A szerző a HOLD Alapkezelő Zrt. privát bankára.
Számtalanszor halljuk, hogy az adatok aranyat érnek. Tudjuk azt is, hogy a cégek látják az adatainkat az okostelefonon keresztül. Ismert az is, hogy fokozottan célszerű figyelni a GDPR-szabályozásra. De tényleg ilyen fontos ez a kérdés? Tényleg akkora baj, ha a TikTok tudja, merre járok, mit eszem, és milyen cipőt rendelek az interneten, hogy országok sora teszi tiltólistára az alkalmazást?
Nos, annyi időt biztos érdemes áldozni a kérdéskörre, hogy megértsük, miről is szól ez a történet. Ezért foglalkoztam a témával részletesen a HOLDBLOG-on megjelent bejegyzésemben.
Hol tartunk?
Az adat mennyisége a világban nagyon gyorsan nő. A létrehozott, másolt, továbbított és felhasznált adat 2010 és 2022 között közel ötvenszereződött: a 2010-es 2 zettabyte mennyiségről 2022-re 97 zettabytera ugrott a világ adatállománya.
Mennyi ez? A zettabyte a sokaknak ismerősebben csengő gigabyte trilliárdszorosa. A mennyiség érzékeltetéséhez: egy trilliárd forintot akkor tudnánk elkölteni, ha minden nap egymilliárd forintért vásárolnánk, 2470 éven keresztül.
Fogadjuk el tehát: nagyon-nagyon sok adat van a világon, és mennyisége gyors tempóban folyamatosan nő. Kinek és mire jó ez a rengeteg adat? Önmagában a nyers adat szinte semmire sem használható. Feldolgozva, összefüggéseiben értelmezve olyan dolgokra mutathat azonban rá ez a rengeteg információ, amelyek korábban láthatatlanok voltak az ember számára.
A számítógépek fejlődésével ide érkeztünk most el: van számítási kapacitás az eszméletlen mennyiségű adat értelmezésére, az összefüggések feltárására pedig itt van már az AI és Big Data.
A megfigyelési kapitalizmus
Shoshana Zuboff, a Harvard professzora hét év kutatás után írta meg könyvét, A megfigyelési kapitalizmus kora (Age of surveillance capitalism) címmel. Meglátása szerint a kapitalizmus folyamatosan piacon kívüli dolgokat emel be a piacra, amelyeket aztán adni-venni lehet.
Így volt ez legelőször a természettel, amelyet ma már földek és ingatlanok formájában tudunk birtokolni és adni-venni. Később őseink ház körüli tevékenységeit, napi elfoglaltságait emelte be a kapitalizmus a piacra, és ma már a munkát is kézenfekvő módon értékesítjük a munkaerőpiacon.
Korunk nagy változása Zuboff szerint az, hogy a megfigyelési kapitalizmus az adatainknak teremtett piacot: az ingyenesen használható felületeken a rólunk begyűjthető információkkal fizetünk, az adatért pedig első körben a célzott marketinget folytató vállalatok adnak pénzt.
Ha valamit ingyen használsz, te vagy a termék
A megfigyelési kapitalizmus korában az ingyenes alapanyagot adatok formájában szolgáltatjuk, amelyből a termék születik: a viselkedésünk, cselekedeteink előrejelzése. A termék, amivel így ebben az iparágban kereskednek: vajon mit akarunk most, holnap és a jövő héten csinálni. Minél pontosabban találja ezt el egy cég, annál nagyobb bevételre tesz majd szert.
Mi pedig örömmel, önszántunkból szolgáltatunk napról-napra egyre több adatot magunkról: az okostelefonok helymeghatározó, ujjlenyomatolvasó, arcfelismerő funkciói már teljesen átlagosak, és egyre elterjedtebbek az okosórák által az egészségügyi adatok is, nem beszélve az okosotthonok és járművek végtelen információt gyűjtő szenzorairól.
A reklámokon túl – nagyhatalmi játszmák
Az adatok által nyújtott versenyelőny vagy hatalom persze nem határozza meg azt, hogy azokat jóra vagy rosszra használják fel. Nem nehéz azonban belegondolni abba, hogy milyen politikai előnyöket jelent, ha több százmillió ember véleményét lehet napi szinten szondázni. A követések, reakciók és egyéb véleménynyilvánítások elképesztő mennyiségű muníciót tudnak biztosítani a politikai propagandához. Nem beszélve arról, ha nemcsak országon belül, de az egész világon felmérhető és becsülhetőek a lakosság jövőbeli várakozásai és cselekedetei.
Bőven lehet tehát ok az óvatosságra, sőt, adott esetben egy olyan alkalmazással szembeni bizalmatlanságra is, mint amilyen például a TikTok. Arról, hogy eddig hol és milyen érvekkel korlátozták a kínai közösségi platform elérését, részletesebben olvashat a bejegyzés HOLDBLOG-on megjelent hosszabb változatában.
