Akkorát zuhantak hétfőn a részvényindexek az USA-ban, mint amire – legalábbis napon belül – 2011 óta nem volt példa. A Dow Jones ipari átlaga például a pénteki 666 pontos esést hétfőn egy hektikus, 1175 pontos zuhanással folytatta (rövid ideig volt 1500 pontos mínuszban is). Sőt, a zárás utáni kereskedésben még tovább estek az indexek.
Közben a “félelem indexeként” emlegett VIX*A CBOE VIX azt mutatja, hogy a részvénypiaci befektetők mekkora piacmozgást valószínűsítenek a következő egy hónapban. Ezt a határidős jegyzésekből számítják ki. is kilőtt: néhány hete még rekordalacsony volt (8-9 pont), most viszont majdnem 40 pontig emelkedett. Ez egy nap alatt 115 százalékos emelkedés, ami azt jelenti, hogy sosem emelkedett még ilyen nagyot a rettegést szimbolizáló index ilyen rövid idő alatt. A nagy mértékű VIX-megugrások mindig emlékezetes események idején voltak (Lehman-csőd, USA-leminősítés, flash crash-ek, stb), most szinte váratlanul és igazán megfogható hír nélkül történt hasonló.
A pánikszerű esés miatt nem maradt semmi az egész idei emelkedésből és az amerikai adóreform elfogadása után felpörgött rallyból. De ez nem biztos, hogy baj.
A felfutás az utóbbi hetekben már teljesen irreális volt, és minden szempontból időszerű volt a súlyosan túlvett piacok korrekciója, azaz a zuhanás. Hogy mennyire, azt abból is láthatjuk, hogy két és fél hete “De hát ez őrület, mikor jön a zuhanás?” címmel írtam cikket a G7-re, mivel a részvénypiacok iránt enyhén érdeklődő átlagemberként sem tűnt indokolhatónak, hogy a tőzsdék minden hírtől, jelzéstől vagy gazdasági adattól függetlenül kizárólag felfelé menjenek, gyorsuló tempóban, másfél éven át.
De akkor mi váltotta ki ezt a mostani ijedelmet? Amellett, hogy a piac extrém módon túlvett volt, de több egyszerű magyarázat is van kéznél:
De túlzás lenne a pénteki és hétfői zuhanást pániknak vagy összeomlásnak mondani. Inkább csak egy figyelmeztetésről van szó, hogy nem csak egy irányba mehetnek a piacok. Ebből a szempontból inkább jó, hogy a tőzsdei kereskedők visszatérnek a földre, és a valóságtól elszakadt árazások is a normalitás irányába mennek. Ha pedig a piacok az inflációtól félnek, az arra utal, hogy valójában a gazdaság javulását és bérnövekedést várnak, tehát nem recessziót, ami deflációval járna.
Ahhoz viszont még mindig nagyon sokat kellene esnie a tőzsdének, hogy megtörjön a 2009 márciusában kezdődött emelkedő trend. Ha komolyabb, évtizedes időtávon nézzük a folyamatot, még egyértelműbb a helyzet:
Akinek igazán kellemetlen lehet ez az egész, az Donald Trump amerikai elnök, aki beiktatása óta több tucatszor írt arról a Twitterén, hogy az egész részvénypiaci rally kizárólag neki köszönhető. Az esésért egyelőre nem vállalt felelősséget.
Pénz
Fontos