A hazai monetáris politika egyelőre az amerikai jegybank lépéseitől függ, hosszabb távon az eligazodást mégis leginkább az segíti, ha az Európai Központi Bankra fókuszálunk.
Bárhogy is számolunk, a növekedési kötvényprogram költsége százmilliárdos nagyságrendű. A nyertesek közt sok a kormányközeli vállalat, a veszteséget jó eséllyel az adófizetőknek kell állniuk.
Októberben harmadik hónapja gyorsult a béremelkedések tempója, viszont a gyorsabban növekvő drágulás miatt már trendszerűen csökken a fizetések értéke is.
Ha nem következik be érdemi fordulat a növekedési szerkezetben, reális veszély, hogy a magyar gazdaság beragad a magas inflációs környezetbe.
Ha nem a pénztárcánkra menne, még szórakoztató is lehetne, ahogy a jegybank és a gazdasági minisztérium egymásra mutogat a magas élelmiszerárak miatt.
A tegnapihoz hasonlóan éles bírálatözönt még nem zúdított a kormányra, de kifogásai jó részéről beszélt vagy írt már a 2019 után egyre kritikusabbá váló jegybankelnök.
Nemcsak az infláció szintje, hanem a külső és belső kockázatok is arra kényszerítik a magyar jegybankot, hogy extra óvatos legyen a jövőbeli kamatcsökkentéssel.
A nyílt beszédhez annak kormányzati kimondására lenne szükség, hogy a cserearányok drámai mértékű romlása, a folyó fizetési mérleg deficitje az idei fedezetlen, adósság terhére történő növekedés kényszerű kiigazítása miatt nem teszi lehetővé a gazdasági visszaesés elkerülését.
Magyarország jelenleg csak drágábban juthat rövidtávú dollárhitelhez, mint Ukrajna. Ha nem lép sürgősen valamit a magyar állam, abból hatalmas borulás lesz.
A jegybank keddi döntése sokkolta az árfolyamot, amelyet rövid távon csak az uniós pénzekkel lehetne kordában tartani.