Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2018. január 18. 06:55 Pénz

De hát ez őrület, mikor jön a zuhanás?

Az utóbbi hónapokban egyre feltűnőbb lett, hogy a részvénypiac egyszerűen nem tud esni semmilyen hírre vagy technikai jelzésre. Tavaly év eleje óta egyetlen nap sem volt, amikor 2 százaléknál jobban kilengtek volna a nagyobb részvénypiaci mutatók. Egyetlen irány volt, egyenletesen felfelé. Az idei év eleje óta csak annyi változott, hogy a gravitáció törvényeit még jobban nevetségessé téve, ha ez egyáltalán lehetséges, még nagyobb gázt adtak a részvények.

A világ összes tőzsdéjét követő index például így alakult az utóbbi években:

 

A vezető gazdasági hírügynökségnél, a Bloombergen olyan, csak félig ironikus címmel jelent meg egy cikk, hogy “A tőzsde most már soha nem megy lefelé“. Mivel a tőzsdei kereskedők gyorsan cserélődnek, ezért felnőtt egy olyan generáció, amely professzionális karrierje folyamán nem ismert érdemben csökkenő, pláne zuhanó részvénypiacot. Ekkora emelkedés után már a legmorcosabb medvék is feladják, nem akarnak kimaradni ebből a hihetetlen gazdagodásból.

Fel lehet hozni persze érveket az emelkedés mellett, például hogy most épp erős a globális gazdaság, előállt az a ritka pillanat, hogy egyszerre nőnek a legnagyobb fejlett gazdaságok, az USA, Európa, sőt, Japán, és a feltörekvő országok is. De ez nem magyarázhatja a részvénypiaci őrület egészét. Azért a jó passzban lévő világgazdaság sem bővül évi olyan 10-20 százalékokat, mint a tőzsdék. A 2010-es években – meglepően konzisztensen – évi 3,2-3,7 százalék volt a globális GDP éves növekedési üteme, az IMF szerint az előttünk álló öt évben is nagyjából ez lesz az irányadó.

Ha 2012-t vesszük alapul, akkor a világ tőzsdei cégeinek értéke 62 százalékkal nőtt, miközben a világgazdaság csak 18 százalékkal.

 

A világ teljes tőzsdei kapitalizációja (kb. 100 ezermilliárd dollár) tavaly óta már meghaladja a világ egy év alatt megtermelt GDP-jét (79 milliárd dollár).

Örökké fog tartani ez az emelkedés? A történelem azt mutatja, hogy nem. Erre utal az egyik sokat idézett mutató, a CAPE (ciklikusan kiigazított P/E mutató). Ez azt mutatja, hogy a cégek tőzsdei értéke hogyan aránylik a megelőző tíz éves nyereségükhöz – tehát hogy mennyire drágán lehet részt kapni a bizonyítottan jó jövedelemszerző cégekből.

 

A CAPE hosszú távú átlaga 16,7, most viszont ennek pont a duplája, 33,3. Eddig csak kétszer volt ilyen magas: 1929-ben és 1999-ben, mindkétszer közvetlenül a nagy pukkadás előtt. (Igaz, egy másik, előretekintő, tehát a cégek várt profitjához viszonyító mutató szerint egyre olcsóbbak a részvények – persze ezek a várakozások nem biztos, hogy beigazolódnak.)

A legtöbb befektető egyébként látja a problémát, és túlértékeltnek látja a részvényeket. (Ahogy a kötvényeket, az ingatlanokat és az árupiacokat is, az olyan ezoterikus dolgokat pedig, mint a kriptopénzek, pláne.) Azt az eufóriát, ami a kipukkadás előtti buborékpiacokat jellemezni szokta, biztosan nem érezni. Ez így volt a 2009 márciusa óta tartó emelkedő piacon szinte folyamatosan, ami érthető, hiszen az akkori válság mértéke és az egész pénzügyi rendszer sebezhetősége (és sokaknál a rengeteg elvesztett pénz) annyira meglepte a vagyonkezelőket és befektetőket, hogy azóta nem mernek hinni semmiféle örökké tartó növekedésben.

Mostanra viszont, több mint nyolc évnyi növekedés után ez az aggodalom úgy tűnik, oldódott, sőt, a kockázatokra teljesen immunissá váltak a befektetők. Pedig ezekből nincs kevesebb, mint korábban. Miért nem érdekelt senkit, hogy Észak-Korea körül, a világgazdaság egyik legfontosabb régiójában egyre veszélyesebb nukleáris válság bontakozott ki? Hogyan lehetett befektetői érdeklődés egy százéves argentin kötvény után, amikor ez a latin-amerikai ország legutóbb három éve ment csődbe?

És mégis, a befektetők mintha alig látnának kockázatot. Itt van például a legátfogóbb amerikai részvényindex, az S&P 500, és a “félelem indexeként” emlegetett VIX index.*A CBOE VIX azt mutatja, hogy a részvénypiaci befektetők mekkora piacmozgást valószínűsítenek a következő egy hónapban. Ezt a határidős jegyzésekből számítják ki. Ebből úgy tűnik, a befektetők minimális piacmozgást várnak a közeljövőben, ez a mutató még soha nem volt ilyen alacsony, mint mostanában.

 

Miért lett ilyen erős ez a népszerűtlen részvénypiaci emelkedés? A legfontosabb ok valószínűleg a hosszú lejáratú reál kamatlábak alakulása. Ezt úgy is fel lehet fogni, mint egyfajta jutalmat, amit takarékoskodásért kapunk, tehát hogy nem költjük el azonnal a pénzünket. Ha viszont többen mondanak le a pénzükről azért, hogy később több legyen, akkor ez a jutalom a kereslet és kínálat szabályai szerint csökkenni fog.

