mindenre áldozni, amiről azt gondolták, hogy halvány esélye van befutni.
A következő fordulatot az ebolajárvány hozta meg a CureVac számára. Az ebola példája ugyanis világszerte szembesítette a szakembereket azzal, hogy tisztán piaci alapon senkinek sem éri meg kifejleszteni egy pandémiás vakcinát. Ez nem is történt meg, az ebola terjedését hosszas izolációs küzdelemmel sikerült visszaszorítani, de sokan látták, hogy adott esetben ez nem biztos, hogy hatékony megoldás lesz.
Davosban ezért 2017-ben megalakult a CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations), amely Norvégiától, Németországtól, Japántól, Kanadától, Ausztráliától és a Bill & Melinda Gates Alapítványtól kap évi rendszeres adományt, és ezt más egyedi támogatásokkal egészíti ki. A CEPI a konkrét járványok elleni vakcinafejlesztések mellett azokat a cégeket is támogatja, amelyek általános technológiai alapokat fejlesztenek arra, hogy akár ismeretlen vírusok okozta járványokra is gyorsan lehessen oltóanyagot előállítani. Mivel a CureVac pont ezt csinálja, a német céget a CEPI is támogatja.
A CureVac életét a koronavírus-járvány kitörése teljesen megváltoztatta. Hoerr látta, hogy lépnie kell, januárban befagyasztotta a cég összes egyéb projektjét, és elkezdték fejleszteni az mRNS-alapú vakcinát. Az optimizmus oka most leginkább az, hogy a CureVac-nek már van egy oltóanyaga veszettség ellen, amely az első humán teszteken is átment, és úgy tűnik, hogy működik.
A problémát az jelenti, hogy a békeidős menetrenddel fejlesztett veszettség elleni oltóanyag is csak sok klinikai tesztelés után juthatott volna kereskedelmi forgalomba, vagyis a folyamat a koronavírus-járvány kapcsán felgyorsult időben szükségszerűen lassú.
Lehet, hogy a pandémia mindent felülír,
a CureVac azt ígéri, hogy a nyár elején el tudja kezdeni a koronavírus vakcina első fázisú tesztelését, és már tárgyal az európai hatóságokkal arról, hogy az engedélyeztetést gyorsítsák fel.
Az amerikai Moderna a szintén mRNS alapú vakcinájával kicsit előrébb jár, már elkezdte a fázis I-es teszteléseket, a másik német cég, a BioNTech pedig a német sajtó értesülései szerint áprilisban kezdi el, a hírek szerint az amerikai Pfizer gyógyszercég közreműködésével.
A Moderna és a CureVac oltóanyaga között a németek szerint lesz egy jelentős különbség, a veszettség elleni vakcinával szerzett tapasztalatok alapján ugyanis abban reménykednek, hogy az ő technológiájuknak köszönhetően elég kétszer egy-egy mikrogramm hatóanyagot befecskendezni.
Ez nagyon kis mennyiség, ezért adott idő alatt több dózist lehetne gyártani, és talán még olcsóbban is. Hoerr azt mondja, már nyárra több millió adagot tudnának piacra dobni (ha addig lezárulna az engedélyeztetés, de nem fog), és elméletileg évente több mint egymilliárd vakcinát lesznek képesek előállítani. Ehhez persze gyártókapacitás is kell, ami sokba kerül, ám a pandémia napjaiban a CureVac talán ezen a gáton is túljutott.
A cégnek az Európai Bizottság pont azért szavazott meg egy 80 millió eurós hitelt, hogy abból máris kezdjék el bővíteni az oltóanyaggyárukat.
A DARPA kapcsán a CureVac évek óta az amerikai szakmai körök látókörében volt, így nem meglepetés, hogy március első napjaiban más cégek vezetőivel együtt a CureVac ügyvezetője, Dan Menichella is ott volt a Fehér Házban, amikor Donald Trump elnök vezetésével az amerikai védekezés lehetőségeiről tárgyaltak.
Menichella 2018-ban került a CureVac élére, egészen addig Hoerr volt az első ember. Menichella sokkal inkább üzletember, mint Hoerr, aki a biotechnológiai-szakmai vonalat képviseli.
Valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy pontosan miről beszélt Trump és Menichella, de a német Welt am Sonntag több német kormányzati forrásra hivatkozva március 15-én azt írta, hogy az elnök megpróbálta megszerezni a CureVac technológia kizárólagos alkalmazási jogát az Egyesült Államoknak, és ezért akár egymilliárd dollárt is hajlandó lett volna fizetni.
Kilenc nappal a washingtoni találkozó után Menichella távozott a cégtől, Hoerr visszavette az irányítást arra hivatkozva, hogy a világjárványban nem az üzleti-értékesítési, hanem a biotechnológiai szaktudással érdemes inkább a céget vezetni.
A társaság konzekvensen tagadja, hogy bármiféle amerikai ajánlatot kapott volna, és hogy Menichella eltűnésének bármi köze lenne a találkozóhoz. Pár napja azonban nagy meglepetésre Hoerr is hátralépett a vezetéstől, egészségi állapotára hivatkozva, és a társaságot most Franz-Werner Haas vezeti. Haas egy napokban tartott nemzetközi sajtótájékoztatón semmit sem volt hajlandó elárulni Hoerr állapotáról, csak udvariasan reményét fejezte ki, hogy az alapító hamarosan visszatér.
A cég egyébként most 80 százalékban Dietmar Hopp biotechnológiai befektetési alapjának tulajdonában van. Hopp az SAP egyik alapítójaként vált milliárdossá, a Forbes jelenleg 13,6 milliárd dollárra becsüli a vagyonát.
Egy Handelsblatt-interjúban Hopp korábban azt mondta, összesen több mint 1,5 milliárd dollárt fektetett eddig különböző biotech cégekbe, a CureVac-be becslések szerint 189 millió dollárt pumpált. A befektetés most busásan megtérülhet, mert bár a CureVac nincs tőzsdén, piaci értékét jelenleg már 1,7 milliárd dollárra tartják.
Vállalat
Fontos