Drámai dolgok történnek az éghajlatban, de a szélesebben vett fenntarthatóságban is, ami rendkívül aggasztó, de azt lehet látni, hogy vannak bizakodásra okot adó folyamatok is, tehát nem reménytelen a helyzet – mondta Bart István klímapolitikai szakértő, a Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója, az Energiaklub szakpolitikai intézet elnökségi tagja a 28. óra oktatási podcastsorozat új adásában.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban.

Bart István véleménye szerint a Párizsi Megállapodásban kitűzött célt, miszerint a globális felmelegedés az iparosodás előtti korhoz képest ne lépje túl a másfél Celsius fokot, „nem felejthetjük el” véglegesen, de tény, hogy most valószínűleg túlléptük, túllépjük. Bár ezt évtized-átlagban kell hivatalosan vizsgálni, az elmúlt évek folyamatai alapján nem valószínű, hogy alatta maradhatunk. Szerinte ugyanakkor az kell legyen a – nem elvethető – cél, hogy egyszer visszatérjünk e szint alá.

A felmelegedés nem csak azzal jár, hogy melegebb van. Az időjárás változékonysága, a száraz időszakok és az egyre hevesebb viharos periódusok változása és nehezebb kiszámíthatósága, a talajok szárazabbá válása, a tengerszint emelkedése, a tengeri áramlatok éghajlat-befolyásoló visszacsatoló hatása, az éhínségek, háborúk és vándorlások mind olyan tényezők, amelyek a klímaváltozáshoz tartoznak. A természeti változások erősen hatnak gazdaságra és politikára is, ráadásul természetesen nem állnak meg az országhatárokon. Ahogy az alap változik, úgy változik a felépítmény, mondja Bart István, és idézi a Pentagon korábbi megállapítását arról, hogy az éghajlatváltozás globális veszélyfokozó tényező.

Bart István és a podcast házigazdája, Holtzer Péter

A témával foglalkozók között egyaránt megtalálunk „techno-optimistákat”, akik szerint ezt a problémát is meg fogja oldani a technológia és az innováció, azaz ami eljárásokat még nem találták meg a kutatók és mérnökök, azt meg fogják találni. A szöges ellentétet képviselők között vannak azok, akik a mai emberi civilizáció összeomlását látják a nem is túl távoli jövőben, mivel a Föld már túlment a terhelhetőségi szintjén, és véges bolygón végtelen növekedés nem lehetséges.

Nem techno-optimista, hanem tudatváltozás-pesszimista vagyok

– mondja Bart István.

Véleménye szerint a személyes viselkedés, életmód, fogyasztás változásaira alapozni csak kis mértékben lehetséges. Sok eszközre van szükségünk a klímaváltozás megfordítására, és ebben a legnagyobb rész kizárólag a technológia lehet. Már most is zajlik egy hatalmas technológiaváltás, amit általában nem értenek az emberek, nem jut el hozzájuk, elvész a zajban. Az áramtermelés dekarbonizációja, az elektromos autó áttörés, az elsősorban Kínában és Európában zajló folyamatok mind erre utalnak.

Óriási tempóban zajlik az energetikai átalakulás. Ez persze részsiker, mert a klímaváltozás elleni harcnak sok frontja van: a közlekedés, a nehézipar, a mezőgazdaság, az épületek

– mondja.

A szakértő szerint nincsenek explicit fizikai határai az átmenetnek, nem tűnik úgy, hogy fizikai lehetetlenség lenne további alapvetően szükséges lépésekig eljutni, és hogy a természet szabályai, például energiaátalakítási-, hatékonysági törvények mondanának ennek ellent. Az a kérdés, hogy milyen gyorsan lehet majd megcsinálni, nem az, hogy meg lehet-e.

Nem csak az új áttörések lesznek fontosak, hanem a meglévő technológiák elterjesztése világszerte. Bart István ilyen példák között említi egyebek között a házak fűtésére használható hőszivattyút, amely egyszerű, ugyanakkor beszerelésekor némi kényelmetlenséget okozó, ám egyelőre nem olcsóbb megoldás (kezdeti beruházási költségei magasabbak), és Svédországban könnyebben, míg Németországban jóval nagyobb társadalmi ellenállás mellett terjed. Nagyon sok technológiai megoldásnak kell megjelennie a mindennapi élet és a gazdaság, termelés pontjain, és egyik sem lesz tökéletes.

A szakértő beszélt arról is, hogy ha szeretjük, ha nem, ma Kína vezeti sok szempontból a folyamatokat, állami ráfordításokkal, kutatással, technológiai fejlesztésekkel. Európa a piaci ösztönzőket igyekezett megteremteni az átmenethez, racionális piaci döntésekre próbál alapozni. Törekedjünk a dekarbonizációra, de a polgároknak és a gyártóknak se legyen kényelmetlenebb az életük.

