A jegybank már biztonsággal elkezdheti az irányadó kamat csökkentését.
A hatósági árakat a gazdasági racionalitás oldaláról nincs értelme értékelni. De ha már vannak ilyenek, akkor azok hatását fontos kimutatni.
Bevezetésük pillanatában az ársapkák mérsékelték az inflációt, de ezt követően a gazdasági szereplők a keletkező veszteségeket más csatornákon keresztül áthárították a fogyasztókra.
Eddig jól menedzselte a folyamatot a jegybank, és ha továbbra is minden a tervek szerint halad, a kamatvágási ciklus ellenére is erősödhet a forint.
Téved a Magyar Nemzeti Bank a kiugróan magas hazai infláció okával kapcsolatban, sokkal inkább a fogyasztási adók növelésének következményeit kellene számszerűsíteni.
A jegybank és a Gazdaságfejlesztési Minisztérium csatájának eredménye jelentősen megrövidít sok hazai megtakarítót, akiknek jó része még csak nem is tud erről.
A gazdasági szereplők várakozásai nem éppen arra mutatnak, hogy bíznának a magyar fizetőeszközben, ez pedig a mi pénztárcánkat terheli.
A hazai monetáris politika egyelőre az amerikai jegybank lépéseitől függ, hosszabb távon az eligazodást mégis leginkább az segíti, ha az Európai Központi Bankra fókuszálunk.
Bárhogy is számolunk, a növekedési kötvényprogram költsége százmilliárdos nagyságrendű. A nyertesek közt sok a kormányközeli vállalat, a veszteséget jó eséllyel az adófizetőknek kell állniuk.
Októberben harmadik hónapja gyorsult a béremelkedések tempója, viszont a gyorsabban növekvő drágulás miatt már trendszerűen csökken a fizetések értéke is.