Talán neked is feltűnt, hogy újabban egyre több olyan élelmiszer jelenik meg a boltokban, amely a megnövelt fehérjetartalmával hívja fel magára a figyelmet. A korábban inkább csak sportolóknak szánt proteinszeletek beköltöztek a kassza előtti, impulzusvásárlók érzékeire ható polcokra, a rágógumi és a csokiszelet közé, de a fehérjedúsítás elkezdte megszállni a tejtermékek hűtőpultjait is.

Csak idő kérdése, és a magyar boltok fehérjedúsított választéka várhatóan kiterjed majd a péksüteményekre, a kekszekre, a csokoládékra és a különféle italokra is. Az előttünk járó nyugat-európai, különösen skandináv élelmiszerboltokban már rengeteg fehérjével dúsított élelmiszer kapható, a muffintól kezdve a pudingon, a tejitalon, a burgonyaszirmon, a jégkrémen át a kávéig terjed a speciális választék, és a lehetőségek gyakorlatilag határtalanok.

Az élelmiszeripar rátalált egy olyan új terméktípusra, amely tökéletesen illeszkedik a fejlett világ több divatirányzatához, és ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy 

ha egy ételbe sikerül fehérjeport keverni és még az íze is finom marad, akkor meg lehet vele ütni a főnyereményt.

A fehérjemánia üzleti lehetőségeinek kiaknázása az edzőtermi szubkultúra tömegkultúrává fejlesztéséből indult ki. Kezdetben a testépítők, majd később a kevésbé komoly szándékkal sportolók körében váltak népszerűvé a speciális fehérjekészítmények, és ez a kívülállókban is képes volt elvetni annak a gondolatnak a csíráját, hogy ezek fogyasztása az egészséges, sportos életmód nélkülözhetetlen része.

A testépítőknek szánt fehérjeturmixok nagy karriert futottak be az étrend-kiegészítők piacán, de máig nem nagyon tudtak betörni a “hétköznapi amatőrök” világába. Aki hetente kétszer lemegy a háztömb körül kocogni, az nem feltétlenül tölti magába a fehérjeport kilószámra.

Az élelmiszeripar azonban profi módon felismerte a látens igényt a fehérjére, és elkezdte kiszolgálni. Ha a heti bevásárlásnál a sima joghurt mellett a kocasportoló egy fehérjével dúsított változatot is lát a pultban, akkor ellenállhatatlan vágyat érez a vásárlásra. Azért, mert ezzel úgy tud bekerülni a sport miatt több fehérjét fogyasztók exkluzívnak gondolt táborába, hogy semmilyen kompromisszumot nem kell kötnie: ugyanolyan finom gyümölcsjoghurtot eszik, mint eddig.

A divatot önmagában már az is erősíti, hogy a versenyszerűen sportolók köztudottan több fehérjét esznek az átlagnál.

Ez pedig eleve azt a képzetet kelti, hogy a megnövelt fehérjebevitel egészséges, és így ez a címke szinte automatikusan átkerül a fehérjedúsított élelmiszerekre is.

A harmadik lökést a fogyókúra adja a fehérjepiac bővülésének, hiszen számos olyan fogyást ígérő diéta van, amelynek központi eleme a nagyobb fehérjebevitel (illetve az ezzel általában párhuzamosan alkalmazott szénhidrátcsökkentés).

Az élelmiszeriparnak beszállító adalékgyártók egy ideje ráálltak arra, hogy olyan fehérje-alapanyagokat fejlesszenek, amelyek árban és felhasználhatóságban megfelelnek a különféle hétköznapi bolti termékek gyártóinak. Az italoknál például nagyon fontos, hogy a vízbe kevert fehérjepor ne tegye zavarossá a folyadékot, de az oldhatóság ettől függetlenül is kulcstényezője a fehérjegyártásnak, végső soron pedig az a cél, hogy a végtermék ízét és állagát az adalék ne rontsa el.

A hozzáadott fehérje jelenlegi legfőbb forrása a tej, mert a tejipari műveleteknél gyakran marad vissza olyan anyagrész, amelyből előállítható, majd tetszés szerint módosítható.