A hosszú lejáratú kamatlábak a nyolcvanas évek óta folyamatosan esnek, most már egészen odáig, hogy a fejlett világban egy ideje csak negatív reálhozamot lehet hosszú távú, biztonságos kötvénybefektetésekkel elérni. Miért estek ezek ennyire? Legalább négy okból.

  • Öregedik a lakosság (az idősebbek hagyományosan többet raknak félre, a fiatalabbak pedig arra számítanak, hogy úgysem lesz nyugdíjuk, ezért hajlamosabbak megtakarítani).
  • Egyenlőtlenebbül oszlik meg a vagyon (kevesebb kézben összpontosul több befektethető tőke, a vagyonosok egyszerűen nem tudják elkölteni a pénzüket. A jövedelmi létra alsó háromnegyedében nem nőnek a reálbérek, ezért nincs nagy kereslet).
  • Nincs annyi befektetési lehetőség (a cégek profittermelésénél egyre kevésbé fontosak a fizikai beruházási javak, viszont sokat nőtt a termelékenység, ezért a nagyvállalatok készpénzhalmokon ülnek – ez utóbbiból egyébként osztalékot fizetnek vagy részvényeket vesznek vissza, ami megint csak erősíti az árfolyamukat).
  • A jegybankok 2009 óta nagyjából 11 ezermilliárd dollár értékben vásároltak hosszú lejáratú kötvényeket, amivel tevékenyen hozzájárultak a hozamok leszorításához. (Igaz, ez összefügg a korábbiakkal: ha ezt nem tették volna, akkor valószínűleg súlyos defláció lenne.)

Bárhogyan is van, ez az óriási mennyiségű felhalmozott pénz utat talált azokra a piacokra, amiktől alapesetben távol tartanák magukat a befektetők. Sok olyan eszközre lett kereslet, amely valójában elég kockázatos. Nagyon sok fog múlni azon, hogy a jegybankok hogyan reagálnak az infláció megjelenésére, ha egyáltalán elkezdődik a drágulás. A befektetők most kényelmesen arra számítanak, hogy bármi is lesz a piacokon, a jegybankok majd a segítségükre sietnek az eddig is bevetett védőhálóval.

Ahhoz pedig, hogy a részvényárfolyamok egymáshoz képest is nagyon keveset ingadoznak – alacsony a volatilitás – hozzájárult egy technikainak tűnő fejlemény is. A fejlett országok vagyonos háztartásai körében egyre népszerűbbek lettek az olcsó indexkövető alapok, az USA-ban például a piac 30 százaléka már ezekben van. Ez a folyamat az összes vállalatot egyaránt húzta magával.

Az olcsó indexkövető alapok fő előnye, hogy a jutalék nem vesz el a részvényeken elért nyereségből, és mivel nem kezeli őket aktívan senki, ezért a kiválasztott index teljes egészét leköveti. Ez utóbbi a kiegyensúlyozott növekedés idején előny volt, de most veszély is lehet. Azok a befektetők, akik eddig sok odafigyelés nélkül gyarapodtak a tőzsdén, ha megérzik a piac tetejét és kiszállnak, menekülés közben megfordíthatják a lendületet, és válogatás nélkül dönthetik meg az összes cég árfolyamát.

Pénz globális makrogazdaság jegybank tőzsde Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Wiedemann Tamás
2018. október 15. 17:49 Pénz, Piac

Annyira megbízhatatlan lett a légi közlekedés, hogy már járattörlésre is lehet biztosítást kötni

Egy állami biztosítótársaság olyan utasbiztosítást kínál Magyarországon, amely késés és törlés esetén is fizet. A piaci szereplők még nem jöttek ki az ilyen biztosításokkal.

Wiedemann Tamás Váczi István
2018. október 15. 13:45 Állam, Pénz

Máshová terelné a pénzt a kormány azzal, hogy megszünteti a legnépszerűbb állami lakástámogatási formát

Túl nagy volt az extraprofit, meg amúgy is ott van a CSOK – erre hivatkozva szüntetné meg a kormánypárt a lakásra gyűjtők állami támogatását. De a lakáslottó is nyerhet a lakástakarék megszüntetésén.

Váczi István
2018. október 15. 12:05 Pénz

Azon agyal a világ, hogy mi okozza majd a következő válságot

Itt van néhány lehetséges jelölt.

Fontos

Wiedemann Tamás
2018. október 16. 06:52 Állam

Technikailag felfüggesztettek Brüssszelben három magyar uniós programot

Rég nem látott problémával néz szembe a kormány: nincs pénz a költségvetésben. Az uniós pénzek késése miatt gond lehet az év végi hiánycéllal is. Az Európai Bizottság feljelentéseket vár, többek között az Eliossal szemben is.

Hajdu Miklós Kasnyik Márton
2018. október 15. 09:02 Piac

Kihalási hullám van a magyar cégeknél, és ennek meg is van az oka

2017 és 2018 között csökkent a cégek száma az első féléves adatok alapján, és növekedésbe fordult egy olyan mutató, ami a bedőlések kockázatát méri.

Wiedemann Tamás
2018. október 12. 09:51 Állam, Pénz

Az uniós pénzek nagy részét úgy égetjük el, hogy nem lesz belőle jólét hosszabb távon

Lényegében elégettük az Európai Uniótól származó támogatásokat. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy nálunk volt arányaiban a legtöbb csalás.