2018 januárjában a Világgazdasági Fórumon Donald Trump amerikai elnök azzal büszkélkedett, hogy a két éve tartó elnöksége alatt az amerikai gazdaság jól teljesített. „Ismét erős a gazdasági növekedés. A tőzsde egymás után dönti a rekordokat, és a megválasztásom óta több mint 7 ezer milliárd dollárnyi új vagyont hozott létre. A fogyasztói, üzleti és ipari bizalmi indexek rekordszinten állnak” – mondta.
Messze nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy Trump a tőzsde jó teljesítményével igyekezett igazolni, hogy a kormányzása alatt jó a gazdasági helyzet. Akkoriban az azóta X-re átnevezett Twitteren rendszeresen posztolt erről, és a beszédeiben is gyakran kitért erre. A Politico gyűjtése szerint például 2018 januárjában átlagosan 35 óránként nyilvánult meg erről.
Sőt, az elmúlt hetek tőzsdei zuhanását megelőzően visszatért az első elnökségének gyakorlatához, és az AP gyűjtése alapján megint gyakran posztolt vagy beszélt arról, hogy a tőzsde felfutása annak köszönhető, hogy ő az elnök. A megválasztása előtti hónapokban pedig arról, hogy a demokraták miatt esnek az árfolyamok, de ha megválasztják, „a tőzsde újra nagyszerű lesz”.
Sokkterápia
Trump kommunikációjában március elején jött a fordulat, amikor először egy újságírói kérdésre nem akarta kizárni annak az eshetőségét, hogy a Kínára, Kanadára és Mexikóra kivetett vámok miatt recesszió alakul ki az USA-ban; arról beszélt, hogy „átmeneti időszak következik”, és hogy „nem igazán érdemes a tőzsdére figyelni”. Majd miután a nyilatkozatát követő hétfői napon az egyik legfontosabb amerikai tőzsdeindexe, az S&P 500 az év addigi legnagyobb zuhanásával kezdett, arról beszélt, hogy „a piacok néha fellendülésben, néha lejtmenetben vannak”, de „újra kell építeni az országot”.
Miután április 2-án az USA a világ összes országára újabb vámokat vetett ki, a nagy amerikai tőzsdeindexek (S&P 500, Nasdaq Composite, Dow Jones Industrial Average) akkorát zuhantak, amihez hasonlóra legutóbb a covid elején volt példa. A Bloomberg cikke szerint a 25 legnagyobb amerikai – állami alkalmazottak számára elérhető – nyugdíjpénztári befektetési alap értéke április 3. és április 8. között 169 milliárd dollárral csökkent. A tőzsdei vállalatok összes értékvesztése pedig ezer milliárd dollárokban mérhető.
Trump a vámok bevezetését ahhoz hasonlította, mint amikor egy betegen operációt hajtanak végre. Azt mondta, a részvények értéke újra nőni fog majd, de arról is posztolt, hogy a következő időszak „nem lesz könnyű”, és arra kérte az amerikaiakat, hogy bízzanak benne és legyenek türelmesek.
Aggódó nyugdíjasok, szkeptikus egyenlőtlenségkutató
Az amerikai elnök a tőzsde esése alatt közvetlenül nem szólt azokhoz az amerikaiakhoz, akiknek befektetett megtakarításai (vagy legalábbis a potenciális hozamai) égtek el a vámháború hevében. Scott Bessent pénzügyminiszter viszont az április eleji zuhanást követően egy interjúban közvetetten reagált a témában, és arról beszélt, hogy a nyugdíjmegtakarítók nem foglalkoznak a tőzsde napi ingadozásaival, mert a hosszú távú hozamokra kíváncsiak.
Az amerikai sajtóban viszont egymás után jelentek meg az arról szóló cikkek, hogy a vámok mennyivel vetik majd vissza az átlagos nyugdíjmegtakarító várható vagyonát. A Guardian és a BBC olyan amerikaiakkal is beszélt, akik a tőzsdei zuhanás miatt abban is elbizonytalanodtak, hogy el tudnak-e menni nyugdíjba abban a tempóban, ahogy eredetileg tervezték.