Ám mivel a vásárlóközönség döntő része ma az egészséges, sportos életmód irányába tapogatózók közül kerül ki, egyre fontosabb szemponttá válik, hogy honnan származik a többletfehérje. A vegán fogyasztó értelemszerűen nem szeretné, ha a kávéjába állati eredetű fehérje kerülne, de a vásárlók jelentős része ma már azt is nézi, hogy például a növényi eredetű fehérje génmódosított alapanyagból származik vagy nem. Az pedig már szinte természetes, hogy a potenciális vevők egy része azt is szeretné, ha a fehérjedúsított élelmiszer teljes mértékben organikus termelésből származna.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsak mítosz, hogy drága az egészséges ételAz számít, hogy mennyiért kapsz meg egy kalóriát, vagy az, hogy mennyiért vásárolhatsz meg egy adag ételt?

Amikor cikkünk írásakor találomra körbenéztünk a magyar boltokban, a joghurtoknál azt láttuk, hogy a fehérjével dúsított termék ára ugyan nem éri el a prémium szintet, de az olcsó verzióknál legalább másfélszer drágább. Úgy tűnik, hogy a fehérjével felturbózott joghurtot “felső-középkategóriás” terméknek pozicionálják jelenleg. Tapasztalataink szerint a plusz fehérjét eleve a jobb minőségű joghurthoz adagolják, ezért nem lenne tisztességes közvetlenül a legolcsóbb versenytársakkal összevetni, vagyis az általunk talált példa relatív értelemben még nem is feltűnően drága.

A normál verziókhoz képest ebben a joghurtban majdnem háromszorása növelték a fehérjetartalmat, ami praktikusan azt jelenti, hogy egy 150 grammos doboznál a természetesen benne lévő körülbelül 5-6 gramm fehérjéhez további 8 grammot adtak.

De mire lehet elég 8 gramm plusz, és kell ez egyáltalán?

A fehérjebevitel szükséges napi adagjáról könyvtárnyi, egymással olykor erősen vitatkozó tudományos anyagot lehet öt perc alatt összegereblyézni, mindenesetre egy felnőttnek általában testtömeg-kilogrammonként 0,8 gramm fehérje fogyasztását ajánlják naponta. A sportolók és kemény fizikai munkát végzők ennek akár a kétszeresét is fogyaszthatják, 

a túlzásba vitt fehérjebevitel azonban nemcsak értelmetlen, de extrém esetben akár káros is lehet.

A 150 grammos joghurtba tett 8 gramm pluszfehérje körülbelül 5 dekagramm csirkehús, 3 deka sajt vagy alig több mint egy fél tojás fehérjetartalmának felel meg, vagyis ennyi többletet ad a sima joghurthoz képest.

Magyarországon azonban aligha kell attól tartani, hogy egy átlagos felnőtt kevés fehérjét fogyasztana (az életviteléhez képest). Ellenkezőleg, az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat adatai szerint a férfiaknak 86, a nőknek pedig 78 százaléka teljesíti a hazai napi ajánlást, vagyis a testtömeg szerinti kilogrammonkénti 0,8 grammot. A férfiak fehérjebevitele testtömeg-kilogrammonként átlagosan 1,2 gramm naponta, míg a nőké 1,1 gramm, ez jóval több, mint az ajánlott érték. Ideális esetben az állati és növényi eredetű fehérjék egyenlően oszlanának el, az adatok szerint azonban az állati fehérjék nagy túlsúlyban vannak. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság mindenféle kiegészítés nélkül is annyi húst fogyaszt, hogy azzal bőven túlteljesíti a fehérjeigényét.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt is ajánlja, hogy fehérjéből származzon a táplálékkal felvett energia 10–15 százaléka, a magyar bevitel pedig minden országos táplálkozási vizsgálat alapján a felső, 15 százalékos érték közelében van. Ez azt jelenti, hogy a fehérje nemcsak abszolút értékben, de arányait tekintve sem kevés. Összességében a közegészségügyi adatok csak akkor sürgetnék a fehérjedivat terjedését, ha ahhoz a jelenleginél sokkal sportosabb, aktívabb életmód tartozna.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért hal meg korábban a fizikai munkás, ha egész nap mozog, “sportol”?Több megoldása is lehet a kérdésnek, bár még mindig nem tudunk eleget erről az egyszerűnek tűnő témáról.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat adalékanyag élelmiszer életmód fehérje fehérjepor joghurt sport Olvasson tovább a kategóriában