Franciaország a világon elsőként, 2017-ben fogadott el egy olyan jogszabályt, amely kötelezi a multinacionális vállalatokat arra, hogy külföldi működésük során az emberi jogok és az emberhez méltó munkakörülmények betartására odafigyeljenek. A jogszabálynak az a legfőbb érdeme, hogy nem elégszik meg a multik saját törekvéseivel és ígéreteivel, hanem törvényi szintre emeli, vagyis számon kérhetővé teszi a dolgozók helyzetének figyelését. Ráadásul ez az üzleti partnerekre és a helyi beszállítókra nézve is kötelező számukra.
Két évvel a jogszabály életbe lépése után a civilszervezetek egyáltalán nincsenek megelégedve az eredményekkel. Azt állítják, hogy a multik nem szálltak be a játékba, vagyis a törvényi kötelezettség ellenére sem monitorozzák megfelelően az emberi jogok betartatását a leányvállalataiknál. Természetesen az egész kérdés leginkább a fejlődő országokba kitelepült nagy nyugati cégek tevékenységét érinti.
Egy francia kutatócsoport megpróbált közelebb menni a tűzhöz, és általánosságban vizsgálta, hogy a multik jelenléte egy fejlődő gazdaságban milyen hatással van az emberi jogok érvényesülésére. Az 1948-as emberi jogok egyetemes nyilatkozata többek között kimondja, hogy mindenkinek joga van a szociális biztonságra, a megfelelő munkakörülményekre, a pihenésre, a munkaórák megfelelően korlátozott számára és a fizetett szabadságra.
A francia kutatás 120 ezer mexikói munkás adataira épül, a beszélgetéseket 2005 és 2014 között folytatták le, a dolgozók otthonaiban, és anonimitást biztosítva (ami jóval őszintébb eredményekhez vezet, mintha a gyárban kellett volna nyilatkozniuk).
A felmérésnek három fő megállapítása van:
- A multik általában jobban betartják, nagyobb mértékben garantálják az emberi jogok érvényesülését, mint a helyi cégek. A multik sokkal kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy rossz kép alakuljon ki róluk, mint a helyi vállalkozások, részben azért, mert a civilek, az aktivisták és a fogyasztók részéről is egyre nagyobb nyomás alatt állnak. Ebből a szempontból jó példát mutatnak, és gyakran a helyi cégeket is jobb gyakorlatokra ösztönzik.
- A helyi vállalatoknak sokkal kevésbé számít a reputáció, ezért sokkal könnyebben sértik meg a dolgozók alapjogait, de ennek mértéke óriási mértékben függ attól, hogy a helyi szabályok és hatóságok mit engednek meg nekik. A multik gyakorlata ezzel szemben egységes, vagyis nem függ a helyi szabályok betartatásának keménységétől.
- Minél több egy régióban a multicég, annál embertelenebbek lesznek a helyi vállalkozások a munkásaikkal.
A harmadik pontnak a kutatók szerint két magyarázata lehet. Az első szerint a multik olyan kemény versenyt támasztanak a helyi cégeknek, amit azok nem bírnak el, és csak úgy tudnak életben maradni, ha megnyirbálják a dolgozók jogait, például csalnak a járulékbefizetéseikkel. A másik szerint a multik jobb munkakörnyezetet és fizetést kínálnak, vagyis elszívják a legjobb minőségű munkaerőt, a helyieknek ezért az alacsonyabb minőségű erőforrás marad, és pont ez az a réteg, amely védtelenebb, vagyis jobban ki lehet használni.