Mások szerint viszont a tőzsdei zuhanásnak több előnye is van. Branko Milanovic szerb-amerikai közgazdász, egyenlőtlenségkutató a blogján írt arról a jelenségről, hogy a jobbra és balra húzó sajtó és agytrösztök is egyaránt negatívan keretezték a részvények zuhanását, miközben a baloldaliak akár örülhetnének is neki. Hiszen az esés automatikusan csökkenti a vagyoni egyenlőtlenségeket, nem érinti a legtöbb ember aktuális jövedelmét a világban (az amerikaiak 60 százalékáét, de a világ más országaiban 90-95 százalék is lehet ez az arány), és valójában csak a legvagyonosabbak vesztenek igazán sokat, amit olyan vagyonadóként is fel lehet fogni, aminek bevezetését sokan támogatnának a baloldalon.
De mennyire széles tömegeket érint a vámháború tőzsdékre gyakorolt hatása, és mi az oka annak, hogy miközben az USA-ban minden politikus a tőzsdéről beszél, és a sajtó a nyugdíjuk miatt aggódó emberekről ír, itthon és Európában az ilyesmi viszonylag ritkának számít?
Részvényes amerikaiak
Az eltérést az magyarázza, hogy Európában mind a közvetlen részvénytulajdonlás, mind pedig a nyugdíjcélú öngondoskodás kevésbé elterjedt, mint az Egyesült Államokban. A Gallup felmérése szerint tavaly az amerikai népesség 62 százaléka rendelkezett valamilyen formában – közvetlenül, valamilyen befektetési alapon keresztül vagy önkéntes nyugdíjcélú megtakarítás, például 401(k) vagy IRA formájában – részvénytulajdonnal, ami már megközelíti a 2008-as válság előtti csúcsot (63 százalék), és jóval magasabb szint annál, ahova a válság után esett vissza ez az arány (52 százalék). Valamilyen önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási számlája az amerikaiak 54 százalékának volt 2022-ben egy nemrég publikált kutatás szerint.
Európában ehhez képest jóval kisebb a lakossági részvénypiaci kitettség: a Gallup felmérésben szereplő számnak megfelelő arány a Bloomberg cikke szerint 36 százalék volt 2023-ban (Japánban pedig például kevesebb mint 20 százalék).
Az Európai Központi Bank által koordinált háztartási vagyonfelmérés 2021-re vonatkozó adatai szerint az eurózónában részvénye a népesség 11 százalékának, befektetési alapja 13 százalékának, önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítása pedig 28 százalékának volt. Közvetlen tőzsdei kitettsége a legtöbb embernek Finnországban, Luxemburgban és Németországban van (15-20 százalék között), a legkevesebb pedig Szlovákiában, Görögországban és Litvániában (2 százalék alatt), de Magyarországon is alig haladja meg a 2 százalékot a részvénytulajdonosok aránya. A befektetési alapban tulajdonnal rendelkezők aránya is Finnországban volt a legmagasabb, de a legtöbb országban 20 százalék alatt volt az ilyen tulajdonnal rendelkezők aránya (és 12 országban a 10 százalékot sem érte el).
Az ábra alapján az is jól látszik, hogy az európaiak sokkal nagyobb mértékben támaszkodnak az állami nyugdíjrendszerekre, mint az amerikaiak. A tagállamok közül egyedül Luxemburgban volt magasabb az amerikainál az önkéntes nyugdíjmegtakarítók aránya; legjellemzőbb a 10 és 20 százalék közti arány volt, ami tíz tagállamban figyelhető meg.
És arról ugyan nem áll rendelkezésre összehasonlítható adat, hogy a részvények tulajdonlása mennyire koncentrált az USA-ban és az EU-ban, de az tudható, hogy az USA-ban a felső 10 százalék tulajdonában van az összes részvényvagyon 93 százaléka, az EU-ban pedig az összes pénzügyi vagyon 50 százaléka, amin belül jelentős részt tesznek ki a részvények.
Ez tehát azt jelenti, hogy a tőzsdei esések mindenhol csak a népesség kisebb részét érintik közvetlenül, bár az USA-ban a magánnyugdíj-megtakarítások nagyobb szerepe miatt valójában szélesebb tömegek számára is fontos a tőzsde.
Régi vagy új Trump?
