Két intézkedést is bejelentettek az elmúlt időszakban, a cél a belső munkaerőtartalékok hatékonyabb kiaknázása.
Érdekes folyamatok látszódnak, ha összehasonlítjuk a közoktatásban tanulók számát Magyarországon és a környező országok magyar nyelvű iskoláiban.
A nyolcvanas évek óta a közelmúltig folyamatosan nőtt az esélye, hogy Magyarországon valakinek ugyanaz lesz a végzettsége, mint a szüleinek és a párjának is.
Az első hullámban példamutatóan fegyelmezett volt a lakosság, az ősz óta tartó második és harmadik hullámra elfogyott a kitartás.
Lecsúszni és felkapaszkodni is nagyon nehéz a magyar társadalomban, és ebben nincs jelentős változás 70 éve.
A szakmunkások nincsenek stigmatizálva, elismertek, jól keresnek és tovább képezhetik magukat, akkor minek menne mindenki egyetemre?
Ha nincs elég utas, akkor nincs elég jegy- és bérletbevétel, a kiadások nagy része viszont fix, a menetrend átszabása viszont mintha tabu lenne.
Kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz az amerikai és a magyar mobilitási tendenciák és a következményeik is.
Ahol nagyobb a társadalmi mobilitás, ott sokkal inkább befolyásolja a gyerekek genetikai adottsága, hogy milyen végzettséget érnek el.
Hét generációig tart egy szegény családnak középosztálybelivé válni Magyarországon. De miért? Michael Förster, az OECD vezető szociálpolitikai elemzője magyarázta el nekünk.