Az Osztrák-Magyar Monarchia az egyik legjelentősebb mezőgazdasági hatalom volt a világon. Budapest a XIX. század végén Európa legnagyobb malomipari központja volt, és a világban is csak az amerikai Minneapolis előzte meg. Ebben jelentős szerepe volt a magyar nemzetiségű Mechwart Andrásnak, aki találmányaival a Monarchia egyik legfontosabb gyárává fejlesztette az általa vezetett Ganzot.

A Ganz az 1870-es években válságos helyzetbe került. Ekkoriban vásárolt meg a gyár egy svájci hengerszék-szabadalmat, amelyet Mechwart vezetésével továbbfejlesztettek. A gabonaőrlő szerkezetnek kulcsszerepe van a malomiparban, és a Mechwart által kifejlesztett kéregöntésű hengerszékek segítették ki a Ganzot, és alapozták meg a magyar malomipar aranykorát. A hengerszékből több mint 30 ezret gyártottak, és a világ számos országába exportálták.

A századforduló környékén mintegy 20 ezer malom őrölt Magyarországon. Ezekben többnyire kisméretű malmok voltak, de az évszázad múlásával ezek száma rohamosan csökkent, mivel elterjedtek az ipari malmok. A hatvanas években még 1300 és 1600 közé tették a kisebb méretű malmok számát, mára azonban mindössze tíz működik az országban.

A pásztói malom mai állapotában.

Az egyik ilyen a Nógrád megyei Pásztón üzemelt, amíg a kétezres évek elején le nem állították. A szocializmusban államosított malom éveken keresztül kihasználatlanul romosodott, amikor 2004-ben fantáziát látott benne egy élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó család.

Otthagyták a nagykernél, de senkinek sem kellett

Smuk Tibor és családja akkoriban sütőipari és cukrászati alapanyagok nagykereskedelmével foglalkozott. Külföldi és magyar termékekkel kereskedtek Magyarországon, a közelgő 2004-es európai uniós csatlakozás azonban komoly kihívás volt számukra. “Ha felemelik a sorompókat, innentől kezdve nem mi, hanem a külföldi termelő szállítja be a terméket a felhasználóknak. Nem lesz szükség raktárra és nem kell megállni a határnál. El kellett kezdenünk gondolkodni, hogy mit lehetne tenni” – emlékezett vissza Smuk.

Az ihletet végül egy ismerős osztrák cég adta meg, amely bio (más néven organikus vagy öko, azaz mesterséges anyagok mellőzésével termelt) élelmiszer-alapanyagokat állított elő és kereskedett velük. “Miattuk fogalmazódott meg bennünk, hogy jó lenne ilyen termékekkel Magyarországon is dolgozni” – mondta Smuk.

A döntést követően 2004-ben megvették az akkor 150 éves pásztói malmot, amelynek a felújítása több mint egy évbe telt. Amikor az 1920-as években számos hasonló kis méretű malmot villamosítottak, a pásztóiba is Ganz-gépek kerültek, többek között olyan hengerszékek, amelyeket még Mechwart fejlesztett ki. A pásztói malomban azóta is ezek az eredeti, közel százéves Ganz-gépek üzemelnek, a technológia lényegében a mai napig ugyanaz, mint a múlt század elején.

Néhány száz év körüli Ganz-gép.

A felújítást követően 2006-ban indult el a termelés, és eleinte bio termékekkel foglalkozó nagykereskedőkön keresztül próbálták eladni a bio lisztjeiket. “Otthagytam bizományiba a liszteket, de eltelt 1,5-2 hónap, és semmi nem történt” – elevenítette fel Smuk az első kudarcukat. Ez azonban nem vette el a kedvüket, mivel “elég makacs embereknek” tartják magukat. Mivel a bio nagykereskedés értékesítése nem működött, ezért arra jutottak, hogy a fogyasztókat közvetlenül kell megtalálniuk.

Így került Smuk és párja 2006 áprilisában a budapesti Mom Park melletti biopiacra, amely a közép-európai régió egyik legnagyobb ilyen piaca. Innentől kezdve tíz éven át minden szombat délelőttjét a biopiacon töltötték, most már a munkatársaik járnak. Az első nap 10-12 kiló lisztet adtak el, és pár hónapon belül kialakult egy állandó vásárlóközönség.

“Az egész kereskedelem legnagyobb rákfenéje, hogy a vásárló nem jut információhoz. A mai kereskedelem arra van ráállva, hogy a vásárló bemegy a boltba, telepakolja a kosarát áruval, majd kitolja. Mi viszont elkezdtünk beszélgetni az emberekkel. Ha a fogyasztó érzi a törődést, akkor visszamegy”

– vezette le a sikerre vezető üzletpolitikát a malomvezető.

“A pult mögött fogalmam sem volt, hogy ki jött érdeklődni, de elkezdtünk beszélgetni” – mondta. Így ismerkedett össze szakácsokkal, pékekkel és éttermi anyagbeszerzőkkel. Lényegében ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően vált működőképessé a vállalkozásuk, és „erősödött a Pásztói márka”. Neveket nem akart mondani, de szállítanak lisztet a budapesti kézműves pékségek nagy részének, ötcsillagos szállodák konyháira és Michelin-csillagos éttermeknek.

Multik háromszoros áron kínálnák

Az elmúlt években 80-90 millió forint körül alakult a nyolc főt foglalkoztató pásztói cég bevétele, és a forgalom 80-90 százaléka származik éttermektől és pékségektől. Ebbe az is benne van, hogy egy német cég számára bérgyártást végeznek, amely a forgalom 20 százalékát teszi ki. Az így gyártott termékek Nyugat-Európa több országában elérhetőek, csak nem a Pásztói név alatt.

