Nem célja többé az egyedi kormánydöntéssel adott nagyvállalati támogatásoknak, hogy munkahelyeket hozzanak létre. A kérdés már csak az, hogy miért pont most döntöttek így.
A monoton, unalmas, agyzsibbasztó feladatokat adják át a robotoknak, hogy az emberek az értelmesebb munkákat végezzék.
Egy fizikai munkásért több százezer forintot kell fizetniük a cégeknek a közvetítőnek, egy irodai alkalmazottnál ez 1,5 millió forint is lehet.
Hiába egyre nehezebb munkaerőt találni, mégis a személyes képességek lettek egyre fontosabbak az álláskeresésnél. Mit néznek a munkaerő-közvetítők?
Megoldást jelenthetne a munkaerőhiányra, ha a munkaadók az előítéleteiket félretéve válogatnának. De ezt nem is olyan könnyű megvalósítani.
A munkaerőhiány jelentős változásokra sarkallta a cégeket. Elkezdett számítani, hogy mit akarnak az alkalmazottak, és a HR-szakma is átalakult.
Sokat javult az üzleti szolgáltatóközpontok presztízse, a szektorban dolgozó közel 50 ezer ember rengeteg lehetőség közül válogathat, miközben további ezrek helyezkedhetnének el az ágazatban.
Magyarországon több mint egymillióan dolgoznak gyáraknál. A kékgallérosok helyzete óriásit változott az elmúlt években: kezdenek emberként tekinteni rájuk.
Egész Európában dinamikusan nő a külföldre kiküldött munkavállalók száma, miután az EU lehetővé tette, hogy egyszerűbben lehessen másik tagállamba küldeni egy cég munkavállalóit.
A munkaerőhiány a korábban gyakran diszkriminált romák előtt is megnyitotta a gyárkapukat.