Sorra halasztják el a szuperprodukciók bemutatóit, mert nincs közönség, így viszont teret vesztenek ott, ahol a helyi filmipar már beindult.
Megpróbálják a kényszerűségből földön álló gépeiket hasznosítani, illetve eladni a repülőutakra kiépített szolgáltatásaikat.
Bár úgy tűnik, a nézők most nem félnek annyira a járvány terjedésétől, mint tavasszal, a moziüzemeltetők mégis bizonytalanul kénytelenek belefutni az őszbe.
Egy filmre átlagosan négyen ültek be. Ilyen nézőszám mellett még a működés leállításával megszüntethető költségek sem terülnek meg, mint a világítás vagy az őrzés.
Van olyan hálózat, ahol egyelőre teljesen leálltak a vetítésekkel, a legnagyobbnál viszont elmennek egészen 99 jegyig.
A jelek szerint a mozik megpróbálnak élni a száz fő alatti működés lehetőségével, a színházak viszont szinte kivétel nélkül bedobták a törölközőt, érthető okokból.
Hiába drágult rengeteget a jegy, másfélszer annyit járunk moziba, mint öt éve, és egyre több pattogatott kukoricát eszünk. Az árrések brutálisak.
Hatvan éve még évi átlag 14-szer mentünk moziba, ez az arány pár éve évi egyre esett vissza. De a filmhabzsolók elkezdtek visszaszokni.