Hírlevél feliratkozás
Bucsky Péter
2020. január 1. 16:02 Adat, Vállalat

Még a világháború és a nagy gazdasági világválság alatt is több lakás épült, mint most

Hosszú évek kellettek, hogy a hazai építőipar a válságot követő összeomlást kiheverje. Amíg az állam az út- és vasút-, illetve a stadionépítésekkel az építőipar egy részét folyamatosan ellátta munkával, a lakásépítések tetszhalott állapotban voltak sokáig. A csok és a babaváró hitel, illetve az ingatlanárrobbanás miatt ma már ismét jó üzletnek számít a lakásépítés, de ennek az alágazatnak a teljesítménye csak 2016-ban haladta meg a 2008-as értékét.

 

Ráadásul időközben jelentős áremelkedés is volt, így a forintban kifejezett teljesítmény növekedése mögött nincsen feltétlenül több lakás, több lakóterület, sőt. 2018-ban még mindig kevesebb lakás épült, mint a válságot megelőzően.

 
 

Az új engedélyek száma már kezdi elérni a válság előtti szintet, de 2018-ban még mindig csupán fele annyi új lakást adták át, mint 2008-ban. Mindezek tükrében igencsak relatív lakáspiaci boomról beszélni. 

Mivel Magyarországon 4,4 millió lakás van a KSH adatai szerint, annyira kevés lakás épül még mindig Magyarországon, hogy

251 év alatt újulna meg a lakásállomány a jelenlegi tempóval.

Ez elképesztően rossz adat, mivel az ideális az lenne, ha legalább 100 év alatt megújulna a teljes lakásállomány.*Ez a számítás persze azt feltételezi, hogy a lakások száma hosszú távon változatlan marad, ami csökkenő népesség mellett nem feltétlenül lesz így. Európai összehasonlításban is nagyon rosszul állunk: 2018-ban a magyar GDP 3 százalékát tette ki az új lakások építése az Eurostat adatai szerint, ami negyedével alacsonyabb a kontinens 4 százalékos átlagánál. Bőven lenne tehát még tere az építőipar növekedésének ebben a szegmensben.

Ha pedig a teljes elmúlt évszázadot nézzük, akkor is egészen alacsony az új lakásépítések száma.

Még a második világháború és a nagy gazdasági világválság alatt is több lakás épült, mint a mostani építőipari „boom” alatt.

 

Állva maradt téglások

A mélyponthoz képest persze gyors volt a növekedés az elmúlt években, és ez alapján azt gondolhatnánk, hogy a téglaipar nagyot nyert, de nem. A jelentős építőipari alapanyagár-emelkedés ellenére a 2008-as gyártási érték ötödére omlott össze a magyar téglapiac 2013-ra, és még 2018-ban is csak az egy évtizeddel korábbi teljesítmény felét érte el.

 

A gyors visszaesés egyik oka a kivitel szinte teljes eltűnése: 2008-ban még 8,9 milliárd forint értékben exportáltunk téglát, egy évtizeddel később csupán 0,5 milliárd forint értékben. Közben az import is csökkent, a korábbi 1,9-ről 1,1 milliárd forintra.

Másrészt a tégla felhasználása jelentősebben csökkent, mint ahogy az építőipari kibocsátás változása indokolná: a fenti grafikonon azt is berajzoltuk, hogy a lakásépítések értékéhez képest hogyan alakult a belföldi téglaértékesítés összege. Míg korábban az új épületek értékéhez képest 3-4 százalékot tett ki, az utóbbi években 1,4-1,5 százalékra süllyedt. 

Kíváncsiak voltunk ennek az okára, de a Magyar Téglás Szövetség a Winerberger Zrt.-hez irányított minket, ám a messze legnagyobb magyarországi téglagyártó vállalkozástól többszöri megkeresés után sem kaptunk válaszokat kérdéseinkre.

Mindent elural a gipszkarton 

A fő ok valószínűleg az lehet, hogy átalakult az építési technológia: egyszerűen kevesebb tégla kell a modern iroda- és társasházakhoz. Ahogy az építkezéseken láthatjuk, betonból készül a szerkezet. A téglát ma már alapvetően kitöltő anyagként, és nem szerkezeti elemként építik be. Emellett a belső válaszfalak is már egyre inkább szárazépítési technológiával készülnek – ez tulajdonképpen a gipszkarton falakat jelenti. Míg korábban ez csak az irodákban volt jellemző, ma már egyre több társasházi lakásban, sőt akár családi házaknál is használják.

A válság után a téglapiac jelentősen átalakult Magyarországon, gyakorlatilag a teljes piacot a Wienerberger vette át: számításaink szerint a korábbi 35 százalékról gyakorlatilag 100 százalékra nőtt a részesedése. Érdekesség, hogy a magyar cég pénzügyi beszámolói szerint magasabb az export értéke, mint ami az Eurostat adatbázisaiban elérhető Magyarországra. Ennek fő oka, hogy a cég nemcsak tégla-, hanem cserépgyártással és -értékesítéssel is foglalkozik, de ezt a megosztást nem tartalmazta a pénzügyi beszámolója.

