Megjelent a végső, részletes jelentés a két évig tartó finn alapjövedelmi kísérletről. Az emberek boldogabbak lettek, de a munkaerőpiacra nem tudtak jobban visszatérni.
Jelentősen csökkent a szegénység a teljes népességben, de a dolgozó szegények aránya nagyot nőtt. Ez nem független attól, hogy az állam a szegényektől a gazdagok felé osztja újra a forrásokat.
A horrorsztorik ellenére az emberek többsége fegyelmezetten alkalmazkodik a kialakult helyzethez.
Az indonéziai kénbányászok joggal pályázhatnának a világ legrosszabb munkahelye címére.
A hároméves munkaidőkeretet összesen egy cég vezette be a szakszervezetek beszámolója alapján. 400 órás túlóra van, de ezt sem viszik túlzásba a cégek, és a kényszerítés ellen is garanciákat kaptak sok helyen.
Miután sokszor bebizonyosodott, hogy kevesebbet dolgozni hatékonyabb, érdemes a kérdést történeti és pszichológiai összefüggésbe is helyezni.
A kis erőfeszítéssel járó adminisztratív munkát a csoportok hajlamosak a női tagokra bízni, de vajon kapnak-e így szerepet a fontos feladatokban is?
Az ezredforduló óta jelentősen nőtt a várható munkás évek száma, de még így is jóval kevesebb, mint az unió északi és nyugati államaiban.
Olyan felmérés jelent meg, amely ugyan mexikói adatokat dolgoz fel, de a következtetések jó része Kelet-Európára is érvényesnek tűnik.
Érdemes különböző munkabeosztásokkal, megtakarítási formákkal vagy dohányzásról leszoktató módszerekkel kísérletezni, mert közben jobban megismerjük magunkat, ez pedig segíti a cél elérését.