Eközben a más társadalmi-gazdasági-politikai berendezkedésű Kína beláthatatlan mennyiségű tőkét allokált a zöld technológiába, így például a napelemek, elektromos autók olcsóbbá válnak a végfelhasználóknak – nem csak Kínában, de Ázsia, Afrika vagy Dél-Amerika országaiban is. A fogyasztók nemigen számolnak 20 éves megtérülést, nem nagyon érdekli őket, hogy mi mennyire zöld, viszont kevesebbet akarnak fizetni most.

A klíma luxusjószág

– mondja a szakértő.

A bizonytalanabbá vált világrend azonban felértékeli a hazai energiaforrásokat. A világ nagyobb része energiaimportőr országban él, ahol a fosszilis energia nem bevételi, hanem kockázat forrás. Így számukra a függetlenedés, és a megújulók felé fordulás egyre erősebb biztonsági kérdés. Az is tény ugyanakkor, hogy az elmúlt évtized alacsony kamataihoz képest megdrágult pénz bonyolítja a fejnehéz beruházásokat, amelyek csak hosszabb távon hoznak hasznot.

A középiskolákban néhány éve már szabadon felvehető a fenntarthatóság tantárgy, amelyből 2024-ben először már érettségi vizsgát is lehetett tenni. A tárgyat órakeretbe felvevő iskolák, vagy az első évben érettségizők száma egyelőre nem magas, de ez nyilvánvalóan növekedni fog a következő időszakban. Bart István tapasztalata alapján ahol tanítják, ott alapvetően jól folyik. Bár nem nagyon beszélnek a társadalmi aspektusairól, például a gazdagok és szegények eltérő kibocsátásairól, a kapitalista gazdasági forma vonatkozó „felforgató” kérdéseiről, de a tudományos alapokat jól tudják a tanulók.

Ami kevésbé van benne, az éppen a technológiai trend. Ehelyett erősebb a személyes felelősség hangsúlyozása. Számos példán keresztül ismerhető az elmúlt évtizedekből az ipari lobbik hatása, amely teljes mértékben a végfogyasztó dolgává igyekszik tenni a környezet tisztán tartásának feladatát, és rászorítani a polgárt az „én mit tehetek” kérdés előtérbe helyezésére. Ám Bart István szerint mindez jelentős mértékben az állam feladata, mint például a szelektív szemétgyűjtés kötelezővé (és egyszerűbbé) tétele, vagy a házak szigetelésének szabályozási-ösztönzési rendszere.

A szakértő egyetért azzal is, hogy a klíma, mint téma jobban integrálható lenne a természettudományos tárgyak oktatásába, hiszen még érdekes is: a Föld mint kémiai-fizikai laboratórium sok szempontól bemutatható. Véleménye szerint amikor majd egyes egyetemek a felvételiknél is elkezdik elfogadni a fenntarthatóság tárgyból tett érettségit, akkor terjedhet el jobban, és válhat koherensebbé a természettudományos tárgyak oktatásával.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAmikor jön a gyerek és beléd rúg, akkor nem az az első gondolatod, hogy ez a gyerek bajban vanA pedagógusok, nevelők nincsenek felkészülve a viselkedészavaros gyerekek kezelésére, ebben igyekszik segíteni a NoBadKid – Pressley Ridge Alapítvány.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSokkal jobban is lehet segíteni a középiskolásokat a pályaválasztásbanPályaorientáció alatt leginkább egyszeri ismeretátadást szoktak érteni, pedig fontos lenne a diákokat végigkísérni a 9. osztálytól érettségiig.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákbaEgyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok - így látják az egyetemen a saját utánpótlásukatHafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője és Benyó Zoltán, az egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra vendége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Mindenkinek ebből kéne tanulnia” - így segíthet itthon is a világ egyik legnagyobb tanulási platformjaEgyetemi vizsgára készülve, elitgimnáziumban, de tanodákban is tanulnak már itthon az amerikai nonprofit platform oktatási anyagaiból. A 28. óra adásának vendége Lovas Eszter, a Khan Academy hazai képviselője volt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMás szakmából átképzett tanárok – megoldás vagy álmegoldás a tanárhiányra?Sokéves vegyipari múlttal vált kezdő tanárrá Fridez Dóra, aki most két határmenti kistelepülés iskolájában tanít.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Podcast Bart István fenntarthatóság klíma klímavédelem oktatás podcast Olvasson tovább a kategóriában