 

A cég kiegészítő mellékletéből az derül ki, hogy a legtöbb exportbevétel Romániából (1 milliárd forint), Ausztriából (0,7 milliárd forint) és Szlovákiából (0,3 milliárd forint) érkezett. Ezek nem jelentős tételek a szomszédos országok – a magyarnál jóval erősebb – építőiparához viszonyítva.

A Wienerberger tulajdonosa az osztrák Tondach GmbH, ami a rendszerváltás után privatizált magyar tégla- és cserépgyárakat vásárolta meg és olvasztotta be. A válságot követően a nagyjából tucatnyi téglagyárából hatot bezárt a Wienerberger*A Sopronban, Bátaszéken és a Békéscsabán található üzemekben csak leállították a termelést, az Abonyban, Kisbéren és Mezőtúron lévő téglagyárakat ténylegesen bezárta a cég.. Gyáregységként azonban még ma is az összes korábbi szerepel a cég beszámolóiban*Solymár I. Téglagyár, Solymárvölgy
Solymár II. Téglagyár, Solymár
Őrbottyáni Téglagyár, Őrbottyán
Soproni Téglagyár, Sopron
Kőszegi Téglagyár, Kőszeg
Kőszegi Gerendagyár, Kőszeg
Bátaszéki Téglagyár, Bátaszék
Mezőtúri Téglagyár, Mezőtúr
Békéscsabai Téglagyár, Békéscsaba
Balatonszentgyörgyi Téglagyár, Balatonszentgyörgy
Kisbéri Téglagyár, Kisbér
Pannonhalmai Téglagyár, Pannonhalma
Tiszavasvári Téglagyár, Tiszavasvári
Törökbálinti Téglagyár, Törökbálint
, így nehéz megállapítani, valójában mennyi téglagyár működik jelenleg.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHatszáz állami vállalatot privatizáltak magyar vállalkozók. Mi lett velük?Eltékozolták a rendszerváltás magyar vállalkozói a szocialista rendszer örökségeként maradt gazdasági erőt? Megnéztük 621 vállalat sorsán, hogy mi az igazság.

A hazai tégla- és cserépgyártás számára mindenesetre bőven van alapanyag: a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat szerint a  kerámiaipari nyersanyagok kitermelése – amiket a tégla- és cserépgyárak használnak – 2017-ben 1,3 millió köbméter volt. Mivel a KSH adatai alapján a kitermelhető kerámiaipari nyersanyagvagyon legalább 1,2 milliárd köbméter, a jelenlegi tempóval felhasználva ezer évig lesz elegendő nyersanyag téglához és cseréphez.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába fenyegették többször is németek, magyar kézben maradt a világ második legnagyobb perlitbányájaA perlit egyre értékesebb, Hollandiában nagyrészt ebben termesztik a zöldségeket. A kőzet egyik első és máig az egyik legnagyobb bányája magyar kézben van.

Adat Vállalat építőipar lakásépítések tégla wienerberger Olvasson tovább a kategóriában

Adat

Fabók Bálint
2020. október 26. 11:31 Adat

A brüsszelezés ellenére Magyarországon nőtt a legtöbbet az EU támogatottsága

Az elmúlt tíz évben az egyik leginkább EU-szkeptikus országból az EU-t a leginkább hasznosnak tartók közé került Magyarország.

Kasnyik Márton
2020. október 25. 16:09 Adat

Többen élnek rosszabbul a járvány miatt, mint azt az adatokból elsőre gondolnánk

Első ránézésre úgy tűnhet, mintha ugyanannyian dolgoznának, mint a járvány előtti időben. De a változatlan számok mögött rosszabb minőségű munkahelyek vannak.

Hajdu Miklós
2020. október 25. 11:55 Adat

A rossz levegő olyan ártalmas, mint a dohányzás és az alkoholfogyasztás

A tüdőrák kockázatának mérsékléséhez nem csak a dohányzást kellene mellőzni, hanem a rossz levegőjű környezetet is el kellene kerülni.

Fontos

Fabók Bálint
2020. október 24. 17:09 Adat

Aggódunk a környezetért, csak fizetni ne kelljen érte

A klímaváltozás nincs az ország legfontosabb problémái között a magyarok többsége szerint, és kevesebben fizetnék meg a környezetvédelem árát, mint a 90-es években.

Bucsky Péter
2020. október 23. 07:06 Közélet

Kevesebb a hajléktalan, de egyre reménytelenebb a helyzetük

Az utóbbi évek gazdasági fellendülése során viszonylag sokan törtek ki a hajléktalanságból, a hátramaradók viszont egyre idősebbek és rosszabbul képzettek.

Hajdu Miklós
2020. október 22. 06:35 Adat

Hiába jól képzett sok magyar dolgozó, nincs elég színvonalas munkahely

A nagyobb jólléthez nemcsak minőségi oktatás és ellátás kell, hanem a dolgozni tudó és akaró lakosságban rejlő potenciál kiaknázására alkalmas állások is.