Hírlevél feliratkozás
Hobot Péter
2018. július 29. 16:20 Élet, Tech

Elképesztő piaca van az adatoknak, amiket önként és ingyen adunk oda a Google-nek és a Facebooknak

Az utóbbi években mindenki találkozott már a jelenséggel, hogy egy-egy reklám hónapokon át tud üldözni az interneten, pedig csak egyszer kerestünk rá arra a szerencsétlen pulóverre valamelyik internetes boltban. A jelenség mögött egy hatalmas, bonyolult és nagyon jövedelmező gépezet van, amit a mi adataink hajtanak előre. A nagyon értékessé váltó adatainkról ráadásul önként mondunk le, és ingyen adjuk oda a nagy netes platformoknak.

Az online hirdetőknek szükségük van információkra, hogy eldöntsék, milyen reklámot mutassanak nekünk. Ezeket egy különleges piacról szerzik be. Specializált cégek átfésülik az internetes múltunkat és levelezéseinket, és ezek alapján tesznek a szemeink elé reklámokat.

Az adatbányászat nem törvénysértés, mert pár kattintással engedélyezzük, hogy minden adatunkhoz hozzáférjenek. Az viszont már a rendszer etikátlanságára utal, hogy jellemzően 10-15 kattintással tudjuk visszavonni a hozzáférést. Vastag gazdasági érdekek húzódnak amögött, hogy ez ne változzon. A Google és a Facebook is tereli a felelősséget.

Egy éve a Google bejelentette, hogy ő maga többé nem használja fel üzleti céllal a Gmail fiókok tartalmát. Ez azonban teljesen félrevezető: annyi történt csak, hogy kiszervezte az adathalászatot más cégekhez. A felhasználók számára ez nem sokat változtatott a hirdetések működésén, hiszen a Google azóta sem korlátozza más alkalmazások gyártóit, hogy a Gmail-en portyázzanak és letöltsék a felhasználók adatait.

A kisebb cégek a megszerzett adatokat tovább értékesítik olyan vállalatoknak, amik hirdetéssel foglalkoznak. Ezek között pedig a legnagyobb éppen a Google, ami természetesen meg is vásárolja ezeket az információkat.

Azért kell mindenáron információt gyűjteni az internetezőkről, mert rengeteg apró árverés folyik a reklámügynökségek között minden alkalommal, amikor meglátogatunk egy honlapot. Gyakorlatilag a figyelmünket árverezik el. A meglátogatott honlap kinyitja az árverést a hirdetőknek, akik licitálnak arra, hogy nekik mennyit ér a mi szemünk elé helyezni egy reklámot. A licit győztese dönti el, hogy milyen hirdetést látunk majd a frissen megnyitott felületen. (Erről bővebben érdemes meghallgatni Afsheen Bigdeli online hirdetési szakértőt a Bloombergen el.)

Jól licitálni az tud, aki a legtöbbet tudja rólunk. A világhálón felhalmozott személyes információkat*Ismerhetik anyagi helyzetünket, érdeklődési körünket, életkorukat, számlatörténetünket és még sok más tulajdonságunkat. pedig meg lehet venni úgynevezett Data Management Platformokon (DMP). A hirdetők fizetnek ezeknek a platformoknak, hogy pontosan be tudják azonosítani, mennyit fizetnének a mi figyelmünkért.

Mikor megnyitunk egy honlapot, elindul az árverés: a megnyitott honlap tulajdonosa kihirdeti a termékét (azaz a felhasználója figyelmét) és elmondja, mit tud róla. A másik oldalon több reklámügynökség áll, akik elkezdenek licitálni. Elárulják, nekik mennyit ér az, hogy egy reklám a “termék”, tehát a mi szemünk elé kerüljön.

Tegyük fel, hogy minden nap vásárolunk valamit online. Ilyen esetben értékesebb a figyelmünk minden hirdetőnek, mintha sosem vettünk volna még semmit netről. Hasonlóan egy használt autó vásárlásához, információs verseny indul el a vevő és az eladó fél között. A kérdés, hogy ki mennyit tud a termékről. Ha az online hirdető tisztában van azzal, hogy mi minden nap vásárolunk a neten, de a honlap tulajdonosnak erről nincs fogalma, akkor a hirdető relatíve olcsón is megveheti a figyelmünket. Kérdés, hogy esetleg más hirdető nem-e száll be a versenybe, hogy többet ajánljon a figyelemért.

Az biztos, hogy amelyik hirdető keveset tud a felhasználókról, az veszít a liciten (drágábban vagy rosszabb eléréssel hirdet), aki pedig sokat tud, az nyer. Ezért minden hirdető személyes információkat akar venni, beszerezni, letölteni.

A lenti ábrán a piros nyilak mutatják, hogy hogyan szórja szét a személyes információkat az online hirdetői rendszer. Az egész folyamat körülbelül egy-két tized másodperc alatt lefolyik mindig, mikor honlapot töltünk be.