Mi történt most akkor végülis, és miért nézi tétlenül Trump a tőzsdei vagyonok csökkenését? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy valójában nem is nézi annyira tétlenül. Vannak olyan értelmezések, amelyek szerint a Trump első elnöksége alatt „Trump putnak” nevezett jelenség – tehát hogy ha egy intézkedés nagy tőzsdei eséshez vezet, akkor lehetett arra számítani, hogy az elnök visszavonja – most is érvényesült, csak késéssel. Ezt támasztja alá, hogy az eredetileg kivetett vámok közül a 10 százalék feletti országspecifikus vámokat egy héttel az intézkedés bejelentése után felfüggesztette, a számítógépekre és okostelefonokra vonatkozó vámokat pedig visszavonta.
A másik lehetséges magyarázat, hogy Trump egy átfogóbb stratégiát követ, amiben rövid távú járulékos kárként tekint a tőzsdék esésére. Valami ilyesmire utalt Scott Bessent pénzügyminiszter, amikor az országspecifikus vámok felfüggesztésének napján arról beszélt bankárok előtt, hogy az elmúlt négy évtizedben a Wall Street (tehát a pénzügyi világ és az amerikai nagyvállalatok) vagyonosabbá vált, mint korábban bármikor, és bár továbbra is jó dolgokra számíthat, a következő négy évben a Trump-adminisztráció fókusza a Main Streeten (kisebb cégek és a munkavállalók, ezt az amerikai zsargonban gyakorlatilag a reálgazdaság szinonimájaként használják) van.
Ezzel kapcsolatban leginkább olyasmi értelmezések jelentek meg – ezekről ebben a cikkben írtunk részletesebben – , hogy a vámháborúval valamiféleképpen az amerikai ipar megerősítése lenne a végcél, potenciálisan a dollár gyengítésén és a globális gyártókapacitások USA-ba kényszerítésén keresztül. Ha ezt elfogadjuk, akkor a tőzsdei vagyonok csökkenéséért cserébe jól fizető ipari munkahelyek létrejöttét várhatja Trump az olyan választóinak, akiknek a mostani tőzsdei zuhanásban nem érintett a vagyona. A probléma ezzel kapcsolatban az lehet, hogy egyrészt elmúltak azok az idők, amikor az USA bérszintjén ott ilyen munkahelyek létezhetnek (amik ráadásul még sok embernek is tudnak munkát adni), másrészt egyáltalán nem biztos, hogy Trump általánosabb gazdaságpolitikai tervei nem ártanak-e többet ilyen szempontból, mint amennyire hasznosak.
A jó hír, hogy az európaiak legalább a piacoknak kevésbé kitett pénztárcával követhetik majd a következő hónapokban és években, hogy a fentiek közül melyik magyarázat bizonyul majd igaznak. Ugyanakkor a makrogazdasági hatásoknak ők is kitettek, szóval nagyon nyugodt időszakra ők sem számíthatnak.
Pénz
Egy százaléknál magasabb GDP-növekedés idén csoda lenne
A járműgyártás stabilizálódhat, de visszapattanni nem fog – vélik a CIB Banknál.
Egyre olcsóbbak a személyi kölcsönök nagy testvérei
Egyre kedvezőbb a szabad felhasználású jelzáloghitelek árazása, de változatlanul csak kiegészítő termékek a lakossági finanszírozásban.
A jelenlegi nukleáris technológia egy üzleti zsákutca
Az atomenergia reneszánszához technológiai áttörés kell, a hagyományos erőművek építésével az államok veszteséges projekteket támogatnak.
Fontos
Akár NER-es lenyúlások előtt is teret nyithat a nagytakarítási törvény
A pongyola tervezet szerint szinte minden exportőrt és külföldről vásároló céget is szankcionálni lehet, ha Lánczi Tamásék úgy döntenek.
Kellett még egy magánrepülő az állami százmilliárdokkal kitömött vállalatcsoportba
A Tiborcz István üzleti körével bizniszelő Balázs Attila romániai vállalata vett egy másfélmilliárdos repülőt, a csoporton belül legalább a másodikat.
Olyan lassú a Demján 1+1, hogy idén már biztos nem pörgeti fel a gazdaságot
Valószínű, hogy az esetek többségében még egy évvel a program kihirdetése után sem érkeznek meg az új gépek a cégekhez, így a gazdaságot sem élénkítik.