A magánfogyasztók a malom termékeit a biopiac mellett bioboltokban, interneten keresztül vagy az egy éve nyílt pásztói bemutató boltjukban is meg lehet vásárolni. Hiába használják a Pásztóit a legnépszerűbb pékségek és elismert szakácsok, széles rétegeket annak ellenére nem érnek el, hogy lisztjeiknek nincs kiemelkedő ára. A bio búza finomlisztet 270-320 forint körüli áron meg lehet tőlük venni közvetlenül, nagyjából annyiért, mint egy középkategóriás ipari lisztet.

Smuk szerint azért nem árulják széles elérést biztosító termékeiket az áruházláncokban, mert ott túl drágán árulnák őket. Egyszer megkereste őket egy nagyobb hálózat, de mivel háromszoros áron kínálták volna a lisztjeiket, a pásztói malom nem élt a lehetőséggel. “Nyugat-Európában sokkal alacsonyabb különbség van bio és nem bio között a boltokban” – mondta Smuk.

A malom bemutató boltja és a cég jelmondata.

Ugyan mostanra már két bio nagykereskedőnél is jelen vannak, de a fentiek miatt továbbra is igyekeznek a közvetlen vásárlóikra fókuszálni. “Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több ember süt otthon kenyeret, ide a malomhoz pedig Soprontól Debrecenig jönnek, hogy vegyenek a termékeinkből” – mondta Smuk. Erre szükségük is van, mivel a helyi vásárlóréteg kevésbé nyitott a termékeikre, döntő többségében Budapestre adják el a termékeiket. “Régen kapituláltunk volna, ha a helyiekre alapoznánk” – mondta.

Szerinte alapvetően az alábbi csoportok fogyasztanak bio termékeket:

• akik megengedhetik maguknak, hogy bármiből a legdrágábbat vegyék meg
• akik betegséggel küzdenek és bele vannak ebbe kényszerítve
• a tudatos vásárló, aki figyel arra, amit fogyaszt
• kisgyerekes családok, ahol a szülők nagyon figyelnek arra, hogy a gyerekeknek minőségi élelmiszert adjanak

Smuk szerint az utóbbi kettő csoport aránya bővül érezhetően az elmúlt időszakban, és javuló tendenciát mutat a bio termékeik iránt érdeklődő magánfogyasztók aránya.

Mindig agyament ötleteik vannak

A növekvő érdeklődés ellenére sem teljesen bio a pásztói malom, mivel “csak ebből nem lehetne megélni”. A bio lisztek ugyanis mintegy 40 százalékkal drágábbak a konvencionálisaknál. “Közel 50 százalékban dolgozunk fel bio anyagokat, ennek növeléséhez az emberek gondolkodásán kéne változtatni. Magyarországon talán 0,5 százalék a bio alapanyagok fogyasztása, míg a Benelux-országokban ez 10-15 százalék” – mondta.

A korlátolt érdeklődés a bio termékeik iránt a beszerzésüket is nehezíti, mivel Smuk szerint az organikusan termelt gabonák döntő többsége feldolgozatlanul elhagyja az országot. “Ahonnan mi vásároljuk, ott csak a megtermelt gabona egy részét tudjuk megvenni. Csak a kifejezetten jó kapcsolat az oka, hogy adnak el részünkre, mivel nekik jóval egyszerűbb lenne az egészet egyben értékesíteni” – mondta a malomvezető. Emiatt sokszor többet is kell fizetnie, mint a külföldi vevőknek. A legnagyobb kihívás azonban nem is ez, hanem hogy kis minőségi ingadozással állítsák elő a lisztet. 

Liszteszsákok a malomban.

A malomvezető szerint a Pásztóit legmarkánsabban talán az különbözteti meg a piacon, hogy rendre belevágnak nyereséggel nem igazán kecsegtető kísérletekbe. “Mindig agyament ötleteink vannak. Amit más nem csinált még, nem biztos, hogy nem fogjuk elkezdeni. Új dologgal bemenni a piacra, az eszement dolog” – mondta Smuk. A kevésbé kockázatos újítások közé tartozott, hogy vásárlóik kérésére bérgyártásban készítenek kenyeret és különböző pékárukat, valamit glutánmentes lisztet is állítanak elő.

Jóval merészebb volt azonban a csicsókás-céklás kalácsliszt-keverék kifejlesztése. Azért kezdtek el dolgozni egy ilyen liszten, mert a cukorbetegek el vannak zárva az édes péksüteményektől, és alapvetően számukra próbáltak alternatívát kínálni. Azt mondta, hogy mivel minden kalácsban van cukor, arra számított, hogy az első cukormentesen elkészíthető kalácsot “robbanásszerűen be tudják vinni az országba”.

Hiába nyerte el a lisztkeverék a Magyar Biokultúra Szövetségtől az Év Bioterméke díjat 2010-ben, számottevő mennyiséget a mai napig nem tudnak eladni belőle. Pedig Smuk szerint ez a “magyar bio-történet első univerzális keveréklisztje”, amiből bármit lehet készíteni. “Szakmailag azt hittük, megfogtuk a dolgot, a fogyasztók mégsem törték át a gátat” – mondta. Ennek ellenére továbbra is próbálkoznak különlegességekkel, van például bio amarantlisztjük vagy zöldfűszeres keveréklisztjük.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat búza cégportré malomipar mezőgazdaság pékség Olvasson tovább a kategóriában