 

A felhasználóról, akit sárga szín jelöl, különféle applikációk gyűjtenek adatokat. A megszerzett adatokat eladják a Data Management Platformoknak. Ezek a platformok összesítik az információkat és jól használható formában továbbértékesítik azoknak, akik a reklámtőzsdén működnek: hirdetőknek, ügynökségeknek. Tehát aki több tíz applikációt használ egyszerre egy eszközről, az nagyon nehezen kerülheti el, hogy ne tudjanak róla gyakorlatilag mindent a hirdetők. A Data Management Platformokon összeállnak a mozaikszerű információk mindenkiről.

Nem mindegyik applikáció halássza az adatainkat, de a legtöbb – főtevékenysége mellett – értékesíti őket Data Management Platformok számára. Nagyon nehéz megállapítani, hogy kinek felelőssége az, hogy a hirdetők előtt nyitott könyvvé vált az életünk. A rendszer működik úgy, hogy mindenki csak egy kicsi többletinformációt oszt meg rólunk. Aztán valahol összeáll a teljes kép.

Jó példa az adatgyűjtögető applikációkra az Earny, ami, azon túl, hogy sok infót gyűjt felhasználóiról, önmagában is érdekes vállalkozás. Az app átböngészi a felhasználók Gmail vagy más fiókjait, és megkeresi azokat a leveleket, amik számlát tartalmaznak. A számlákat aztán ellenőrzik és ha a vásárolt terméket olcsóbban is meg lehet venni egy alternatív eladótól, akkor az Earny automatikusan követeli a különbséget a régi eladótól. Siker esetén a különbség egy részét visszaadja a felhasználóinak. A működése miatt az Earny tisztában van a piaci árakkal, a fizetési szokásokkal és a felhasználói pénzügyeivel is, és ezt a tudását természetesen el is adja a hirdetői piacon.

A Gmail-lel összekapcsolva működnek még a Return Path, az eDataSource vagy az Edison Software cégek alkalmazásai. Ezeknek a cégeknek az adatgyűjtés szinte mellékesen jó sok extra bevételt jelent.

A New York Times felkereste a cégek vezetőit. Őszerintük a vállalkozásaik nem élnek vissza a személyes adatokkal. A lap rámutat, hogy mégis volt olyan eset, amikor 8000 személyes emailt olvastak el a Return Path alkalmazottai. Az indoklás szerint azért, hogy fejlesszék a saját algoritmusaikat.

Mr. Berner az Edison Software igazgatója a lapnak elmondta, hogy

ez olyan, mint mikor egy telefonszolgáltató belehallgat a vonalba, mert tudni akarja, hogy az jól működik-e.

Élet Tech adathalászat facebook google online hirdetés Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Fabók Bálint
2018. november 21. 15:16 Élet

Több tízmillió cukorbetegnek nem jut inzulin, és ez a jövőben még rosszabb lesz

Az elhízás és a testmozgás hiánya miatt folyamatosan nő a cukorbetegek száma, de már most óriási a hiány a kezelésükhöz szükséges inzulinból.

Torontáli Zoltán
2018. november 20. 17:05 Élet, Világ

Nem sikerült a Google-nak vércukormérő kontaktlencsét fejleszteni

Ilyen az, amikor egy nagyon ígéretes fejlesztés négy év próbálkozás után kimúlik, a projektet felfüggesztették.

Hajdu Miklós
2018. november 20. 12:50 Élet

A magyar iskolarendszer még mindig ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint 10-15 éve

Bár számos reform történt a közoktatásban, a kétezres évek problémáinak jelentős része még mindig aktuális.

Fontos

Bucsky Péter
2018. november 18. 21:45 Élet

Annyira pokoli lett egy egyszerű gázkazán-csere, hogy az emberek inkább áttérnek fafűtésre

Azért szigorította az EU a kazáncsere-szabályokat, hogy csökkenjen a környezetszennyezés. Magyarországon ebből olyan drágulás és bürokrácia-túltengés lett, hogy az emberek inkább a fa- vagy villanyfűtést választják.

Torontáli Zoltán
2018. november 18. 13:36 Élet, Világ

Az almák Ferrarija finom, piros, drága, és hihetetlenül erős marketing van mögötte

Átalakítja a gyümölcstermesztés mögötti üzleti modellt a Pink Lady és a nyomában meginduló klub almák serege, de ennek megvannak a veszélyei is. Magyarország kimarad az új almahullámból.

Rigó Anita
2018. november 18. 07:29 Élet

Az általánost végzettek és a tizenévesek körében beindult a baby-boom Magyarországon

Harminc fölött és húsz alatt vállalnak több gyermeket a magyar nők. Több a gyereknélküli vagy a sokgyerekes család, kevesebb a kétgyerekes család.